• Népmesék

    Népmesék

    Válogatások a szájhagyomány útján terjedő elbeszélésekből, melyeket olyan ismert gyűjtők állítottak össze, mint Benedek Elek, Illyés Gyula, Arany László vagy a Grimm fivérek. Read More
  • 1

Az ikertündérek

Részletek

Látogatás
11873
Értékelés
Star10Star10Star10Star00Star00
Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy ikerpár. Bátor, szép legények voltak, nem akadt párjuk a föld kerekén.Éppen mikor a vásárró hazafelé jöttek a sűrű erdőn keresztű, úgy este kilenc óra felé, gyönyörű szép nevetést hallottak egy bokor mögű. - Hallod, öcsém? - Bijony hallom. Mintha lányok kacagnának. Ebben a pillanatban két csodaszép lány lépett ki a bokorból, a ruhájuk színarany. Köszöntek. - Szép jó estét, legények! - Szép jó estét, kisasszonyok! - Nem vagyunk mink kisasszonyok, hanem tündérek. Tík ikrek vagytok, mink is ikertestvérek vagyunk. Ha feleségül vennétek bennünket, tengernyi kincs urává lennétek. Szép gyermekeket szülnénk nektek, bátrakat, akarcsak tík vagytok. - Házasodjunk meg! - mondta a nagyobb fiú az öccsének. - Én feleségül veszem a nagyobb tündért. - Jól van -- mondta a kisebb - , én meg a fiatalabb tündért veszem el. - Holnap reggel mingyár tartsuk meg a lakodalmat! - mondták a tündérlányok. - Menjetek most haza, éjfélkor meg várjatok ránk a templom kapujába! De jól vigyázzatok, addig semmit se egyetek, semmit ne igyatok, mer akkor jaj nektek, jaj nekünk! - Úgy lesz, ahogy kívánjátok. Az ikerfiúk elköszöntek és hazamentek. Otthon egy falatot se ettek, egy korty italt nem ittak, hamar lefeküdtek. Éccaka szép csendesen felkeltek, elindultak a templom felé. - Siessünk, éppen csak annyi időnk van, hogy odaérjünk -mondta a nagyobb. Útközbe áthaladtak egy sárga búzaföldön. A kisebbik fiú letépett egy kalászt, szétmorzsolta, rágcsálni kezdte.Ahogy a templomhoz értek, a templomkapu tárva volt, az oltár feldíszítve, a gyertyák égtek. Ott várták őköt a tündérmenyasszonyok aranyruhába, kezükbe gyönyörű virágcsokorval. Fejükön menyasszonyi fátyol és koszorú.A kisebb tündér szomorúan fordult a fiatalabb fiúho: - Te megfeledkeztél arról, hogy sem enned, sem innod nem szabad az esküvőd előtt. Látod, milyen bajt okoztál, látod! Ezzel a kisebb tündérlány eltűnt a völgyben, soha többet nem láthatta a vőlegénye.Amikor a pap összeeskette a másik párt, a kisebbik fiú elbúcsúzott tőlek: - Isten veletek, nagyon messzire megyek. Az idősebb testvér meg boldogan hazavitte a szüleihez a feleségét. Este, mikor lefeküdni tértek volna, az új asszony így szólt: - Ha kedves vagyok neked, akkor nagyon vigyázz, nehogy valaha is bolondnak szólítsá. Jaj nekünk, ha errő megfeledkezel! - Nyugodt lehetsz, soha, de soha ki nem mondom ezt a szót. Hét éven át nagyon boldogan éltek, tengernyi kincsük volt és nagy kastélyuk. Hét szép gyermeket szült az asszony.Egyszer az ember a vásárra ment. Nagyon szép idő volt, a búza már csaknem beért. Otthon a kastély asszonya az égboltra nézett. - Munkára, szolgáim, munkára! Gyorsan arassátok le a búzát, mer mingyár esik az eső, felhőszakadás lesz, meg jégeső!Még javában arattak, mikor a gazda hazagyött a vásárbó. - Mit csinálnak itt az emberek, feleségem? - Kedves uram, azt csinálják, amit parancsoltam nekik, aratják a búzát. - Bolond vagy te, feleségem, hiszen még be sem ért! Az asszony abban a pillanatban eltűnt. Még akkor este vihar pusztította az egész határt, jégeső verte el a termést.A tündérasszony minden hajnalon visszagyött a kastélyba. Hét gyermekét sírva fésülgette az aranyfésűjével. - Édes gyermekeim, soha meg ne mondjátok apátoknak, hogy minden éccaka itt vagyok nálatok, mer akkor jaj nekünk!A hét gyermek egyszerre mondta: - Soha, soha el nem árulónk, édes jó anyánk. De az apjuk nem győzött csodálkozni, hogy olyan szépen meg vannak fésülve a gyermekei. - Mondjátok meg nekem, ki fésült meg benneteket ilyen szépre, kisgyermekeim! - Apánk, édesapánk, csak a szolgálólány fésült meg. De az apa gyanút fogott.Este úgy tett, mindha aludna, de éccaka elbújt a gyermekei szobájába. Egyszer csak megjelent a felesége, hogy könnyhullajtva megfésülje a gyermekeit. Az ember nem birta tartani magát, ahogy ezt látta, felkiáltott: - Itt vagy, édes kedves feleségem? Gyere vissza hozzánk, gyere vissza! Az asszony azt mondta: - Nem lehet, mer megszegted az ígéreted, bolondnak neveztél. Az asszony eltűnt könnyes szemekkel, soha, soha nem látta többet se az ura, se a hét gyermeke.   Nagy Zoltán -Nagy IlonaAz ikertündérek - Akadémia KiadóBudapest - 1990
Értékelés
★★★
19 szavazat