Mesetár

 Szép madár a vadgalamb, de nem ért a fészekrakáshoz. Elmondom nektek, hogy miért nem

ért. Réges-régen, még az ántivilágban volt, a vadgalamb is szerette volna megtanulni a

fészekrakást. Látta, hogy a szarka vékony ágacskákból, gallyakból milyen pompás fészkeket

rak. Elment hozzá, s kérte szépen:

- Kedves szarka pajtás, taníts meg engem a fészekrakásra!

- Én jó szívvel - mondotta a szarka. Hirtelen összeszedett egy csomó ágat, ügyesen rakta az

egyiket a másikra, s magyarázgatta a galambnak:

- Csak így, csak úgy, csak így, csak úgy.

A vadgalamb ugyan nem értette, de szégyellette megvallani. Egyre mondta:

- Túdom, túdom, túdom.

- Hát, ha tudod, csináld - mondotta a szarka nagy haragosan, s ott hagyta a vadgalambot a

félig rakott fészekkel. Nem is tanulta meg a vadgalamb azóta sem a fészekrakást, s ha a szarka

ki nem békül vele, nem is tanulja meg sohasem.