Óbecse tájékán gyalogszerrel utazott Krisztus urunk, Szent Péter, meg Illés. Azt mondja Krisztus urunk: - Szomjas vagyok, ennek a rác embörnek jó bora van, kérök egy pohár bort. Be is ment, beköszönt, kért egy pohár bort. Kérdezi a gazda: - Ki vagy te? - Én vagyok az Úristen. -Én adjak neköd? Te tartozol neköm, eridj Zbogom (Isten hírével)! Kiment az Úristen, kérdi Illés, hogy kapott-e bort. - Dehogy kaptam. - Majd bemegyek én - ütött önérzettel a mellére Illés. Bement, köszönt. - Kérek egy pohár bort! - Ki vagy te? - kérdezte a kocsmáros. - Én vagyok Illés. - Te úgyis olyan kótyagos vagy, ha nem iszol is, mert amikor a neved napja van, jön a jégeső, a szél. Így is égiháborút csinálsz örökké. Hát még ha bort innál. Eridj, Zbogom! Mikor kijött Illés, kérdezik tőle, hogy kapott-e. - Dehogy kaptam! No, erre Pétör bement, beköszönt, kért egy pohár bort. De ő tudott egy kicsit rácul, hát úgy kezdte: - Dobre dán, déda! (JÓ napot, atyus!) Mire a rác: - Bog pomoga. (Adjisten!) Péter azt mondja: - Dáj mi párcsi vina! (Adj egy pohár bort!) - Ki vagy te? - Én vagyok Pétör. A kocsmáros szólítja a feleségét. - Zsena, hozz egy kulacs bort! Hogyne adnék én neköd bort, amikor nevednapja van, teröm a hagyma, az uborka, a tök. -Szedi! (Ülj le!) Amikor Péter leült, kapott ebédet, bort, meg amikor elindult, kulaccsal is adtak neki. Abból kínálta a kívül várakozó, szomjas útitársait. Krisztust, meg Illést.