Mesetár

A csizmadiának volt egy legénye. Tavasszal, mikor a munka megszűnt, a legényt nem akarta elküldeni, mert jó munkás volt, azt mondta neki:

- János! Én nem küldöm el magát, de látja, nincs munka, majd a szőlőben is dolgozgatunk egyet-mást, ami előadja magát! Maradjon itt, kimegyünk kapálni.

A legény beleegyezett, mert munka máshol sincs, mit barangoljon. Kimentek kapálni, azt mondja a mester:

- János, iparkodjunk, estére halat eszünk!

János nagyon szerette a halat, dolgozott is szorgalmasan.

Este, mikor hazamentek, nagy tál bablevest vitt be az asszony, János egy tányérral megevett, a kanalát letette.

A mester kérdi tőle:

- János, miért nem eszik? Már jóllakott?

- Nem eszem több levest, mert halat nem bírok majd.

- Hát ez nem hal? - kérdi a mester.

- Hogy volna hal, hiszen bab! - feleli János.

- Hát ha nem hal, János, akkor odaadom a könyvét, elmehet.

Elgondolta a legény, akárhova megy, most nincs munka. Fogta a kanalat, megkeverte a bablevest, nézte, azt mondta:

- Hal ez csakugyan, csakhogy még apró!

Így aztán János megmaradt.

Õsszel, mikor már volt munka elegendő, egy ebéd alkalmával János kinézett az ablakon, s így szólott a mesternek:

- Mester úr, nézze csak a szomszéd ház tetején a medve hogy sétál!

Kinéz a gazda, azt mondja a fiúnak:

- Maga meg van bolondulva, János! A macskát medvének nézi?

- Hát nem medve, az mester úr? - kérdi.

- Hát hogy volna medve, macska az!

- Hát ha nem medve, adja ki a vándorkönyvemet!

Akkor könnyen beszélt, mert a munka megindult. Azt mondja a mester a feleségének:

- Hozd be, anyjuk, az okulárémat a műhelyből, majd fölteszem, megnézem jobban.

Fölteszi, azt mondja:

- János, magának igaza van! Medve az, csak még kicsike!

Így aztán János megmaradt.

szerk. Tóth Béla
Legeltetés a három sárkány pusztáján - Móra Ferenc Könyvkiadó
Budapest - 1984