No akkor régen ugye a gyerekeknek a' vót a legnagyobb szórakozása, hogy ugye mentek a madaraktól elszednyi minden fészket. Ó, nálunk is, mikor én jányka vótam, én is mindenféle fára fölmásztam a madaraké, hogy olyan tán nem vót Herencsénybe! De a jányoknak rosszabb vót menni a fára, mer régen a jányok szoknyát hordtak, oszt a szoknya bizony akadozott, fölakadt, meg szétszakítottuk, oszt itthon kikaptunk, mert szétszakadt a szoknya. A gyerekeknek jobb vót mászni. Hát oszt a gyerek is elment ugye, hát ugye szedte a madarakot. Ugye hova rakja, nem vitt semmit föl a fára, az egyik. Hát ugye berakta ide. Szétgombolta az ingit, berakta bélülre, be erre hátul teljesen telerakta kismadarakval. Hát bizony vótak mán azokba jó szárnyas madarak is benne. Berakta a testyihő; hát mikor mán tele vót, egyszer a madarak elszálltak vele, szálltak, szálltak, hát asszonyok meg mostak a patakon így sulyokval. Hát ugye fölnéztek, olyan suhogást hallottak, fölnéznek: hát látják, oszt elkajoltották magukot az asszonyok: -Ó, de nagy madár, nézd csak! Ó, de nagy madár! A gyerek meg azt hallotta fönt, hogy: „ódd el a gatyád!" Hát ugye elódta a nadrágszíjat meg a gatyamadzagját - mer ugye be vót téve a gatyába az ingje neki -, elódta: a madarak elszálltak, ő meg belecseppent a vízbe, de úgy belecseppent, hogy az asszonyok úgy kaparták ki a víz alul, mer bizony jó a víznek az aljáig cseppent. Mer jó nagy tónak fogtak régen, hogy mossanak az asszonyok. Hát úgy kaparták ki a gyereket a vízből. Hát így vót régen. Így beszélték az öregek.         Magyar Zoltán A herencsényi mesemondó - Balassi Kiadó Budapest - 2004