Mesetár

Krisztus urunk a Földön jártában-keltében egyszer nagy pusztaságon utazott keresztül, gyalogszerrel. Amint ment, mendegélt, látja, hogy az út szélén egy nagy kamasz legény heverész. Kérdi Krisztus:

 

- Hát te mit csinálsz, fiam? Felelte a legény:

 

- Süttetem a hasamat a nappal.

 

- Hát nem jobb volna, ha valahová beszegődnél szolgának? - kérdezte Krisztus.

 

- Hisz én beszegődnék - mondotta a legény -, de senki sem fogad fel.

 

- No - mondotta Krisztus -, én, felfogadlak, s ha becsületesen szolgálsz, jó bért fizetek.

 

A legény nagy nyújtózkodva fölkelt a földről, s cammogott Krisztus urunk után. Útközben Krisztus urunk megéhezett, betért egy juhásztanyára, ott három ezüstpénzen egy bárányt vett, azzal továbbmentek, s egy fának az árnyékában letelepedtek. Mondja Krisztus:

 

- No, fiam, eredj be a faluba, s kérj valamelyik háznál egy kicsi sót, s paprikát, addig én elkészítem a bárányhúst.

 

- Nem megyek én - mondotta a legény -, nem vagyok én kéregető koldus.

 

- Hát jól van - mondotta Jézus -, én bemegyek a faluba, te addig nyúzd meg a bárányt, s csinálj jó tüzet. Bement Krisztus a faluba, s az alatt a legény megnyúzta a bárányt, nagy tüzet rakott, a húst megsütötte, s mire Krisztus visszatért, a bárány máját megette.

 

- Hát a mája hol van? - kérdezte Krisztus, amint a bárányhúsra tekintett.

 

- Miféle mája? - kérdezte a legény csodálkozva. - Nincs a báránynak mája!

 

- Már hogyne volna - mondotta Jézus. - Minden állatnak van mája, éppen, mint az embernek.

 

- Már én csak jobban tudom! - erősködött a legény. - Apám, nagyapám s minden nemzetségem juhász volt, én is az voltam, míg a gazdám el nem kergetett, hát csak tudom, hogy a báránynak nincs mája. Amíg így vikotálódtak, odajött két ember, akik a gúnyájukról mészárosoknak látszottak. Megszólítja Krisztus:

 

- Atyafiak, kendtek, úgy látszik, mészárosok, tegyenek igazságot köztünk. Van-e a báránynak mája?

 

- Hát hogyne volna - mondották a mészárosok -, van bizony, mint minden teremtett állatnak a világon. De hiába erősítették a mészárosok, a legény váltig kitartott amellett, hogy lehet mindenféle állatnak mája, de a báránynak nincs.

 

Hát jól van, látta Krisztus urunk, hogy hiába beszél ennek a legénynek, akárcsak a földnek beszéljen, megették a bárány húsát, s azzal továbbmentek. Mennek, mendegélnek, s egyszer beérnek egy faluba. Hallják, hogy a földesúrnak egyetlenegy leánya halálán van, híttak mindenfelől csudadoktorokat, de egy sem tudta meggyógyítani.

 

Krisztus urunk egyszeriben ment a földesúrhoz, s ajánlotta magát, hogy ő meggyógyítja a leányt. Azt mondta, hogy hirtelenében építsenek egy kis házat téglából, abba a házba egy kemencét, de ne legyen a házon se ablak, se ajtó. Fűtsenek be a kemencébe jól. Fölépítik a házacskát nagy hirtelenséggel. Krisztus a beteg leányt fölveszi az ágyból, viszi a házacskába, s isten csudája, se ajtó, se ablak nem volt a házacskán, őelőtte megnyílt, bement, s utána a legény is. Akkor egy kardot adott a legény kezébe, s mondta neki:

 

- Vágd le ennek a leánynak a nyakát!

 

- Én-e? - mondotta a legény. - Semmiféle nemzetségem nem volt gyilkos, én sem leszek az.

 

- Hát jól van, levágom én - mondotta Jézus Krisztus. Levágta a leány nyakát, a testét bedobta a tüzes kemencébe, s hamuvá égette. Akkor a leánynak a szíve tájékáról elvett egy marék hamut, s mondá:

 

- Kelj fel és járj!

 

És ím, abban a pillanatban a hamu megelevenedett, a beteg leány fölkelt és járt, s hétszerte szebb volt, mint annak előtte. A földesúr nagy örömében temérdek aranyat s ezüstöt adott Jézus Krisztusnak, s mikor a legény ezt látta, azt mondta:

 

- No, uram, én többet nem szolgállak, add ki a béremet. 

