Volt a világon egy falu. Volt benne templom is. Szolgálta azt a kántor meg a harangozó. Félősek voltak mind a ketten. Papjuk nem lévén, a maguk esze szerint tekingéltek a világba.Annyira féltek, este alig mertek a házukból kilépni.A faluban diákgyerekek csöpörödtek. Éhesek voltak örökké. Ha bírtak, loptak, hogy éhségüket csillapítsák.Ácsorgott a falu közepén egy elgazdátlanult, rossz ház. Éjszakánként abban gyülekeztek a diákgyerekek, mohodzó bajszú kamaszok immáron, s ott zajongtak, katakoltak. Sokan abban a hitben éltek, hogy kísértetek ütöttek tanyát a rossz házban.Éjszaka évadján egyszer két diák elment bárányt lopni, hogy a bárét lerántva nyárson megsütik, ellakomázzák.Amíg a két diák báránylopni járt, a másik kettő törögette a lopott diót, lopott mézbe mártogatva eszegette a rossz ház sötétjében. Éppen arra ment a harangozó, hogy az éjfelet elharangozza, mert akkoriban az éjszakát is kétfelé harangozták, ahogy a nappalt szokás.Megy a harangozó, hallja, a rossz házban döngetnek, röcsögtetnek, a haja is égnek meredt az ijedelemtől, rohant a kántorhoz, hogy keljen ám, mert itt vannak a kísértetek, nem tud tőlük fölmenni a toronyba.A kántor, álmából fölrázva ijedtebb volt a harangozónál, hogy ő nem bír kimenni, annyira fáj a lába. A harangozó a hátára vette a kántort, így megtetejézve a bátorságot, mentek.Akkor már a báránylopni ment két társát nehezen váró diákok az utcán lesekedtek, s látták az árnyakat közeledni. Örömmel rikkantottak: - Gyertek, kiköszörült kést a torkuknak! Erre a kántor leugrott a harangozó hátáról, felejtve a lába nyilallását, rohant haza, rázta a hideg, a dadogás elfogta.A harangozó meg, ahogy a kántor lerúgta magát róla, elhasalt olyan erősen, alig tudott föltápászkodni.A báránylopni ment diákok nem tudtak pecsenyének valóhoz jutni, mert nagyon fogták őket a kutyakomondorok.Elindultak süldőlopni. Amikor a harangozó fölemelkedtében éppen négy kézláb állt, a diáklopta disznó éjszakai hajkurászásától megvadulva éppen a harangozó Iába között találta útját, hátára kapván az egyszálbélű embert, és rohant vele utcahosszat. A harangozó fogódzott a sörényébe, jajveszékelt: jaj, engemet már visznek, jajaj, engemet már visznek!A diákok azt hitték, valamelyik lopnijárt társuk kiált, ők is elszaladtak abban a biztos tudatban, hogy lopni ment társaikat, Gyurkát meg Pistát már viszi az ördög. S egyet fordul, jön értük is.A lopott disznó a kocsmárosé volt, az tudta a hazafelé vezető utat. Ahogy a kocsmaajtóba ér a terhével, a kocsmáros éppen zárórára hajtja kifelé a részegeket. Látja a disznóját a hátán hasaló harangozóval, aki azt hajtogatta: ne bántsatok, jó lelkök, többet nem kártyázok, kocsmázok, lopogatom a Szent Antal pörsölyét, ne bántsatok, jó lelkök!A kocsmáros egy kis törkölypálinkát csöppentett a harangozó szájába, hogy a disznó hátáról le bírják feszegetni. Úgy tudta elnyögni nagy nehezen, hogy került a kántor hátára, ő meg a disznóéra. Bizonyítéknak a kísértetes rossz házat említette. Kézilámpákkal mentek oda, akik ébren voltak, akkor látták, a sok dióhaj, az üres mézesbögrék tanúsították, hogy itt vacsoráztak a diákok.