Könyv címe
Mátyás király rózsát nyitó ostornyele
Egyszer, az összes királyok meg fejedelmek Visegrádon gyűléseztek. Mátyás király nem győzte dicsérni az ő magyar népét. Azt mondta a francia király:
- Úgy szeretnék már látni egy igazi magyart!
Mátyás mindjárt üzent a várnagynak, hogy öltözzön fel magyarosan, úgy ahogy szokás, s aztán jöjjön a szalonba. A várnagy felöltözött. Bő gatyát, borjúszájú inget, csizmát, pörge kalapot öltött. A kalapja mellé még árvalányhajat is tett, s az övére kostök zacskóban dohányt. Megjelent az urak előtt. Azt mondta Mátyás:
- No, hát itt van egy igazi magyar!
A franciák királya csak nézte, csak nézte, hogy mit csinál a magyar. A várnagy feszengett, elővette a pipáját, kiverte belőle a mocskot, megtömte dohánnyal. Rágyújtott, szipákolt, s aztán nagyot köpött a szalon közepére.
- Pfuj! Disznó - mondta a francia király franciául.
- Disznó az apád! - vágott vissza a várnagy, ugyancsak franciául.
Na, erre mar a francia király menten kardot rántott.
Mátyás azt javasolta, hogy vívjanak meg lóhátról. Na, legyen úgy!
Kiálltak egymással szembe. A várnagy fegyverhordozója akkora kardot hozott, hogy alig bírta feladni. Ahogy a francia meglátta, mindjárt pardont kiáltott.
- Nincs pardon! - kiáltotta a várnagy, s a kardjával úgy odavágott, hogy páncélostól kettőbe szelte a francia királyt. Mikor ennek a híre elment Franciaországba, a franciák mindjárt üzentek Mátyás királynak, hogy küldje el azt a várnagyot kardjával együtt, hogy ők is megcsodálhassák.
- A kardot elküldhetem - üzente Mátyás király, - de a várnagy nem ér rá. Más dolga van!
- Hát akkor legalább a kardot küldje el, hogy legalább azt láthassuk! - mondták a franciák.
Mátyás hát elküldte a kardot, legyen meg a kívánságuk. A franciák meg se bírták forgatni. Üzentek Mátyásnak:
- Ez nem lehet az a kard! Mátyás király visszaüzent:
- A kard az a kard, csak a kar nem az a kar!