Jaj, no régen ugye, régen történt mán nagyon, hogy bizony még a faluba vécék se vótak. Hanem csak úgy a ganajdombra mentek ki a gyerekek is, este is, csak a ganajdombra lekuporogtak, oszt akkor ott végezték a bajukot Hát oszt akkor ugye a gyerek - tél vót -, kiment a kisgyerek, hogy ugye köllött neki vécére menni, hát ugye hogy ne fázzon meg, ráadták az anyjának a nagy cucaját, a bekeccsit. A gyerek ugye ment ki a nagy bekecsben; hát egyszer csak ugye elkapja a gyereket a róka. Hát ahogy viszi, a gyerek kajbál:   -Csat a nyakam, csat a nyakam ne szorítsd!   Mer valahogy szorította neki a nyakát Vart' a bekecs vagy hogy mi, ugye szaladt vele, szaladt vele ki az agácsosba. Hát ahogy viszi úgy a bekecset, valahogy a gyerek kicseppent belőle, kiesett. Kicsúszott ugye belőle. Hát a róka bizony kiment ugye, mer utána oszt ugyi megtanálták, kivitte oszt ugye az agácsosba a bekecset, mérgibe, amié a gyerek nem vót benne, szétszaggatta. Utána másnap tanálták meg a bekecset ugye jó messze, ugye oszt hálálkodtak, hogy jaj de jó, hogy kiesett a gyerek belőle, hogy a gyereket meg nem fojtotta.   Magyar Zoltán A herencsényi mesemondó - Balassi Kiadó Budapest - 2004