Mátyás király három lustát látott egy fa alatt, ott hevertek, a szájukat eltátották, várták, hogy majd a gyümölcs beleesik. Lusták voltak a fát megrázni. Azt mondja Mátyás király az inasának:   - No, ezeket hazavisszük, meghizlaljuk!   Hazavitte, szállást adott nekik. Híztak is szépen, mert Mátyás király jóltartotta őket: ettek-ittak, nem volt semmi dolguk, egész nap hevertek. Mikor már jól meghíztak, azt mondta Mátyás király az inasának, hogy most már küldje el őket, de a lusták nem mentek. Az inas azt ajánlotta a királynak, gyújtassa rájuk a házat, másképp nem szabadul tőlük. Mátyás rájuk is gyújtatta.   Mikor már javában égett a ház, azt mondja az egyik: - Ég a ház! Gyerünk ki.   - Majd kivitet bennünket a király, ha kellünk neki - mondja a második.   A harmadik meg:   - Nem röstelltek ennyit beszélni?   Meg se mozdultak, bent is égtek mind a hárman. Így szabadult meg tőlük Mátyás király.       szerk. Tóth Béla Legeltetés a három sárkány pusztáján - Móra Ferenc Könyvkiadó Budapest - 1984