Himácsal város polgármestere elhatározta egyszer, hogy próbára teszi hivatalnokai őszinteségét. Egy forró nyári napon maga elé szólította őket, felmutatott az égre, és igen ellágyult hangon így szólt:   -Nézzétek, ma mennyi csillag ragyog odafenn! Hogy tündökölnek, hogy sziporkáznak!   A szolgalelkű hivatalnokok készségesen bólogattak, csupán egyetlen írnok rázta kétkedve a fejét.   -Miért nem bólintasz, talán bizony nem látod a csillagokat? - kérdezte ravaszul a polgármester.   Az írnok méltatlankodva felelte:   -Uram, én csupán a ragyogó napocskát látom az égen!   Vagy az én szemem rossz, vagy az összes hivatalnok téved! Egyetlen csillagot se látok!   A polgármester elégedetten hallgatta az őszinte választ. Gazdagon megjutalmazta és főírnokká léptette el a gerinces fickót, míg a hízelgőket keményen leszidta, és vakságukért alírnokká fokozta le őket.   Az őszinteség, az egyenes út választása elnyerte méltó jutalmát!