Mesetár

No, vót két szomszéd. Hét bizony azok sokat veszekedtek. Összevesztek a kerten. Mer aki utóbb szántott, az mindig elszántott a másikébúl. Még ha csak egy fél lépésnyire is a határkövet egyik erre, a másik arra lökte. Hát ugye ez nem illős dolog vót. Sokat veszekedtek, a végén bíróságra került a dolog. No, hát egyik ember az fogadott ügyvédet. A másik meg úgy gondolta: nem fogad ő ügyvédet, elmegy, Szent Antalnak is kell a pénz, Szent Antalhó elmegy imádkozni. Hát ugy is vót. elment a templomba: egy pénzt Szent Antalnak, annak annyit adok, amennyit akarok, de az ügyvédnek, annak ugye sok köll.

Hát ugye a bíróságon lement a per, az ment jó sokáig, egyszer végeztek a perrel. Hát akinek ügyvédje vót, az nyerte meg a pert. Gyünnek haza ezek. Bemennek ugye az emberek a kocsmába - gyüttek haza. No, kérdezik:

- No, mi újság van, ki nyerte meg a pert?

Hát mondják ugye ott többen, hát hogy az, akinek ügyvédje vót. Az oszt nagyon elkeseredett, akinek Szent Antal vót az ügyvédje. Aszongyák a kocsmában:

- Hát én hajnalba, hajnali harangszókor fölkelek, de én agyonütöm Szent Antalt! Hát ennyire bolonddá tett, hát hiába vittem neki a pénzt!

De hát a harangozó meg ott vót a kocsmába. Az meg hajnalba az vót az első, addig nem kondította meg a harangot, míg el nem gyugta a Szent Antal szobrát. Vót egy kicsike neki, azt odatette a helyire. A nagy Szent Antalt meg elgyugta, mert nagyon sajnálta, mert ténleg, aszongya: méges ez az ember, átka van, még összetöri a szobrot! Hát utána harangozott osztán.

Mikor megkondul a harang, mán ténleg ott van az ember! Megy, ahol Szent Antal szokott lenni: hát csak egy kicsike kis szobrocskát lát otten.

- Drága jó Szentanyám, Antal, hol van az apád? Köszönd az Istennek, hogy elbújt, elment, mert másképp agyonüttem vóna! Téged nem bántalak, mert hát nem neked hoztam a pénzt. Te még kicsike vagy.

Hát így járt.

Magyar Zoltán
A herencsényi mesemondó - Balassi Kiadó
Budapest - 2004