Mesetár
A BOLDOG EMBER
Látogatás
10812
Értékelés
3.69
„Az ország legboldogabb emberének az ingét hozzák, adják rá, életben marad."
A király kíséretének száz lovasa ezerfelé szaladt a boldog ember inge után. fölhajtottak ungot, berket, boldog embert nem találtak, olyat se, aki annak hazudta volna magát.
Nagy orracsüngesztve hazafelé tartott a boldogemberinge-kereső küldöttég, amikor a szegedi kopárosokon át Buda felé ballagva hallják ám, hogy szépséges tilinkószó bukdácsol fülükhöz a homokbuckák ballangóival versengve. A király küldöttsége csakis okosokból verbuválódik. Azt gondolták, aki pikuláz, az jókedvű, aki jókedvű, az a boldog.
Odamennek, hát egy juhászlegény fújja a pikuláját. Kérdik tőle, boldog-e.
A bojtár teketória nélkül válaszol: - Az vagyok tetőtál talpig!
- Mi teszi a boldogságodat?
- Szépen süt a nap, jókor járnak az esők, jó harapó mezők terülköznek, gyarapodnak a juhok, vastagszik bundájuk, bőven adják a tejet.
A király futárai térdenállva kérték a boldog juhászlegény ingét, zacskószám kínálva érte a számolatlan aranyakat.
Akkor a bojtár kigombolta mellén a kopottas szűrdolmányt, ami alól teste puszta bőre fehérlett elő.
Így halálozott el a király legjobb embere, a boldog ember inge híján.
