Mesetár

 Egyszer volt egy szegény legény. Azt mondja az a szegény legény az édesanyjának:

- Édesanyám! Eleget voltam én már a legénysorban, elmegyek, s asszonyt hozok a házhoz.

- Ide-e, fiam? Ide nem, az én házamhoz. Látom én, hogy a szomszédasszonyt sem becsüli meg

a menye, mindig perelnek, veszekednek, hát csak tedd le a fejedet a házasságról. De így s de

úgy, mondja a legény, ő már megunta a legényéletet. Ha béresházban lakik, akkor is

megházasodik. Jól van, elment a szegény legény, ment, mendegélt hetedhét ország ellen,

erdőkön-mezőkön által, egyszer csak egy aranyhídhoz ér. Meghökken a legény, vajon

általmenjen-e ezen a hídon. Amint ezen gondolkoznék, menjen-e, ne-e, odajön egy ősz

öregember, s azt mondja neki:

- Tudom, hogy mi járatban vagy, fiam, hát azt tanácsolom, hogy szép csendesen menj által

ezen a hídon, hogy még a lábujjad hegye is alig érje, mert ez a híd az ördögök hídja. Az

ördögök pedig nem szeretik, ha keresztülzakatolnak a hídjukon. S aki még nem lábujjhegyen

járt, mind itt hagyta a fogát. Ha aztán szerencsésen keresztülértél a hídon, menj a hídtól

számítva a kilencedik faluba, ott a falu alsó végén, éppen a falu kapuja mellett van egy szép,

tornácos kőház, abban lakik egy jó gazdaember, annak van három eladó leánya, s amelyiket

neked adják, vedd el. Megköszöni a szegény legény a jó tanácsot, elbúcsúzik az öregembertől,

s lábujjhegyen általment a hídon. Ahogy általér a hídon, elejébe szökik egy ördög, s kérdi:

- Hová, hová, te szegény legény? Mondja a szegény legény, hogy mi járatban van.

- No, csak eredj - mondja az ördög -, járj szerencsével, s ha megházasodol, gyere csak erre a

feleségeddel, majd megajándékozlak, hogy a hidunkon ilyen szép csendesen jöttél át.

Továbbmegy a szegény legény, meg sem állott, míg a hídtól számítva a kilencedik faluba nem

ért. Hát csakugyan ott volt a falu alsó végén egy szép kőház, bement oda egyenesen, köszönt

illendőképpen, s nem sokat teketóriázott, hanem elémondta, hogy becsületes szándékkal jött

ide. Mindjárt leültették, felvetették a konyhát, s ugyancsak kedvébe jártak a legénynek. Szép

volt mind a három leány, de a legénynek legjobban tetszett a legfiatalabbik.

- No, öcsém - mondja a gazda -, látom a képedből, hogy nem vagy afféle "tedd el s elé se

vedd" legény, hát melyik lányomat akarod elvenni?

- A legkisebbiket, gazduram.

- Hiszen adnám én azt is jó szívvel, öcsém, de hát tudod-e, hogy az asztagot sem alul kezdik

megbontani, hanem felül. Addig nem adom férjhez a legkisebb leányomat, míg az idősebbek

konty alá nem kerültek. Eszébe jutott a szegény legénynek az ősz öregember tanácsa, s azt

mondta:

- Jól van, gazduram, adja nekem a legidősebb leányát, megélek én azzal is, csak legyen miből.

Ott helyben mindjárt megtartották a lakodalmat, s elindult a fiatal pár a legény hazájába.

Éppen azon az úton ment, amelyen jött, s szépen lábujjhegyen keresztülmentek az ördögök

hídján. Amint keresztülérnek a hídon, elejükbe szökik az ördög, s mondja:

- Na, te szegény legény, azt ígértem volt, hogy megajándékozlak valamivel. Itt van ni, kilenc

hízott disznó, hajtsátok haza, ölessétek le, az aprólékjából csapjatok egy jó lakodalmat, a

kilenc szalonnát pedig akasszátok fel a füstre. Mához négy hétre majd eljövök hozzátok, s

kilenc kérdést teszek fel neked. Jól vigyázz, hogy megfelelj mind a kilenc kérdésre, mert ha

nem, elviszem a kilenc szalonnát, s máskülönben is rossz dolgod leszen. Örült is, búsult is a

szegény legény, azt sem tudta, köszönje-e, ne-e a kilenc disznót, de mégiscsak megköszönte.