 

Gondolta magában, most már ő is tudja ezt a mesterséget, majd sok pénzt szerez azzal.

 

- Jól van - mondta Krisztus urunk -, kiadom a béredet, mehetsz isten hírével, hanem elébb mondd meg nekem, hogy hová lett a bárány mája!

 

- Én nem tudom, én nem láttam - erősítette a legény -, s most is csak azt mondom, hogy a báránynak nincs mája.

 

Krisztus urunk azért mégis kifizette a legénynek a bérét. Elváltak egymástól, az egyik ment keletnek, a másik nyugatnak. Ment a legény hetedhét ország ellen, s hát amint egy faluba ér, hallja, hogy egy nagyúrnak a leánya halálos beteg. 

"No, ez jó" – gondolta magában a legény, ő már tudja, hogyan kell meggyógyítani a halálos betegeket. 

Ment tüstént ahhoz a nagyúrhoz, s jelentette, hogy csudadoktor, s jó pénzért meggyógyítja a leányt. Megegyeznek mindjárt háromszáz aranyforintban. Építtetett ő is egy kis házacskát, a házacskába kemencét, a házon nem volt sem ajtó, sem ablak, de bezzeg ő előre bement a leánnyal, mert félt, hogy előtte nem nyílik meg, mint Jézus Krisztus előtt. Amint a házacska felépült, s ketten maradtak, a legény levágta a leánynak a nyakát, bedobta a tüzes kemencébe, mikor aztán porrá s hamuvá égett, találomra kimarkolt a hamuból, s mondta:

 

- Kelj fel és járj!

 

De bizony annak mondhatta, nem kelt fel. Kimarkolt még egy marékkal, mondta annak is:

 

- Kelj fel és járj! 

 

Mondhatta bizony, nem kelt fel. Próbálta tízszer, hússzor, százszor is, mindhiába. Az alatt telt az idő, elmúlt egy óra, el kettő, három, nyugtalankodni kezdett a leány apja, anyja, az atyafiság, betörik a házacskának az oldalát, s hát hűlt helye a leánynak. Nosza, fogták a legényt, vitték törvény elé, s ott mindjárt akasztófára ítélték. Még az éjjel felállítják az akasztófát, korán reggel viszik a legényt, akasztófa alá állítják, tenger nép csődült össze, lesték, várták, hogy mi lesz. Amikor éppen a hurkot a nyakába akarnák vetni, meglátja a legény a tenger nép között Jézus Krisztust. Nagyot kiált:

 

- Gyere, uram, gyere, segíts, mert különben felakasztanak! 

 

Odamegy Jézus Krisztus, elmondják neki, hogy mi történt, miért akarják felakasztani azt a legényt.

 

- Hagyjátok - mondotta Jézus -, ne akasszátok fel, majd én azt a leányt feltámasztom. 

 

Hát csakugyan a legényt nem is bántják, csődült a nép Jézus Krisztus után, ment vele a legény is, de Jézus Krisztus útközben is kérdezte a legénytől:

 

- Te legény, megszabadítottalak a haláltól, most már csakugyan mondd meg, hová lett a bárány mája!

 

- Isten, Jézus Krisztus úgy segéljen, nincs a báránynak mája. 

 

Hát jól van, Krisztus tovább nem faggatta, mentek a kemencéhez, ott a leány szíve tájékáról fölmerített egy marék hamut, s mondta:

 

- Kelj fel és járj! 

 

A hamu abban a pillanatban megelevenedett, fölkelt a leány, járt, és hétszerte szebb volt, mint annak előtte. Bezzeg a leány apja lefizette mindjárt a háromszáz aranyforintot Jézus Krisztusnak. Elveszi a pénzt Krisztus urunk, leönti az asztalra, elkezdi számlálni, s három részre osztja a háromszáz forintot. Kérdi a legény:

 

- Mit csinálsz, uram, minek számolod a pénzt háromfelé, hiszen ketten vagyunk.

 

Mondá Jézus:

 

- Az első csomó az enyém, mert én gyógyítottam meg a leányt. A második a tiéd, mert te vállaltad fel a gyógyítást.

 

- Hát a harmadik?

 

- A harmadik azé lesz, aki a bárány máját megette.

 

- De bizony, Isten, Jézus úgy segéljen, én ettem meg a bárány máját!

 

- No, bizony, ha te etted meg, el is visznek az ördögök - mondá Jézus, s abban a pillanatban, ahogy ezt Jézus mondotta, honnét, honnét nem, ott termett egy csomó ördög, nyakon csípték a legényt, s úgy elnyargaltak vele a pokolba, hogy többet emberi szem nem látta.