Mesetár

Volt egy szegíny cigány. Erősen szegíny ember volt, azt feleli a felesíginek:

- Hozzál nekem három kupa tejet, három kupa lisztet, három kupa vizet, csinálj nekem egy pulickát - háha hazugság, nagyokat hazudjunk! -, mer én elmenyek munka keresni.

Meg is főztík neki a kilenc kupábúl a pulickát, meg is ette a Jóska. (Mind? - Mind egy szálig!)

Hát ment, mendegélt. Egyszer kezdett az üdő felmelegenni. Hát mit gondol? Jó volna egyet alunní. Lefeküdt hanyután, de a bajucca mind tejes volt akkor is. A legyek mind jártak rá, ű meg ölte meg. Na, kivette a kis noteccit, mikor egy legyet megölt, felírta, hogy ű megőlt egy lelket. Mikor felvitte háromszázig, felírta, hogy hát ű megölt háromszáz lelket. A kís cédulát a kalapjába tette, s tovább indult. Huvá tanált? Bé a király szöllőjibe. Ott jóllakott szöllővel, és nyomban lefeküdt. Hát megy a csősz, hogy fogja el, de mikor a cédulát látja, erősen megijed. Fut a királyhoz:

- Õfelsége királyatyám, egy ember alszik a szöllőben, de egy irat van a kalapjában: hogy ű háromszáz lelket ölt meg.

Rögtön a király elévesz egy század katonaságot: - Eredjetek, fogjátok el elevenen, és hozzátok bé! Eléveszik a cigányt.

- Igaz ez? - Igaz!

- Neked adom felesígül a lányomat.

Mindjárt meg is esküdtek, de neki rögtön a háborúba kellett menni. Átveszi a királyságot. Az öreg király kiadta a katonaságnak, hogy az új királynak erősen fogadják meg a kommandóját.

Felül egy nagy fekete lóra, megy a csapat előtt. Hát útközben amint mennek, mennek egy erdőn keresztül. Hát mit lát? Olyan szíp forgácsokat ott a földön. Leugrik a lováról, felvesz egy öllel.

- Ej, de jól megfőne emellett a pulicka.

Akkor minden katona leugrik, mindenik vesz egy-egy öllel. Felülnek a lovokra, s tovább indulnak. De nízzünk oda, mit írtünk? Egy olyan mocsárt, hogy át nem tudtak menni. Hát a cigány lelöki, nyomán a sok katonaság. Hát mi leve belülle? Könnyen átalmehettek. Felelik a tisztek:

- Ugyancsak nagy esze lehet.

Tovább mennek. Nahát, erősen megmelegedett. Levetkezik anyaszűlt meztelenre. Na, de írkeznek az ellensíg feli. Mikor az ellensíg meglátja:

- Istenem, milyen páncélos ruhások lehetnek ezek, azt semmi golyó sem fogja.

Fejir lobogót emelnek, szépen megadják magukat. (A pucér embereknek?) Éljenzik a tisztek az új királyt. Hazafelé térnek, de szól a bandaszó, nagy kedvek van a tiszteknek, hogy milyen királyuk lett. Ahogy hazaírnek, kérdezi a király az öreg a tisztektűl, hogy milyen a viselkedíse az új királynak?

- Õfelsége királyatyám, ilyet nem láttunk többet soha. Ez egy lüvés nélkül megnyerte a háborút.

- Éljen, tartsuk meg az esküvőt!

Nahát, megesküsznek a cigány a király lányával. Mikor kíszitik nekik az ágyat, valami borsós szalmát tettek az ágyokba. (Nem pihe tolluba fektettík?) Az új király erősen éhes volt, mert nem szerette azokat az úri íteleket. Egész íjjel szedte a borsót a szalmából, s azt ette. Na, megvirradt. Kérdezi a leányátúl az öreg király:

- Na, hogy aludtál kedves lányom?

- Nagyon rosszul, édesapám.

- Ugyan mír, édes fiam?

- Még felém sem fordult a férjem, egísz íjjel mindig olvasta a borsók számát.

Feleli a király:

- Ne búsulj, fiam (Akadt jó vő!), nagy ész fordull annak a fejibe, nagy gond! Sok a számolni valója, mind azt a szalmákat számolta, azon gyakorlott.

Felkél a cigány, de csak sóhajtozik. Kérdezi a király: - Mi baj, fiam?

- Nagyon éhes vagyok. (Megmondja?)

- Hát van pulykapecsenye, libamell, mit követelsz fiam? - Én egy kis pulickát aludttével.

- Hát mi az, édes fiam? - Û nem ismerte, a király nem tudta, hogy mi az. Így hát a cigány csak éhesen maradt. Egyszer azt feleli:

- Õfelsége, elmenyek. (Nem tudott ílni pulicka nélkül.)

- Hát hova, fiam?

- A rajkókhoz.

- Hát akkor mit követelsz tűllem?

- Három kupa málélisztet és három kupa aludttejet.

Izeni rögtön a király a faluba, hogy ki tudja, hogy mi ez? Rögtön hoznak neki. A három kupa tejet beléteszik egy szőr iszáknak az egyik felibe és a lisztet a másik felibe, és ő útnak indull a rajkók felé. (Hát az asszonyt otthatta? - Ott hát!) Mikor hazaírt, kérdik a rajkók:

- Mit hozol, öreg dádé?

- Ne beszíljetek véllem, mer én király vagyok! De főzzetek hamar pulickát, hozom a tejet!

Így hát buta volt a cigány, butának is maradt. Ha nem lett volna buta, az én mesém tovább tartott volna. (Azír elég jó fogású kis mese!)

Elmondta: Lingurár Tódor
szerk. Kovács Ágnes
Rózsafiú és Tulipánleány - Akadémiai Kiadó
Budapest - 1987