Mesetár

 Himácsal város polgármestere elhatározta egyszer, hogy próbára teszi hivatalnokai őszinteségét. Egy forró nyári napon maga elé szólította őket, felmutatott az égre, és igen ellágyult hangon így szólt:

- Nézzétek, ma mennyi csillag ragyog odafenn! Hogy tündökölnek, hogy sziporkáznak!

A szolgalelkű hivatalnokok készségesen bólogattak, csupán egyetlen írnok rázta kétkedve a fejét.

- Miért nem bólintasz, talán bizony nem látod a csillagokat? - kérdezte ravaszul a polgármester.

Az írnok méltatlankodva felelte:

- Uram, én csupán a ragyogó napocskát látom az égen!

Vagy az én szemem rossz, vagy az összes hivatalnok téved! Egyetlen csillagot se látok!

A polgármester elégedetten hallgatta az őszinte választ.

Gazdagon megjutalmazta és főírnokká léptette el a gerinces fickót, míg a hízelgőket keményen leszidta, és vakságukért alírnokká fokozta le őket.

Az őszinteség, az egyenes út választása elnyerte méltó jutalmát!