Mesetár

Volt egyszer egy menyasági kúdus. Az a Székelyföldön van, Menyaság. Elment a szomszíd faluba kúdulni. Bément egy házhoz, csak az asszony volt otthun. Azt kérdi az asszony a kúdustúl, hogy: - Hová való?

Azt mondja a kúdus: - Menyasági. Kérdi az asszony:

- Mennyországi?

- Igen, odavaló - válaszol a kúdus. Az asszony azt kérdi a kúdustúl:

- Az én lelkem jó uramat nem esméri a mennyországban?

- De igen - azt mondja a kúdus -, csak rongyosan jár, me leszakadozott a ruhája.

Sírva kíri az asszony a kúdust, hogy a második urának a ruháját vinné el az első volt urának a mennyországba. A kúdus kíszsíggel vállalkozott, hogy elviszi. Az asszony összepakkolja a második urának a ruháját, és átadja a kúdusnak, hogy vigye a mennyországba az első urának.

Ahogy elmegy a kúdus, jön haza az asszonynak az ura, s kíri, hogy ne haragudjon.

- Volt itt a mennyországbúl egy kúdus, s elkűttem a ruháját az első volt uramnak.

Az ember tudta, hogy bécsapták az asszonyt, mindjárt lúhátra ült, és ment a kúdus után Menyaság felé. A kúdus észrevette, hogy mennek utánna, és a pakkját elrejtette egy bokorban. Mikor elíri az ember a kúdust, azt kérdi tűlle:

- Nem látott egy kúdust menni Menyaság felé? Batyut visz a hátán.

Azt mondja a kúdus:

- De igen, láttam, itt megy a gyalogúton.

Ott lúval nem lehetett menni. Leszállott a lúrul, és kíri a kúdust, hogy fogná meg a lovat, amíg utánna szalad. Ekkor a kúdus kivette a batyut a bokorbúl ráült a lúra, és elment a lúval együtt.

Mikor visszajön az ember, látja, hogy űtet is bécsapták. Hazamegy és kérdi a felesíge, hogy:

- Hunn volt? Azt mondta hogy:

- Lovat adtam a kúdusnak, hogy hamarabb írjen mennyországba.

Elmondta: Máté István bálint
szerk. Kovács Ágnes
Rózsafiú és Tulipánleány - Akadémiai Kiadó
Budapest - 1987