Na vót egyszer egy koldús. Az egyik faluba; mamikám mindig így me¬sélte. Jaj, de nagyon odafigyeltem! Mer nagyon sajnálta a mama a legényt. Hát egy koldús ment háztél házra, oszt mindig azt énekölte, hogy: Ki mit cse - lek - szik, ma - gá- nak cse - lek- szi! Hát ugye mikor énekölt a soron, hallatszott az mán az ötödik háznál is, mikor énekölt. Egy asszon meg kenyeret sütött. Ó az megmérgesedett: „Hát nem tud ez a koldús mást énekölni, semmi mást, mindig csak ezt a két szót tanulta meg?!" Mérges vót; vót neki olyan ismeretje, kiment az árokba, nadragulyát szedett - az méreg vót, olyan kis piros vót, a néni ismerte -, szedett nadragulyát, olyan kis cipócskába belesütte. Mikor űhozzá ért a koldús, hát odaadta neki, a koldúsnak. A koldús ugye betette a tarisnyájába a kenyeret, nagyon éhes vót a kol¬dús, de hát mégis má végigjárta a falut, elindult a másik faluba. Terít egy hálót, hogy majd ű megeszi azt a kenyeret. A cipócskáját, amit kapott az asszonytól. Még meleg vót. Akkorára odaért egy katona. Azt mondja neki a katona: - Jaj, öregapó, mán egy naptél gyüvök, de én mán ollyan éhes vagyok, hogy nem birok a faluba bemenni, semmi erőm nincsen. -Pihenjél meg, édes gyerekem! -mondja a koldús. -Üljél le ide mellém-e! Le is ült a katona. - Te, kaptam én itt - aszongya - cipót. Majd odadom, adok belőle neked. Edd meg! A gyerek hozzáfogott, a legény enni. Hát bizony annyira-annyira, hogy mind megette. A koldúsnak egy cseppet se hagyott, mert nagyon éhes vót. Elindult oszt a koldús a másik faluba, a legény meg az ű faluja felé. Mikor beér, benyitja az ajtót, belép az ajtón a konyhába, a katona összeesett. Az anyja odaugrott: - Édes gyerekem, hát mi lett veled!'? Kifáradtál? Csak annyit tudott mondani a legény, hogy: - A koldús cipót adott, oszt azt megettem... Jaj, akkor fölordított az asszony: - Jaj, most mán tudom! Ténleg jól énekölt a koldús: ki mint cselekszik, magának cselekszi! Hát én is magamnak cselekedtem: megöltem a gyere¬kemet! Hát ez igen szomorú történet vót Mamikám mindig úgy mesélte, hogy: tudod-e, hogy ez igaz vót? Itt mindenbe úgy van, hogy igaz. Oszt így a szívembe vésődtek ezek a mesék..         Magyar Zoltán A herencsényi mesemondó - Balassi Kiadó Budapest - 2004