• Népmesék

    Népmesék

    Válogatások a szájhagyomány útján terjedő elbeszélésekből, melyeket olyan ismert gyűjtők állítottak össze, mint Benedek Elek, Illyés Gyula, Arany László vagy a Grimm fivérek. Read More
  • 1

A fenkő

Részletek

Látogatás
15398
Értékelés
Star10Star10Star10Star10Star00
Gyűjtötte
Sebestyén Ádám
Szerkesztette
Kovács Ágnes
Könyv címe
Az eltáncolt papucsok Bukovinai székely népmesék
Kiadó
Móra Ferenc Könyvkiadó
Kiadás helye
Budapest
Kiadás éve
1984
Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon túl, még az Óperenciás-tengeren is túl, volt egyszer egy asszony és egy ember. Az ember egy kicsit bugyuta volt, az asszony kellett mondja örökké, hogy mit dolgozzon, mit csináljon. Volt nekik egy tehénkéjük. Azt mondja egyszer az asszony az embernek: - Vidd el ezt a tehenet a vásárra, s add el! Hát jól van, felöltöztette az embert szépen, s az elindult a tehénnel a vásárra. Ahogy menegetett, a tehén rettentően bogárzott, csípték a legyek, ide futott, oda futott. Egy ember hajtott egy disznót. Azt mondja neki: - Bácsi, nem cserélné el ezt a tehenet azért a disznóért? - El én, szívesen! - Ott, abban a szent helyben elcserélték. Megy az ember tovább, de hát a disznó is ide futott, oda futott, sehogy sem tetszett neki az út. Arra ment egy ember, libát hajtott. Azt mondja neki: - Bácsi, nem cserélné el ezt a disznót azért a libáért? - El én, szívesen! - Elcserélték. Hát a libát is unta vinni, mert összetollazta. Egy ember fenkövet árult az országútnál. Odaszól neki: - Bácsi, ezt a libát nem cserélné el egy fenkőért? - Én el, szívesen! - Látta, hogy kivel van dolga. Nahát, az embernek lett egy fenkője, amivel a kaszát, sarlót fenik, Mit csináljon azzal a fenkővel? Ő immár haza is megy. Megfordult hazafelé. Ahogy hazafelé tartott, egy nagy víz volt az útjában, s abban erősen sok vadréce fürdött. Gondolta, hogy ő a feleségének üt egy vadrécét. Belehajította a fenkövet a vízbe. De a fenkő ottmaradt, a récék meg elrepültek. - Jaj, most mit tudjak csinálni? - sóhajtozott. - Se tehén, se disznó, se lúd, se fenkő, semmi sincs. Levetkezett tiszta csóréra, mezítelenre, s belement a vízbe, hogy megkeresse a fenkövet. Keresi itt, keresi ott, de nem találja sehol. Kijött a vízből, hát, amíg ő a fenkövet kereste, valaki ellopta a ruháját. Mit tudjon csinálni csórén? Valahogy a kertek alatt hazaosonkodott. Szerencséjére a felesége még nem volt otthon. Nagyon éhes volt, vágott egy szelet kenyeret, s lement a pincébe, hogy kieresszen egy kicsi bort. A kenyerét letette a pinceküszöbre, egyszer néz vissza, hát a kutya ellopta a kenyerét. kiragadta a hordóból a csapot, s utána hajította. A bor mind egy cseppig elfolyt. A sarokban volt egy liba, megültette a felesége a tojásokra. - Gi-gá-gá! - ijedezett szegény állat. Rámordult az ember: - Mit mondasz? Még hogy megmondod a feleségemnek? - Gigá-gá-sz-sz-szl. - sziszegte a liba. Azzal az ember megragadta a ludat, kitekerte a nyakát, s kihajította az udvarra. A borba beleszórt egy zsák lisztet s egy zsák tollat, abba belehengergőzött, s utána felült a tojásokra. Hát, ahogy kucorgott ott a tojásokon, egyszer csak hazajön a felesége. Látja, hogy a lúd ott hever az udvar közepén. Megy oda, s nézi. - Mi az isten csodája van itt a pincében? - Látja, ott a sok bor elfolyva, abba liszt beleszórva, tollu, s valami kucorog a tojásokon. - Miféle szörnyeteg ez? - sopánkodott. - Szóljon, akárkicsoda, mert ha nem, mindjárt belevágom a fejszét! - Én vagyok, édes feleségem! - nyöszörögte az ember. - Nehogy megverjél! Fogta az asszony, lehúzta a tojásokról az embert, s adott a fenekire. - Hol a tehén? - Elcseréltem egy disznóért. - Hát hol a disznó? - Elcseréltem egy lúdért. - Hát a lúd, hol van? - Elcseréltem egy fenkőért. - Hát a fenkő? - Azt meg belehajítottam a vízbe. Neked akartam vadrécéket ütni. - Hát a gúnyád, a ruhád merre hagytad? - Amíg kerestem a fenkövet, addig ellopták a gúnyámat. - Hej, az ilyen-olyan! - pörölt a felesége, s jól elverte a bugyuta embert. Többet azon túl nem küldte sehova sem. Otthon tartotta. Inkább maga csinált mindent, nehogy az ura megint olyan bolondságokat tegyen. Még ma is élnek, ha meg nem haltak.
Értékelés
★★★★
22 szavazat