A cinkotai plébános püspök szeretett volna lenni. Meg is írta Mátyás királynak, hogy így, meg úgy, ő már eleget plébánoskodott, a király tegye meg püspöknek.   Mátyás király megüzente, hogy püspök lehet, ha megfelel az ő három kérdésére: ,,Hol kel fel a Nap? Mennyit ér a király? Mit gondol a király?” Ha ezeket a kérdéseket megválaszolja a plébános, akkor püspök lehet, ha nem, kiveti még a plébánosságból is. Búnak ereszkedett a plébános. Mit feleljen ő ezekre a kérdésekre?   Odacseppent a plébánoshoz a kántor, látta, hogy a plébános igen lógatja az orrát, megkérdezte: - Mi bántja úgy a plébános urat, hogy így búnak adta magát?   A plébános elpanaszolta, hogy járt Mátyás királlyal. Azt mondta a kántor: - Na, ezért egy cseppet se egye magát a plébános úr! Adja ide a reverenciáját, elmegyek én Mátyás királyhoz, s megfelelek neki. A plébános nagy vonakodva, de csak odaadta a reverendáját a kántornak, s az megjelent a király előtt, mint cinkotai plébános.   Kérdezte Mátyás király: - No, plébános úr, hol kel fel a Nap? - Felségednek Budán, nekem Cinkotán - válaszolta a kántor. - Hát aztán, mennyit érek én? - tette fel a király a második kérdést.   A kántor azt felelte: - Huszonkilenc aranyat! - Ugyan bizony, mért pont huszonkilencet? - Mikor Krisztus urunkat Júdás elárulta, harminc aranyat kapott érte. A király nem ér annyit, mint Krisztus urunk, egy arannyal olcsóbb! - Arra mi a válaszod, hogy mit gondolok én? - Felséged azt gondolja, hogy a cinkotai plébánossal beszél, pedig én csak a cinkotai kántor vagyok. Megtetszett Mátyás királynak az okos beszéd. Azt mondta a kántornak: - Na, fiam, amiért ilyen okosan feleltél a kérdéseimre, teljesítem egy kívánságodat. Mi legyen az? - Én azt kérem felségedtől, hogy a cinkotai icce kétszer akkora legyen, mint máshol!   Mátyás király mindjárt elrendelte, hogy tegyék törvénybe a dolgot. Mire a kántor hazaért, Cinkotán már kétszer akkora volt az icce, mint máshol. Csak azt felejtette el hozzátenni, hogy az ára ne legyen kétszer annyi, mint eddig volt.