Mesetár

 Jézus Krisztus, a Földön való vándorútjában, Szent Péterrel betért egy öreg vargához szállásra. A varga jó szívvel adott szállást is, vacsorát is. Éhes volt Jézus is, éhes Szent Péter is: ugyancsak nekiállottak a lúdaprólékos kásának, a ropogós fehér cipónak. Vacsora után azt mondja Krisztus:

- No, te varga, jó vacsorát adál, három kérésedet teljesítem ezért, mondd elé bátran.

Mondja a varga:

- Hát ha teljesíted, te szent ember, mert úgy tetszik nekem, hogy szent ember vagy, azt kérem tőled először is, hogy a lúdaprólékos kása s a fehér cipó az asztalomról soha el ne fogyjon.

- Úgy lesz, amint te kívánod - mondá Jézus.

- A második kérésem, hogy a csikóbőrös kulacsomból a bor soha ki ne fogyjon.

- Úgy lesz, amint te kívánod - mondta Jézus.

Hanem akkor Szent Péter megrántotta a varga kabátját, s a fülébe súgta:

- Te jó ember, harmadiknak kérjed az örök üdvösséget.

Ám a varga nem hallgatott Szent Péter tanácsára, s mondá:

- Harmadik kérésem, hogy örökké éljek.

- Úgy lesz, amint kívánod - mondá Jézus. Azzal elbúcsúztak a vargától, mentek tovább, folytatták vándorútjokat. A vargának csakugyan minden kívánsága teljesült: a lúdaprólékos kása s a fehér cipó az asztaláról soha el nem fogyott. Hanem hiába, mégis megunta az életet, mert úgy megöregedett, hogy alig tudott tipegni-topogni, összetöpörödött, hogy csak a bőre s a csontja volt. Szegény feje, megunta az életet, szeretett volna meghalni, s nem tudott!

Mindenféleképpen próbálta elemészteni az életét, kútba ugrott, felakasztotta magát, de hiába, kútból kihúzták, nem volt semmi baja, kötélről levágták, semmi baja sem volt.

- Istenem, Istenem, mit csináljak, merre facsarodjak?!

Egyet gondolt, ő bizony felmegy a mennyországba Szent Péterhez. Hát csakugyan föl is ment, kopogtatott a mennyország kapuján. Szent Péter kiszólt haragosan:

- Ki az, ki háborgat megint?!

- Én vagyok, az örök életű varga, eressz be, édes Péterem!

- Nem lehet! Nem kellett az örök üdvösség, élj örökké! Ha nem akarsz élni, menj a pokolba.

Ott befogadják az ilyen embert.

- Könyörülj, Szent Péter! Eressz be!

- Úgy-e? Emlékszel-e, hogy mit tanácsoltam neked? Az örök üdvösség nem kellett, eredj a pokolba, nincs helyed a mennyországban! Elment a varga nagy búsan, meg sem állott a pokol tornácáig, s könyörögve kéri az ördögöket, eresszék be. De még az ördögöknek sem kellett, azok is elkergették. Szegény varga elódalgott, s nagy bújában, bánatjában fogta magát, felmászott egy nagy cserefára, éppen a pokol kapuja mellett, s a cserefának egy levelére leült.

Éppen őszre járt az idő, sárgultak a levelek, egyszer csak fújni kezd a szél, hullanak a falevelek, s lehullt az is, amelyen a varga ült, s épp a pokolba esett. Ha a mennyországba nem juthatott, mégiscsak bejutott a pokolba.