• Népmesék

    Népmesék

    Válogatások a szájhagyomány útján terjedő elbeszélésekből, melyeket olyan ismert gyűjtők állítottak össze, mint Benedek Elek, Illyés Gyula, Arany László vagy a Grimm fivérek. Read More
  • 1

A csizmadiából lett pap

Részletek

Látogatás
27967
Értékelés
Star10Star10Star10Star10Star00
Hol volt, hol nem vót, az egyik faluba vót egy nagyon híres csizmadia. Nagyon szép csizmákot tudott csinyányi. Hát csak az vót a, mégis vót egy nagy baja. Ha nem is egy, hanem kettő. Az egyik az, hogy a kocsma mellett nem tudott elmenni, hogy be ne menjen. A másik meg az vót, hogy nem tudott kigyünni addig, amíg be nem rúgott. No. egyik vasárnap is összepakolta ja a holmiját ugye, egy hátizsákba a csizmákat, a cipőköt, hogy elindul a vásárba. Hát ugye útjába akadt a kocsma megint neki-e. Hát bement a kocsmába. Hát ugye a másodikba is meggyütt-e, hogy nem tudott kigyünni, míg be nem rúgott. Berúgott. kigyütt, kanternált egy kicsit az egyik szélirűl a másikra, szédelgett, addig-addig azé kitántorgott, hogy a falu szélire kiért, a falu szélén oszt beesett az árokba. Na, ugye a faluba meg ki tanálta meg legelőször-e, egy pap. A falu papja ráunt a falura, kapta magát: otthagyja a falut, nem misézik ő nekik. Hát odaér a pap, a csizmadia fekszik az árokba. Gondolt egyet: a pap ruhába nem sokáig tudok elmenni, úgy járok, hogy valamelyik faluba elkapnak, oszt még miséznem köll. Oszt má végképp nincs kedvem hozzá. Aszongya: cserélek ruhát evvel a csizmadiával. Úgy is vót. A pap levette a reverendát, a csizmadiárúl lerángatta a ruhát - ugye részeg vót, az meg aludt -, ráhúz¬ta ja a pap a ruhát a csizmadiára, ő meg fölvette a csizmadia ruháját. Hát elindult. A papnak sikerült is elmenni, de ám a csizmadia ott feküdt az árokba pap ruhába. Harangoznak ugye a faluba, elsőt, másodikot; hű, mán beharangozták ahányan vótak: a pap sehol. Mennek a parókiára: hát nincs pap, nincs pap! Mondják a gyerekek: láttak egy papot az árok szélibe. Alszik otten. - Jó lesz az! - aszongya. - Majd elhozzuk! Elmisézik, oszt akkor jobban elmúlik a vasárnap. Úgy is vót. Befogtak a kocsiba, elmentek. Költögetik a csizmadia-papot: -Plébános úr, keljen föl, köll menni misézni! - Hahaha - nevetett egyet -, haha, nem misézek én! De megint: - Plébános úr, hát ne vicceljön, hát má tele van a templom népekvel, hát misézni köll! - Hahaha, nem kelek én! Hát egyszer aszongyák az emberek; ott vót a harangozó is meg a templombíró: - Tegyük föl, majd megrázza a kocsi, oszt akkor majd kijózanodik, be van rúgva ez a pap! Elmentek, oszt a templomba elvitték, rátették a kocsira, ott a sekrestyébe megmosdatták, ráhúzták a miseruhát, fölöltöztették a papot. Hát megy a ministrángyerek a nagykönyvvel, mennek ki az oltárhó. Mikor kiérnek az oltárhó, mán akkor egy kicsit pislogott, kezdett józanyodnyi. Mondja oszt a ministrángyerek: - Plébános úr, le fővel van, nem látja olvasni! - Hallgass, gyerek, aki tud, tud le fővel is olvasni! Aki tud, le fővel is tud! No, jól van, ugye nem szólt a gyerek többet. Hát oszten elkezdi. Aszongya: latinul szoktak valamit - nem is járt olyan nagyon a csizmadia a templomba, de valamit ű hallott. hogy latinul szoktak. Elkezdi: Macs - ka - ré- tusz, ka-pan-dusz... Jaj, aszongya: a latin az nevetséges. Nincs más, aszongya, prédikálni is szokott a pap valamit. Úgy is vót. Fölkapaszkodott a prédikálószékre. De mán akkor, mikor szembenézett a népekvel, mán akkor mán majdnem hogy teljesen józant vót. Hej, gondolkozott rajta: hát még kellene mondani. Hát hogy ő nem igazi pap. Mondja oszten, mán bele is kezdett. Hát annyira kíváncsian nézték, várták, hogy az új pap mit fog ugye mondani, mit fog ugye prédikálni, nagyon várta mindenki, hát nem vót szíve megmondani, hogy ő nem igazi pap. Csak mondja: - Kedves keresztény testvéreim, én most itt állok előttetek, de tik nem is tudjátok, hogy én milyen pap vagyok! Én ollyan pap vagyok, hogy én