Mesetár

Volt egy kis falu. Sokan laktak benne szegények is, gazdagok is. Majd lakott benne egy szegény asszony a három fiával meg a nagybeteg urával.

Má félhalott vót az ember, mikor mondta a feleséginek:

- Édes feleségem, kűdd be azt a három gyereket, hadd búcsúzzak el tőlek!

Kiment sírva a feleségi, bekűdte a három gyereket. Ott állottak meg az ágy mellett.

- Édes gyerekeim, énnekem elégett a gyertyám, meg kell halnom. Terád, édes nagyobb fiam, rád hagyom a szamaram. Terád, édes középső fiam, a szekeret. Terád, drága legkisebb fiam, a szerszámokot, kantárt mit, szíjakot.

Azzal meg is halt az ember, sírtak mellette a fiai, mint a záporeső.

Egy idő mulva azt mondja a legnagyobb gyerek:

- Minek nekem magába ez a szamár? Bemenek vele a városba, eladom valakinek, hisz nincs hozzá se szerszámom, se kocsim.

Átnyalábolta a szamár nyakát, bevezette a városba.

Ahogy ott bámészkodott, nézte a nagy házakot, megakadt a tekintetyi egy ablakon. Egy gazdag kereskedő könyökölt ki rajta. Azt mondja:

- Hallod-e, te gyerek, eladod a szamarat?

- El.

- No, ide figyelj, látod ezt a nagy házat?

- Látom.

- Nagy bódom is van, sok jószágom. Mind neked adom a szamaradé, ha énnekem mesét mondasz.

- Jó van.

- Akkor gyere fel!

Ment a gyerek elé a kereskedő. A szamarat bekötte az ólba, a gyereket meg bevezette a legszebb szobájába.

- De ide figyelj, nekem úgy mondd a mesét, hogy ne legyen benne a „hol vót, hol nem vót", mer akkor enyím a szamár.

- Nem lesz benne, nagyságos uram.

- No, akkor mesélj!

A gyerek annyira elbámészkodott a szép nagy szobába, hogy megfeledkezett az intelemrő.

- Hol vót, hol nem vót . . .

- Állj meg, gyerek, evvel nem szabad lett vóna kezdened! Elvesztetted a fogadást, enyím a szamár!

Nagy lelógatott fejvel ballagott hazafelé a legény.

Otthon elmondta a két öccsinek, hogy járt. Azt mondja a középső:

- No, majd szerencsét próbálok én. Ha a szamár kellett neki, kell annak a kocsi is.

Másnap má húzta maga után a kocsit utcáró utcára, míg megtanálta a kereskedő házát. A kereskedő akkor is az ablakba könyökölt.

- Te gyerek, nem adnád el nekem azt a jó kis kocsit?

- De eladhatom.

A kereskedő beengedte az udvarra.

- No, ide figyelj, látod ezt a nagy házat? Sok jószágom van, nagy bódom. Mind neked adom a kocsié, ha nekem mesélsz. De előre kikötöm, hogy ne legyen benne a „hol vót, hol nem vót", mer akkor enyím a kocsid.

A gazdag kereskedő a fiút is bevitte a legszebb szobájába. Az is úgy elbámészkodott, hogy megfeledkezett mindenrő, ugyanúgy kezdte a mesét, mint a bátyja:

- Hol vót, hol nem vót . . .

- Állj, gyerek, elvesztetted a fogadást! Mehetsz haza, a kocsi marad!

Az is ment lelógatott fejvel hazafelé.

Otthon elmondta, hogy bizony-bizony megjárta. Azt mondja a legkisebb:

- No, ha má szamara van, kocsija van, kell annak a szerszám is. Összepakolta, amit az apjátó kapott örökségbe, a vállára vette, vitte a városba.

Leskülődött a nagy házak felé, de nem látta a kereskedőt az ablakba. Körüljárta a házat, majd az udvarba tanálta meg. Odaköszönt:

- Adj Isten, kereskedő úr, nem kéne-e szerszám a szamarára?

- Kell bizony! Gyere be, fiam! Ide figyelj, látod ezt a nagy házat? Sok jószágom is van, nagy bódom. Mind neked adom ezé a szerszámé, ha egyet mesélsz. De ne úgy kezdjed, hogy „hol vót, hol nem vót", merd így nem tetszik nekem. Ha nem így kezded, mindenem a tied. Áll az alku?

- Áll bizony.

- No, akkor gyere fel a szobámba, kezdheted a mesét! Bement a legkisebb fiú a szép szobába, mingyár kezdte is:

- Az én édes jó anyámnak vót egy kis jércéji. Mihint megtojta az első tojást, anyám a kotlós alá tette. Nem is olyan sokára kikelt abbó egy olyan szép kakas, aminyőt még nem látott a világ. Ződ pázsit vót a nyaka, farka, aranyos a hasa, piros rózsa a tarajja. Mingyár felszállt az én édesanyám gátjára. Azt kikiríkulta:

„Kikiríkú, kereskedő, elvesztetted a fogadást, az én kedves gazdaasszonyom fia nyerte meg! Kikiríkú, szedd a sátorfádot!"

Olyan vagyont szerzett a legkisebb fiú a mesével, hogy jutott abbó bőven a másik kettőnek is.

Nagy Zoltán -Nagy Ilona
Az ikertündérek - Akadémia Kiadó
Budapest - 1990