Gondolta magában, majd csak megsegíti az Isten. Na, hazamennek, ott egy kicsi béresházat

fogadnak az asszony pénziből, leöletik a kilenc sertést, csaptak az aprólékjából nagy

vendégséget, s a kilenc szalonnát felakasztották a füstre. Telik-múlik az idő, de még

ugyancsak hamar telt. A szegény legényt majd felvetette a nagy búbánat, hogy mi lesz most

velük. Letelt a négy hét, ma éjjel eljön az ördög, s ki tudja, micsoda kilenc kérdést ad

fel neki? Amint így búcsálódnék magában, belép egy öreg koldus a szobába, s szállást kér

éjszakára.

- Istené a szállás - mondja a szegény legény -, kerüljön beljebb, s húzódjék meg, ahol lehet.

Leül az öreg koldus a kemence mellé, beszélnek erről is, arról is, de a szegény legény olyan

szomorú volt, mint a háromnapos esős idő. Kérdi az öreg koldus:

- Ugyan bizony mért olyan szomorú kigyelmed?

- Hej, nagy oka van annak, hiába is mondom. Ember azon nem segíthet, tudom.

- Dehogynem, dehogynem. Csak mondja el, gazduram. Sok országot-világot bejártam, sokat

láttam, próbáltam, hátha tudok segíteni a kigyelmed baján.

Addig s addig vallatja az öreg koldus, hogy elmondja a baját.

- Egyet se búsuljon kigyelmed - mondja a koldus -, csak feküdjék le! Én majd a kigyelmed

képében megfelelek az ördögnek. No, lefekszik a szegény legény, az öreg koldus pedig ott

szundikált a kemence mellett. Hát egyszer csak kocogtat valaki az ablakon, s bekiált:

- Itthon vagy-e, gazda?

- Itthon - felelt a koldus.

- Hát meg tudsz-e felelni a kilenc kérdésemre?

- Meg én, csak kérdezz.

- De jól vigyázz, mert ha egyet elvétesz, viszlek a pokolba.

- Jól van, komám, jól van. Csak kérdezz, megfelelek én mindenre.

- No, ha meg, hát azt kérdem tőled elsőbben is, mi van a világon, ami csak egy?

Felelé a koldus:

- Egy Isten van az égben, egy nap van az égen, s egy feje van minden embernek.

- Hát a kettőre tudsz-e valamit mondani?

- Hogyne tudnék. Akinek két ép, látó szeme van, az ugyancsak szerencsés ember, mert

mindent tisztán lát a nap alatt.

- Jól van - mondja az ördög -, hát a háromra mit tudsz mondani?

- Amelyik házon három ablak van, az éppen elég világos.

- Mondj a négyre valamit!

- Négy kerék elég egy szekérbe. Több, ha volna, sem kéne.

- Hát az ötre tudsz-e valamit mondani?

- Tudok biz én. Elég a kéz öt ujja a kard markolatára.

- Jól van, mondj a hatra valamit!

- Mondok én arra is, komám. Akinek hat ökre van, jól imádkozott: szánthat, vethet, erdőlhet,

nem kell másnak a segítsége.

- No, a hétre mondj valamit, hadd lám, tudsz-e?

- Hogyne tudnék, komám. Akinek hét leánya van, annak ugyan főhet a feje, amíg mind a hetet

jó helyre adja férjhez.

- No, ez igaz - mondja az ördög. - Mondj valamit a nyolcra is.

- Mondok én arra is, komám. Akinek nyolc asztagja van a csűröskertben, nem megy a

szomszédba kenyérért.

- Hát mondj már a kilencre is valamit!

- Hogyne mondanék, komám. Akinek kilenc szalonnája van a füstön, az sem megy a

szomszédba rántanivalóért.

- Jól van - mondja az ördög -, látom, hogy többet tudsz, mint én. Neked hagyom a kilenc

szalonnát. S azzal úgy elszaladt az ördög, hogy a színét sem látták többet. De bezzeg a

szegény legény megtraktálta másnap az öreg koldust, aki mit gondoltok, vajon ki lehetett?

Nem volt az más, mint az ősz öregember, akivel a szegény legény az aranyhíd végén

találkozott. Na, megsegítette az Isten a szegény legényt. Az igaz, hogy jól igyekeztek. Volt

mindenük: házuk, földjük, marhájuk, s még ma is mind palacsintán élnek, ha a kilenc

szalonna el nem fogyott. Itt a vége, fuss el véle!