mindent tudok, de azt is tudom, amit tik nem tudtok! Hej, akkor megint rázendített: -Hogy én ollyan pap vagyok, hogy azt biztosan tik nem tudjátok, hogy én milyen pap vagyok, tik azt nem tudjátok! Hát akkor oszt a nagyságos úr meg ott pöffeszkedett elöl az első sorba, első székbe; hőj, kapott mindjár az alkalmon: „Hú - aszongya - nekem a héten elveszett a briliánsgyűrűm, ha ez a pap mindent tud - aszongya -. akkor azt is kell tudnia, hogy ki lopta el a gyűrűt!" Hőj, miután oszt befejezte a pap hamarosan a misét, ment. húzott kifelé, sietett lerángatni magárúl a papruhát, hogy majd ellóg gyorsan a sekrestyéből hazafelé. Hőj, de mán az ajtóban a nagyságos úr ott várta a hintóval. - Na, plébános úr, ha maga mindent tud, üljön fel erre a hintóra-e, oszt akkor elvisszük a kastélyba, majd meg fogja mondani, hogy kinél van a briliánsgyűrű! De ha nem, akkor jaj magának! Hőj-jaj, mán minden színt játszott a csizmadia-pap: mi lesz mosten? No. elmentek ugye a kastélyba. Akkor oszten ugye nem tudott kiszólni semmit, nem tudta ugye, mégis valamit köllött gondolkodnia, időt hagynyi magának. Mondja oszt a nagyságos úrnak: - Ide hallgasson, nagyságos úr! Most énnékem adjon ebédet, reggeli-ebéd-vacsora, meg innyi, amennyit meg birok, mer én csak akkor tudok gondolkodni! Na, jól van, hű, a nagyságos úr örült neki. - De jaj magának - aszongya -, plébános úr, ha meg nem mondja, hogy hol a briliánsgyűrű! Jaj, nagyon-nagyon nagy bánata vót a papnak. No, mindegy, mikor viszik a reggelit neki, viszi a reggelit az egyik inas, jót sóhajt egyet: - Hej, mán az egyik megvan! Hát persze, hogy ugye mán azok lopták el a gyűrűt, az inasok. Hát ugye azok meg megijedtek. -Jaj - aszongya -, tudjátok-e, hogy ez a pap ténleg tud valamit! Mán aszondta, hogy má az egyik megvan, má az egyik itt van! A második már alig mert bemenni, vinni az ebédet. Nem is akart végképp. De azt mondták, hogy be költ menni, mer együtt loptuk, akkor má most együtt vigyük végbe. Megy, oszt bemegy, beviszi. - Hó - aszongya -, itt van mán, a második is megvót! Megijedt a pap: ugye mán közeledik, hogy meg köll mondani, hogy hol a gyűrű. -Itt van mán a második is! Jaj, annyira megijedt! Mikor a harmadik, az oszt mán végképp, aszondták, hogy eléadják inkább a gyűrűt, ű nem bánja, de ű be nem viszi neki a vacsorát. Nahát akkor beviszi a vacsorát. Mondja a pap: - Hej-hej, már itt a harmadik itt! Az annyira megijedt, hogy mingyán térdre esett: - Aranyos drága plébános úr, az Isten áldja meg magát, ne keverjen minket bajba! Inkább magának adjuk a gyűrűt! Mink loptuk el mind a hárman a gyűrűt-e. Csak minket bajba ne keverjen! - Nekem nem köll a gyűrű - aszongya -, nekem nem köll semmi! -Jaj, akkor mégis mentsen meg minket a börtöntől! Meg a szégyentől! - Na, ide figyeljetek - aszongya -, nem akarok egyiketeknek se rosszat. Van-e itten valami ilyen begyes állat: kacsa, liba vagy pulyka? Akkor vágjatok le egyet! Mondják, hogy vannak pulykák. - No, akkor a legszebb pulykát levágjátok; beleteszitek, először beleteszitek a begyibe, beledugjátok a pulykának. Utána a nagyságos úrral le köll vágatni a pulykát. Hát úgy is vót. Megegyeztek, a pap megadta a tanácsot, űk meg oszt a briliánsgyűrűt beledugták a begyibe, a pulyka begyibe. Megy oszt a nagyságos úr: - No, plébános úr,. letelt az idő. megitta az italt, megette az ételt, most má mondja meg, hogy hol van a briliánsgyűrű! Mondja oszten: - Hát ide figyeljenek, van maguknak egy jó nagy pulyka, legnagyobb pulykájok: aztat köll levágni! Hej, a nagyságos úr meg sajnálta, aszongya: - De levágjuk a pulykát, oszt nem lesz meg a gyűrű, akkor jaj magának, plébános úr! Hát úgy is csináltak, levágták a pulykát, a gyűrűt megtanálták. Így akkor oszt mindenki ugye megmenekült, mindenkinek jóra fordult a sora, és akkor mán ma is élnek, ha meg nem haltak. Magyar Zoltán A herencsényi mesemondó - Balassi Kiadó Budapest - 2004
Értékelés
★★★★
25 szavazat