Mesetár

Egy szegény embernek vót egy szürke lova, avval kereste a családjának a mindennapit. Telt-múlt az idő, egyszer csak nagyon elfáradt az a szürke ló magába.

- Jaj, édes gazdám, má egyedül nem soká birom a szántást meg a nagy kocsit. Mér nem veszel mellém párt?

- Jaj, drága lovam, vennék én, de mikor olyan szegény vagyok. Belőled élőnk: amit veled szántogatok meg fuvarozgatok.

- Hallod-e, édes gazdám, akkor engedjé el, hadd szerezzem meg a páromnak valót!

- Jó van, édes lovam, elengedlek.

Szaladt nagy boldogan a szegény ló árkon-bokron, szántásokon keresztű, be egyenesen a nagy erdőbe. Ott meg lelt egy nagy farkaslyukat. Ahogy szaglászott, gondolja:

- Ebbe vannak is.

A farkát belógatta a lyukon. Bent vót éppen a farkascsalád: az apafarkas, az anyafarkas meg a két külyök. Azt mondja az egyik farkasgyerek:

- Édesapám, kimegyek egy kicsit büssengeznyi.

- Eredj, fiam!

Menne ám a gyerek, de visszaszalad.

- Édesapám, nagy hó esett, nem lehet kimenni a lyukon!

- Ne bolondozz, gyerekem! Aratásba?

- Gyöjjön, gyöjjön, édesapám, nagy hó van!

Ment az öreg farkas. Hőj, mindjárt észrevette, hogy egy szürke ló fekszik a lyukná. De nem gondolta vóna álmába se, hogy az élő ló. Mondja a feleséginek:

- Asszony, lópecsenyét eszőnk!

Hőj, örűtek. De hogy húzzák be a házokba? Ezt is kigondolta az apafarkas.

- Majd a farkunkot hozzáhurkolom a lónak a farkáho.

Mingyjár hurkolgatta is. Először a feleségiét, utána a két külykiét, legvégül a magaét.

- No, most!!! . . . Húzzuk!

A ló erre felugrott, vágtatott haza. A két hátsó patás lábával agyonrugdosta a farkasokat, mire hazaért.

- No, édes gazdám, nyúzd meg! Az áráé majdcsak adnak nekem egy társat!

Örült a szegény ember.

- Gyertek, asszony, segíjjetek nyúzni a sok farkast! Megnyúzták.

A szegény ember elvitte a bőrt a vásárra, és adtak is érte egy szép lovat. Azóta a párjával húzza a kocsit, az ekét a szürke ló. Még most is élnek a gazdájával, ha élnek.

Nagy Zoltán -Nagy Ilona
Az ikertündérek - Akadémia Kiadó
Budapest - 1990