Egyszer volt, hol nem volt, hogy hol volt, azt nem tudom, de hogy volt, azt tudom, no tehát volt egy király. Az a király olyan király volt, hogy valamennyi királynál hatalmasabb volt, s tisztelték is ezért mindannyian. Úgy hívták e híres-nevezetes uralkodót, hogy Fűkirály. A Fűkirály olyan fiatal ember volt, hogy még, s nem volt még felesége sem. Mindig azt is gondolta magában, hogy o bizony meg sem házasodik. Ám, ahogy telt-múlt az idő, egyre hiányzott neki a feleség. Elhatározta, hogy mégiscsak meg fog nősülni. Így felöltözött takarosan, a bajuszát kipederte jó szagú bajuszpedrővel, majd befogatott a kocsissal, s elindultak lánynézőbe. Nagyon jól mutattak, jó öt ló volt befogva sallangos szerszámmal. Mikor behajtottak a szomszéd király udvarába, azok nem tudták, hogy hova legyenek örömükben, mert jó előre tudták, hogy készül a Fűkirály lánynézőbe. A királylány is észrevette a vendégeket a konyhából. A Fűkirályt bevezették a nagyházba, kérdezte tőle mindjárt a másik király: - Mi újság a ti országotokban?   - Nincsen semmi - mondta a Fűkirály -, csak annyi, hogy meg akarok házasodni, aztán úgy gondoltam, hogy ha hozzám adná a lányát, hát elvenném.   - Én nem bánom, a lány dolga, ha o igent mond, én áldásomat adom rátok.   Bekiáltott az apja a lányért, az mindjárt jött is. Elmondta neki az apja, hogy, mint áll a dolog, bele is egyezett a lány, hamarosan meg is esküdtek.   Telt-múlt az idő, már gondolta a király: „De jó, hogy megházasodtam, jobb így élnem, mint magányosan." Hát még mikor született egy kislányuk, hogy örült neki. Nagyon jól éltek, nem volt köztük semmi baj.   Rövidesen újra gyermekük született, egy kisfiú, akkor aztán még nagyobb lett az öröm. De a vigalom nem tartott sokáig, mert elterjedt a szörnyű hír, hogy a Kalamona járja a világot, aztán az a királyoktól elkéri a lányukat, ha nem adják, olyat csinál, hogy megkeserülik. Már hallották, hogy ezét meg azét a királyét elvitte.   Az a Kalamona olyan ocsmány szerzet volt, hogy azt sem tudta senki, ember-e vagy állat. O ugyan azt tartotta, hogy ember, pedig egy szeg se volt benne ember. Volt olyan szája, hogy mikor ásított, egy hatos fogat ágyúval könnyen megfordulhatott benne, a három hajtónak a fejét sem kellett lesütni a lóháton. Hát előre féltek tőle az emberek. Meg is történt egy fergeteges éjszaka, hogy bekopogtatott a királyhoz a Kalamona; de a király nem nyitotta ki az ajtót. Az erre a kéményen kívülről benyújtotta a fejét, azt onnét beszélt a királlyal. Elmondta, hogy a kicsi királylányért jött. A király azt mondta neki:   - Nekem nincs eladó lányom.   Er