A póruljárt farkas

Részletek

Látogatás
23741
Értékelés
Star10Star10Star10Star10Star00
Egyszer volt egy szegény embernek négy darab marhája, egy lova, két berbécse és egy szamara. Kiteleltette szegényesen a marháit, s tavaszra kerekedve felcsapta a Hatodra. Legelőször a lovat csapta el, s ez, ahogy ment, találkozott egy farkassal. Azt mondja neki a farkas: - Jó helyen jársz, mert megeszlek. - Ne egyél most meg, mert hitvány vagyok, majd ősszel kövérebb leszek. Elereszti a farkas. Gondolja magában, őszre van legalább ennivalója. Másodszor a két berbécset csapta el a Hatodra a szegény ember. Mikor mennének, a farkas ezeknek is útját állja, s azt mondja: - Most titeket bizonyára megeszlek. - Ne egyél meg, mert rajtunk nincs mit enni csontnál-bőrnél egyebet, hanem várd meg az őszt, akkorra kihízunk, s akkor egyél meg. A farkas eleresztette a berbécseket is. Csakhamar jött a szamár. 1)e a szamár olyan hitvány volt, hogy eliges elig ojsáng tudott menni, s még anynyi hús sem volt rajta, amennyivel egy verébfiú jóllakhatott volna. Mégis azzal fogadta a farkas: - Most már téged minden bizonnyal megeszlek. - Ne egyél meg, mert most úgysem laksz jól velem - mondja a szamár. - Várd meg az őszt, akkorra jól kihízom, s legalább jóllaksz velem. A farkas a szamarat is továbbengedte. Telt-múlt az idő. Eljött az ősz, s eszébe jutott a farkasnak, hogy neki van négy marhája elcsapva a legelőre. Elment hát arra az útra, ahol a tavasszal találkozott velük. Hát éppen jött a ló. Azt mondja neki a farkas: - Most megeszlek, mert jól meghíztál! - Én nem is bánom - feleli a ló -, ha megeszel is, csak még a télen a kovács megnyilazta volt a lábam, és megsántultam. Legalább annyit tégy: a patkószeget húzd ki, hogy sántán ne haljak meg. Odahajol a farkas, hogy a patkószeget húzza ki a lábából, de a ló úgy megrúgta, hogy rögtön hanyatt esett. Nagy bajjal összeszedi magát a farkas, s azt mondja: - No, még az apám sem volt kovács soha, de én magam se leszek többet. Jött a két berbécs is jó kövéren, ugrándoztak hegyen-völgyön virágos kedvükben. Odakiált a farkas: - Hó, álljatok meg! Titeket most megeszlek! - Nem bánjuk, édes farkas uram, mondá a két berbécs -, ha megeszel is, csak addig ne, míg a szülenagyapánkról maradt káposztaföldet nem osztod el nekünk igazságosan. Elindult a farkas, hogy ossza el nekik a káposztaföldet, s kérdezte: - Hát hogy osszam el? - Úgy, hogy te állja káposztaföld közepére, s mi a két végére. Amelyik hamarább hozzád fut, azé lesz a káposztaföld. A két berbécs aztán úgy futott, hogy egyszerre érkeztek meg a föld közepére, s úgy összeütötték a farkast, hogy az oldalbordája mind összetörött. A két berbécs pedig jókedvvel tovább táncolva hazament. A farkas nagy üggyel-bajjal összeszedi magát, s így szól: - Engem nem talál a mérnökség sem, nem volt sem apám, sem semmi pereputtyom mérnök, s én magam sem leszek soha többet. Aztán kiment a szamár elé, gondolta magába: „No, ezt már megeszem, legalább egy kicsit jól élek belőle." A szamár nem tudta, mit hazudjék, hát azt mondta: - Te farkas koma, ne egyél meg, neked jó hangod van, s jó búzakenyérbe teszlek nálunk. A kántor éppen most halt meg, s az ő helyébe beszerezlek, belső ember lész! A farkas kapott rajta, hogy hivatalbéli ember lesz, s felült a szamár hátára. A szamár amint vitte a házak között, apró kutyákkal találkoztak, s ezek ugatták. A farkas erre megkérdezte: - Azok mit mondanak, szamár koma? - Ne is ügyelj ezekre, alávaló emberek, szegény polgárok. Mennek tovább, s ott már nagyobb komondor kutyák ugatták őket. Kérdezi a farkas: - Hát ezek mit mondanak, szamár koma? - Ezek törvénytevő hitesek, ezek adják a hírt a bírónak, az elöljáróságnak, hogy én téged hozlak. A falu közepén lakott egy mészáros, s amikor odaértek, annak hatalmas kutyái kegyetlenül ugatni kezdtek. Újra kérdezte a farkas: - Hát ezek mifélék, szamár koma? - Ezek az elöljárók, ezek fogadnak téged! Így is történt. Kifutatott a sok nagy mészároskutya, lehúzták a szamár hátáról a farkast, s úgy összevissza marcangolták, hogy eliges elig ojsáng élt meg. Nagy üggyel-bajjal kivánszorgott a mezőre, leült egy helyre, s azt gondolta magában: „Jól megjártam én is: mindenféle mesterséget akarnék tanulni, mégsem tudok semmi. Legelőbb kovács akarék Ienni, De nem sikerült. Másodszor mérnök, de azzal is pórul jártam. Harmadszor hivatalba akartam lépni, de szintés de szinte belehaltam. Átok alatt meghagyom mindenféle nemzetségemnek: ki amiben született, abban haljon meg!"
Értékelés
★★★½
23 szavazat