Mesetár

 Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, még az üveghegyeken is túl, ahol a kurta

farkú malac túr, volt egyszer egy szegény ember. Ez a szegény ember kiment a fiával a földre

szántani, s amint egyet-kettőt fordul, egyszerre csak elkiáltja magát a fiú:

- Nézze, apámuram, nézze, egy kulcsot találtam!

- Az ám, egy kulcs - mondja a szegény ember. - Ejnye, de jó volna, ha egy ládát is találnál

hozzá! Na, ez annyiban maradt. Tovább szántanak, kettőt-hármat térülnek-fordulnak. Megint

elkiáltja magát a fiú:

- Nézze, apámuram, megtaláltam a ládát is. Próbálják a kulcsot, hát jól beletalál a zárba.

Kinyitják a ládát, felemelik a fedelét, nézik, mi van benne, hát abban bizony nem volt egyéb,

csak egy kurta farkú egerecske. Ha az egérkének hosszú farka lett volna, az én mesém is

tovább tartott volna. Hát jól van na, mondok mégis hozzá egy versecskét:

Mese, mese, mátka,
fekete madárka,
úri bunda, kopasz egér
ugorjon a nyakadba.
Mese, mese, fakakas,
bújj a lyukba, ott hallgass,
Kata, Kata, két garas,
neked adom, csak hallgass.