Mesetár

 Hát én megnőttem akkorára, hogy elvittek katonának. Katonának vótam egy darabig, egyszer osztán

szabadságra engedtek. Amikor hazamegyek, látom, hogy nagy sürgésforgás van otthon. Kérdem:

- Mi van, mi lesz itt? Azt mondják, apám meg akar nősülni, készülnek a lakodalomra. Apám meglássa,

hogy hazamentem. Azt mondja:

- Jó fiam, hogy hazagyüttél, immár mostan a lakodalmamat könnyebben elé állítjuk. Vigyél valami

gabonát s őrlesd meg, hogy legyen, liszt amiből süssünk a lakodalomra.

- Jó - azt mondom. Gyorsan felmegyek a padlásra, elévettem vagy három nagy surdét, megtöltöttem

jó dálnoki búzával.  Föltettem a szekérre, be akarom fogni az ökröket, s hát nem találnak. Fogom a

hízbelit csából, a csábelit hízba, há jól találnak. Szúrom a járompálcát, hát nem megyen belé. Egyik

felől kapom a lapát nyélit, belédugom, másik felől egy villanyelet. Belédugom, há jól belém egyen.

Elvitettem. Mikor a malomhoz értem, látom hogy a malom nincsen otthon, megvigyázkodom, s egy

piros kancsó el van a kályha mellől véve, rögtön eszembe jutott, hogy ha nem egyeb a malom elment

eprészni. Az ostoromat feldöftem az ökrök elejibe, s leszadottam ki a hegyre, hogy keressem meg a

malmot. Kimegyek, s hát ott szimatol a bokrok közt a malom. Vettem egy jó husángot, s vagy kettőt-

hármat háthosszába jót nyújtottam neki s akkor már meg is zördült oda le a völgybe. Rögtön a

búzámat örlötte. De mi történt? Az ostor nyeliből egy akkora körtefa nőtt, hogy hatalmas nagy, s a

seregélyek beléköltöttek. Há szerencsére a fáramászáshoz jól értettem, felmászom a fára. Mikor a

fára felmásztam, kiszedtem a seregély fiakot, beleraktam a kebelembe. Amikor beleraktam, le akarok

menni, nem tudok. Mondom a molnárnak:

- Hozzon egy kötelet, ereszkedjek le! Az hozott nekem valami molnárpogácsát, mondom:

- Nem ez kell, kötél! Korpából kötelet font, s felhajítsa nekem. Fogom s hát leeresztem, s nem ér le.

Fogom kétrét, s hát jól leér. Elkezdek ereszkedni le rajta, de a kötél elszakadott. A seregély fiak velem

repülni kezdtek, keresztül Háromszéken. Az Olt fölött repültek keresztül s hát ott egy csomó fehérnép

mosott. Azok a keziket felnyújtották, kiáltották:

- Íjj, ijj!  Azt gondoltam, azt értettem, hogy az ingem alját húzzam ki. Kihúzom az ingem alját, s úgy

belécseppenek az Oltba, hogy egészen a hegy aljáig loccsan. De mi volt ott a hal! Hat bivalyszekér egy

hétig hordta s még nem is látszott, hogy honnat kezdték meg. Dálnokból lejött egy csóré

cigánypurdé, s á kötényébe összeszedte az egész halat s elvitte. Ekkor eszembe jutott, hogy engem

apám nem játszódni küldött. Gyorsan indulok hazafelé. Egy réten megtalálok egy csoport lovat,

megfogtam egy sárgát, felültem egy szürkére, s egy feketén vágtattam egy lűtőn ki s egy hágón bé.

Elértem egy helyt egy kúthoz, megszomjultam. Inni akartam, megköttem oda a lovakat, a gyepűhöz.

Megfogtam a hajamat, s egy kerítésen keresztül vettem magamat. Lementem a kúthoz, ittam,

levettem a koponyámat, megmerítettem, ittam. Egy kicsit ott megpihentem, s akkor visszamentem a

kerítéshez. Megfogom a hajamat, keresztülvetem a kerítésen magamat. Eloldtam a szürkét, felültem

a sárgára, s a feketén vágtattam tovább. Amint ott megyek tovább, találok valami embereket, s azt

kérdezik:

- Hé, bácsi, hol van a koponyája? Tapogatom a fenekemet, s hát nincs meg a fejem. Gyorsan

visszamentem, s hát megunta magát a koponyám, s csinált magának testet, lába volt, minden.

Elkezdett a jégen sikárólni. Eleget futtam utána, de nem tudtam megfogni. Csináltam én is sárból egy

agárt, utánanyoszítottam, s az megfogta, visszatettem. Megint elmentem a kerthez, megfogtam a

hajamat, keresztülhanyítottam magamat. Utaztam tovább. Amikor odaérek a malomhoz, hát

édesapám úgy sír:

- Jaj, jaj, drága gyermekem, bár el se küldtem volna, vajon hova lett el, hol veszett el, hol van?

Odaszóltam neki:

- Ne sírjon édesapám, mert rossz fejsze a favágóról nem vesz el. No, mágörletttük a  búzát,

hazavittük, süttek kenyeret, kalácsot belőlle, mindent. Megkezdődött a lakodalom. Édesanyámat a

menyasszonytáncban legelőszőr én táncoltattam meg. Azután vége lett a lakodalomnak, éltek ahogy

éldegéltek. De a lakodalom mögött két esztendőre, azutánra születtem meg. Nőttem, növekedtem,

no, nézzék meg, milyen ügyes ember lettem.