Mesetár
AZ OKOS LÁNY MEG A KÉT KATONA
Volt a világon két szabadságos katona. Gyalogszerrel utaztak hazafelé országon-világon keresztül. Estére kelvén egy falu szélére értek, bementek az első házba éjszakai szállást kérni. Kaptak.
A gazda még örült is, hogy jókor jöttek, van egy szép kis tizenhét éves lányuk, aki félni szokott egyedül, nekik pedig olyan sürgős dolguk van holnap kora reggel a negyedik faluban, hogy máris indulniuk kell.
Az apa a félős tizenhét éves lányának ajánlotta, hogy a katonákkal jól bánjon, lássa el őket jó vacsorával, reggel, ha indulnak, útravalóval.
A katonák is örömmel ajánlkoztak, hogy a félős lány bátorítására lesznek minden erejükkel meg odaadásukkal.
De már ekkor elkezdett a két katona azon civakodni, hogy ki háljon először a lánnyal.
Az idősebb magának követelte az elsőbbséget, de a fiatal se tartotta magát alábbvalónak.
Hallotta ezt a lány is, aki azt mondta:
- Ne tusakodjanak a katona urak, majd én mondok egyet. Én fekszek középen, maguk ketten kétfelől. Biztosan jó lesz!
A katonáknak így is nagyon kedvükre valónak látszott az éjszakai szállás. Akkor a lány azt mondta a fiatalabb katonának, hogy jöjjön ki vele, egy kis szava van hozzá, de az idősebbik maradjon az első szobában. Erre az öregebbre rázárta az ajtót, hogy egyik se vette észre, a fiatalabbal bement a hátsó szobába, ahol már vetett ágy várta a vándort.
Hanem a lány azzal a szóval, hogy a kemence szájában maradt a töltöttkáposztás fazék, kiment, de csöndösen rázárta az ajtót a hátsóházba terelt fiatalabb katonára. Így éjszakáztak.
Másnap reggel, amikor összegyülekeztek, hogy valamit egyenek, nagyon haragosan pislogtak egymásra a katonák.
Azt mondja a fiatalabbik:
- Csak veled hált a lány éccaka! Mire a másik:
- Nem igaz, tenálad hált! Azt mondta a lány:
-No, látják, úgy lött, ahogy mondtam. Én középön, maguk kétoldalt. Morogtak a katonák, de vigasztalásukra a lány hurkát sütött nekik, s kiment fejni, hogy friss tejet is adjon a hurkához.
A katonák úgy nekiláttak a hurkának, hogy a szülék részét, meg a lányét is megették, csak a bőr maradt ott.
Szégyellték falánkságukat, ezért a törülközőjüket dugták az üres hurka-bőrbe.
Azzal se tejet, se lányt nem várva, nagy sietve útjukra indultak, a kapufélfától se vettek búcsút.
A lány, sajtárral a kezében, csak a katonák hűlt helyét lelte. De nem hagyta annyiban.
Látta, a katonák mindent fölfaltak, kapta magát, meg a törülközővel kitömött hurkabőröket, a katonák után szaladt, hogy ezt útravalónak szánta. Ahogy az első országúti kocsmához értek a katonák, rögtön bicskát
rántottak az ennivalóra. De nem fogta a bicska. Kibontják, hát látják, hogy az okos lány megint kimacskázott velük. A törülközőt belevarrta a hurkabőrbe, azzal traktálta őket. De azért még most is élnek, ha meg nem haltak.
