Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon túl, még az Óperenciás-tengeren is túl, volt egyszer egy róka. Ez a róka erősen ravasz volt. Összetalálkozott a farkassal. Azt mondja a farkasnak: - Hallod-e, te farkas koma, tudok a falu végén egy lakodalmat, menjünk el oda, ott lehet jókat enni. - Jól van, nem bánom - egyezett bele a farkas. Elmentek. Bent a házban szólt a muzsika, táncoltak az emberek, az asszonyok sujjogtattak, rikoltoztak. A farkas és a róka, volt egy kamara, abban volt a sütemény, a bor, a sör, oda bementek. Ettek jókat, ittak. A farkasnak olyan kedve kerekedett, hogy még énekelt is. Valahogy így: - Nyek, kedvem, nyek-nyek-nyek! Nyek, kedvem, nyek! A róka a sarokban kaparta a likat. Azért, ha véletlenül bemegy valaki, ki tudjon bújni. Azt kérdi a farkas: - Mit csinálsz, róka koma? - Én csak így táncolok. - Na, én még ilyen táncot nem láttam! - csodálkozott a farkas, azzal ivott tovább. A róka meg kaparta a likat, kaparta a likat. Egyszer csak azt mondják az emberek: - Halljátok, itt valahol farkas bujkál, mert hallottuk, hogy hujjogtat:,, hu-, hu-hú, nyek, kedvem, nyek!''Az emberek kapára, kaszára kerekedtek, és benéztek a kamra ablakán, hát ott a farkas és a róka. Kinyitották hamar az ajtót, csihi-puhi, a farkast jól elverték, de a róka a likon kiugrott s elfutott. A farkast jól eltángálták, s kihajították az útra. Szegény farkas, fájt minden csontja a nagy veréstől, de a rókának semmi baja sem volt. Összetalálkozik a farkassal, azt mondja neki: - Mi van farkas koma, téged is megvertek? - Meg hát, alaposan - panaszkodott a farkas. - Téged is megvertek, róka koma?  – Engem is jól helybenhagytak! (Pedig nem is verték meg, igaz-e, a rókát.) Azt mondja a róka: - Gyere, menjünk be az erdőbe, farkas koma, nehogy ránk találjanak az emberek! – Mennék én, de nem tudok. Csak úgy tudok menni, ha felülhetek a hátadra. Szegény farkas, úgy sajgott minden porcikája, s a róka felkucorodott a hátára, pedig neki kutya baja sem volt, s úgy mentek az erdőbe. Ahogy mentek a farkas vitte a rókát, a róka elkezdett énekelni: - Vert viszi veretlent, s a feje is töretlen. Azt kérdi erre a farkas: - Mit énekelsz, róka koma? – Hát csak így pusmogok magamban. Megint rázendít a róka: - Vert viszi veretlent, s a feje is töretlen. - Hallottam, mit mondtál - torpant meg a farkas -, azt mondod, hogy engem jól megvertek, még a fejemet is összetörték, s neked semmit se csináltak. Levetette a rókát a hátáról, s bement a farkas az erdőbe. Ott ült vagy három napig, olyan beteg volt. A róka közben olyan ravasz volt, kifeküdt az útra, az országútra. Egyszer csak jön egy szekér, rajta ül egy szegény ember. Hajtotta a lovakat, s hátul a hordóban volt sok-sok hal. Vitte a szegény ember eladni a halat. Meglátta a rókát. - Jaj, itt hever az úton egy róka megdögölve! Én ezt hazaviszem, megnyúzom, jó lesz a feleségemnek a kabátjára prémnek, nekem, sapkának. S a rókát felhajította a hordó tetejére, ahol a halak voltak. Igen, de a róka nem volt ugye megdögölve. Hát akkor, gyerekek, a róka ingben s gatyában volt, bekötötte az inge derekát, és kebelibe csak rakta a halakat, csak rakta a halakat, csak rakta a halakat, s úgy megrakta, hogy tele volt púposan. S akkor leugrott a szekérről. Egyszer a szegény ember néz vissza, hát volt róka, nincs róka. A róka beszaladt az erdőbe, s elkezdte enni a halat. Odakullogott a farkas lesoványodva, jól megverve, kiéhezve. - Mit eszel, róka koma? – Mit eszem? Hát halat. Nem látod? - Hol szerezted? - Úgy fogtam a vízben. - Hát, hol fogtad te azt a sok halat, mikor be van, fagyva a víz jég borítja? - Hát, odamentem a jégre - füllentette a róka -, s kapartam egy kicsi likacskát reá, és azon bedugtam a farkamat, s a halak mind reákapaszkodtak, reágyűltek, és akkor megrántottam a farkamat, és kihúztam a sok halat. - Adj belőle egy kicsit! - könyörgött a farkas. – Nem adok én! Fogjál magadnak, ha halat akarsz enni! - Akkor gyere, mutasd meg, hol fogtad! Elvitte a róka a farkast, ahol a legvastagabb volt a jég.  - Na - azt mondja - most itt kaparjál likat! Kaparta a farkas a likat, kaparta a likat, s mikor egy kicsi likacskát kapart farkát belédugta, és leült a jégre. Azt mondja a róka: - Mit érzel? - Érzem, hogy igen szorítja valami a farkamat. - Igen, mert kapaszkodnak reá a halak. Közben fagyott oda a farka. Újra kérdezte a róka: - Na, most érzesz-e valamit? – Úgy odaszorította a sok hal, hogy ki se tudom húzni a farkamat. Akkor a róka futás be az erdőbe. Otthagyta a farkast. Nahát, a farkas egy darabig kínlódott, húzta a farkát, de nem tudta kicibálni. Székely asszonyok mentek arrafelé, vittek egy cseber gúnyát mosni a Szucsávára, nagy sulykokkal, padocskával. Észrevették, hogy ott a farkas, és sipp-supp, jól elverték. Szegény farkas egyet rántott a farkán, s az bizony beleszakadt. Farkatlan, ahogy csak tudott, befutott az erdőbe. A róka, többet nem mert a farkasnak a szeme elé kerülni, mert a farkas úgy haragudott reá, hogy azt mondta, ha találkoznak, elintézi. Hogy aztán mi történt velük ezután, azt nem láttam. Biztos még ma is élnek, ha meg nem haltak.