Sajnálom, a téma le van zárva.
Mit „tud” pszichológiai szempontból a népmese:
A népmeséknek, a szórakoztatáson és a játékban való szerepükön túl típusuktól függően van olyan többlettartalmuk, melynek lélektanilag is nagy jelentősége van.
A mese gyökerei a különféle elméletek szerint lehetnek álmok, az archaikus lelki minták, a társadalmi és történelmi események, vagy a mítoszok, de pszichológiai szempontból mind ugyanarra az eredményre vezet: a mesék a lélek mélyén, múltban gyökereznek, érlelődtek, csiszolódtak és így, ami fennmaradt, az általános, közös, lényeges és fontos a léleknek (kortól függetlenül). Így azt mondhatjuk, hogy a mese egy forrás, lehetőség olyan folyamatok követésére, megélésére, tanulására is, melyek a tudattalan mélyével kapcsolatosak, és hozzátartoznak életünkhöz.
|
|
Bővebben...
|
|
Írta: Ranschburg Jenő
Mi, felnőtt, komoly emberek, általában megrögzött realisták vagyunk. Pontosan tudjuk, hogy nincsenek csodák; a nap reggel feljön, este lemegy, ábrándozni néha lehet ugyan, de ebből megélni annál nehezebb. Senki nem győzhet meg minket arról, hogy az üveggolyó - ha földhöz vágjuk - nem szilánkokra pattan, hanem soktornyú palotává változik, és már régen nem hiszünk a jótündérben, aki egyszer csak megjelenik és teljesíti három kívánságunkat. Mégis: néha szorongunk a sötétben, megborzongunk, ha fekete macska szalad át előttünk az úton. A napokban meglett korú, intelligens embereket hallottam a rádióban: arról beszéltek, hogy egy másik bolygó titokzatos és gyönyörű lényei időnként itt járkálnak közöttünk, és - pusztán egyfajta kíváncsi szórakozásból - eljátszadoznak asszonyainkkal. Az érett, illúzióktól megszabadult (vagy megfosztott?) felnőttekből is előbújik néha a csodákat sejtő gyermek... |
|
Bővebben...
|
Írta: Fischer Eszter
Bruno Bettelheim meseértelmezése
A népmese különleges helyet foglal el az irodalmi termékek sorában. Szinte olyan, mintha nem is az ember, hanem közvetlenül a természet műve volna. Az évszázadok során létrejött és fennmaradt, számtalan ember nyomát hordozó történetekben valami nagyon általános, örök érvényű igazság kristályosodik ki. Mindaz, ami nem fontos, ami esetleges, ami nem igaz, ami érdektelen, ami nem időtálló: lekopott, lecsiszolódott róluk. Csak az maradt meg, ami kortól és egyéni tulajdonságoktól függetlenül mindenki számára érvényes és létfontosságú. |
|
Bővebben...
|
|
|
|
|
|
|
