Mesetár

Vót egyszer egy uraság, vót neki egy kocsissa. a Jancsi. Hát oszt akkor egyszer, ugye mán az olyan vót, mint egy családtag, ugye mindig vitte. hol a nagyságos urat vitte az állomásra, hol az egyiket, hol a másikat, a nagyságos urat, a nagyságos asszonyt. Hát egyszer a nagyságos urat viszi, hát úgy elgondolkozott a János. Mer máskor olyan jókedvű vót, mindig fütyörészett, míg ugye Gyarmatig beértek, a kocsi. Akkor oszten olyan szomorú vót a Jancsi. Aszongya neki az úr:

- János, mi bajod van neked'? Olyan szomorú vagy mosten. nem szoktál te ilyen lenni.

- Jaj, nagyságos úr, nagyon nagy bajom van énnekem! De hát én azt meg nem mondhatom, még ha meghalok, akkor se!

-Dehogynem! Hát- azt mondja-nem bízol meg bennem?-aszongya. -Én bármi kívánságod van, bármi van, én mindent megadok neked. csak mondd el, mégis, hogy mi bánt tégedet!

-Jaj, nagyságos úr, hogy is mondjam: hát az jutott eszembe, hogy én a nagyságos asszont nagyon szeretném meglátni, tudja úgy nyuszkán levetkőzve! Inkább egy évig szolgálok ingyen. pénz nélkül.

Hát aszongya:

- Jól van - beleegyezett a nagyságos úr.

Este mondja az asszonnak:

- Fiam - aszongya -. vetkőzzél má le - aszongya -, sétáljál mán itten végig - aszongya -. úgy szeretném látni - aszongya - levetkőzve tégedet!

Mer régen nem vót divat ugye ez a levetkezés, mint mán mostanába. Hát a Jancsit meg ugye az ágy alá bebújtatta. Na ugye az asszony: hát jól van, ha ez a kívánságod; levetkőzött ugye az asszony, végigsétált otten kétszer, háromszor...

- No, jól van, szivem!

No, elmúlt.

Másnap viszi a nagyságos asszont Gyarmatra a vásárba a János. No, ahogy viszi őtet, nagyon elszomorodott megint. „Hú, az anyját neki, aszongya, de nagy bakot lőttem! - aszongya. Az éccaka a nagyságos asszont megláttam, most teljes egy évig, aszongya, ingyen költ szolgálnom." Megin nagyon szomorú vót. A nagyságos asszon megin megkérdezi:

- János, mér vagy ilyen szomorú'? Nem szoktál te ilyen lenni.

-Jaj, nagyságos asszony, ne is kérdezze! Olyan nagy bajom van, hogy ezen senki a világon nem segít. De én tehetek róla csak.

- Hát mi a fene bajod van, mégis csak mondd meg! Hát nem bízol bennem?

Jaj, nagyságos asszony, nagyon drága dolog vót az - aszongya - nekem, hogy maga este végigment ott nyuszkán - aszongya - a házon! Én az ágy alul figyeltem. Egy évig köll ingyen szolgálnom érte.

Aszongya:

- János, ezt megtette velem az uram?

- Meg - aszongya. - Hát mán ez így vót.

- Hát ide hallgassál: én még pénzt is adok neked, meg ki foglak fizetni tégedet. Ha hónap hozod a nagyságos urat, viszed Gyarmatra, én meg -aszongya- majd föl fogok őtözködni pap ruhába, és te elgyüssz, és énvelem szerelmeskedni fogsz!

-Jaj, nagyságos asszony!...

- De eztet megteszem, ha az uram megtette velem!

Ugy is vót. Másnap viszi a nagyságos urat ugye, az asszony meg ugy a határon, jól messze a falutúl, vett magára egy reverendát, oszt papruhába sétált otten. Jancsi megáll a kocsival:

-Hű, nagyságos úr, meg köll állni!

Megállt.

- Nagyságos úr, én ezt a papot megszeretem!

- Jaj, János, hát má ne csináljad, hogy szabad? Hát az egy férfi! Férfi férfival?

- Nem bánon én, nagyságos úr, én ezt a papot megszeretem!

Hát leugrott ugye a bakrúl, ugye a bukor megé: hát otten összeszerelmeskedtek. No, jól van, ugye elmúlt a dolog. No oszt egy nagy csomó pénzt adott neki a plébános, nagy csomó pénzt adott Jancsinak. Viszi a pénzt:

- Nézze-e, nagyságos úr, de jó, hogy elmentem, leszálltam ehhő a paphó! Nézze, hogy mennyi pénzt adott; még szerelmeskedtem is, meg még pénzt is kaptam egy csomót.

Hú, a nagyságos úr a fejéhő kapott: hú, ez még őneki is jó vóna, ez a pénz-e!

- Hú - aszongya -, ez jó dolog!

Másnap viszi a nagyságos urat, ugye viszi, akkor meg egy igazi pap ment arra fölőtözködve. Hű, a nagyságos úr leugrik:

- Hű, János, megyek én a paphó, nekem is jó lesz a pénz is, meg hát szerelmeskedek is egy kicsit!

Leugrott... Hej, a pap... hát ugye nekiugrott a nagyságos. A pap jó erőbe vót innen is onnan is össze-vissza csapdosta, a csapdosta, kaparta, ugye összeverekedtek. Perzse hogy a pap győzött! Ment ugye nagy mérgessen, ment, se pénz, semmi, se szerelem. No oszt akkor ugye hazagyüttek. Megy a nagyságos asszony, nézi:

- Te ember, hát neked mi bajod van? Te csupa vér vagy, össze vagy kaparva!

- Jaj - aszongya -, egy szót se szóljál, tudod-e - aszongya -, telhetetlen vótam! Tudod, Jancsi sok pénzt kapott - aszongya - a paptúl, oszt én is leugrottam, én is szerelmeskedni akartam egy pappal - aszongya -, oszt össze-vissza kapart, össze-vissza vert.

No aszongya az asszony neki:

- Hát ide hallgassál: az a pap én vótam, aki a Jánosnak a pénzt adtam. Ha te azt megtetted velem, hogy engem itten sétáltattál nyuszkán a szolgáló előtt, én is megtettem veled aztat, hogy Jánossal szerelmeskedtem te szemed láttára!

Magyar Zoltán
A herencsényi mesemondó - Balassi Kiadó
Budapest - 2004