Mesetár

Egy embernek volt egy kutyája, Szirkónak hívták. Igen öreg volt már ez a kutya, a gazda nem tudta, mit tegyen vele, elzavarta a háztól.

Szirkó a mezőkön kóborolt, és keservesen sírt:,,Hány évig szolgáltam hűségesen a gazdámat, mindig a kedvében jártam, most meg vénségemre egy darab kenyeret is sajnál tőlem, elzavart a háztól."

Amint így kóborol, egyszer csak találkozik a farkassal.

- Mit csatangolsz itt? - kérdi a farkas.

- Elkergetett a gazdám, nincs kihez mennem.

- Akarod-e, hogy a gazdád ismét visszavegyen? Én segítek.

- Ha megtennéd, igen hálás volnék érte - szólt a kutya.

- Ide figyelj - mondta a farkas. - Ha a gazdád a feleségével kimegy aratni a mezőre, és leteszik gyermeküket a szalmakazal tövébe, te légy ott a közelben. Majd én is odamegyek, felkapom a gyereket, szaladni próbálok vele, te pedig üldözőbe veszel engem. Én majd úgy teszek, mintha megijedtem volna, és elengedem a gyereket.

Ki is ment az ember a feleségével a mezőre aratni. Az asszony a szalmakazal mellé tette a gyereket, és markot szedett. Egyszer csak arra szalad a farkas, felkapja a gyereket, és elrohan vele. Szirkó a farkas után veti magát, az ember pedig így biztatja:

- Fogd meg, Szirkó!

Szirkó utolérte a farkast, elvette tőle a gyermeket, és visszaadta a gazdájának. A gazda kenyeret és egy darab szalonnát vett elő tarisznyájából, és így szólt Szirkóhoz:

- Egyél, Szirkó, megérdemled, mert nem hagytad, hogy a farkas megegye a gyermekemet!

Estefelé hazaindultak a mezőtől, magukkal vitték Szirkót is. Hazaértek, szól az ember:

- Főzzél, asszony, galuskát, finom fehér lisztből, és tegyél rá szalonnát is!

Amikor megfőtt az étel, a gazda Szirkót is az asztalhoz ültette.

- Ide a galuskával, asszony, fogjunk hozzá a vacsorához!

Az asszony az asztalra tette a galuskát, a gazda egy lapostányérra szedett Szirkónak, ahogy illett, hogy a vendég meg ne égesse a nyelvét!

Gondolja magában Szirkó: „Meg kell hálálnom valahogy a farkasnak, hogy ilyen jót tett velem."

Amikor elérkezett a farsang, a gazda férjhez adta legidősebb lányát.

Szirkó kiment a mezőre, megkereste a farkast, és ezt mondja neki:

- Vasárnap este gyere el a kertünk alá, én, bevezetlek a házba, és meghálálom, hogy jót tettél velem.

Vasárnap a farkas elment arra a helyre, ahova Szirkó mondta. A gazda házában ezen a napon tartották a lakodalmat. Szirkó kiosont a kertbe, behozta a farkast a házba, és az asztal alá ültette. Azután fogott egy üveg pálinkát meg egy tányér pecsenyét, és az asztal alá mászott vele. Az emberek ütni akarták a kutyát, de a gazda nem hagyta:

- Ne bántsátok Szirkót, mert ő jót tett velem, és most én is jóval fizetek érte, amíg élek.

Szirkó a legjobb falatokat hordta az asztal alá a farkasnak, és megetette-megitatta. A farkasnak jókedve kerekedett.

- Énekelni akarok!

- Ne énekelj - mondta Szirkó -, mert ellátják a bajodat! Inkább adok neked még egy üveg pálinkát, csak hallgass.

A farkas ezt az üveget is kiürítette, és így szólt:

- De most már énekelni fogok!

- Ne énekelj, mert akkor elvesztünk mind a ketten…

- Márpedig én énekelni szeretnék!

Erre elordította magát az asztal alatt. Az emberek felugrottak, ütni akarták a farkast. Szirkó hamar a farkas hátára ugrott, mintha fojtogatni akarná. Erre így szólt a gazda:

- Ne üssétek a farkast, mert még agyonütitek az én hűséges Szirkó kutyámat is! Majd ő ellátja a baját!

Szirkó kivezette a farkast a mezőre, és ezt mondta neki:

- Jót tettél velem, én is jóval fizettem vissza.

Ezzel elváltak.