• Népmesék

    Népmesék

    Válogatások a szájhagyomány útján terjedő elbeszélésekből, melyeket olyan ismert gyűjtők állítottak össze, mint Benedek Elek, Illyés Gyula, Arany László vagy a Grimm fivérek. Read More
  • 1

A szegény legény és a sárkány leánya

Részletek

Látogatás
9317
Értékelés
Star10Star10Star10Star10Star10
Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, élt egy nagyon szegény ember. Annyi gyereke volt ennek a szegény embernek, mint égen a csillag, de talán még annál is eggyel több. Így gondolható, hogy nagy volt náluk a szegénység. Azért mégiscsak felcseperedtek a gyerekek. Egyszer a legidősebb fiú így szólt: - Édesapám, meguntam én már a szegénységet, kiirtom még a gyökerét is, hogy többé ne akaszkodhasson senki ember nyakába. Azt mondta erre az öreg: - Megértelek én téged, édes fiam, azt se bánom, ha világgá mész, marad itthon még elég gyerekem, de fogadj el tőlem egy jó tanácsot: maradj mindig szorgalmas és becsületes, és ha egyszer gazdag lennél, ne felejtsd el, hogy valamikor te is szegény ember voltál. Megköszönte a fiú a jó tanácsot, és már indult is világgá. Útjában egy szép kastélyt talált. „Itt biztosan akad valami munka számomra" - gondolta a fiú. Be is kopogtatott illedelmesen. - Mi járatban vagy, szép öcsém? - kérdezte a ház ura, a hatfejű sárkány. Mert bizony az volt a szép kastély gazdája. Megbánta már a fiú, hogy bekopogtatott, de hát nem volt mit tenni, bátran odaállt a sárkány elé, és így felelt: - Engedelmeddel szolgálatot keresek. Minden munkát szívesen vállalok. - Ez szép beszéd - felelt a sárkány. - Nekem éppen ilyen legényre van szükségem, felfogadlak. Egész nap azt csinálsz, amit akarsz. Heverészhetsz, lustálkodhatsz, de éjjel dolgoznod kell. Én jól megfizetem a munkádat: egy véka arany a díjad minden éjjelre. De ha nem végzed el a kiadott munkát, a bőrödet polyvával tömöm ki. A legény nem ijedt meg, így mindjárt meg is kötötték az alkut. A sárkány megmutatta a szobáját, aztán magára hagyta. Nyomban aludni készült, mert ugyancsak elfáradt a hosszú úton. Alig pihent valamit a legény, lassan kinyílt a szoba ajtaja, és egy gyönyörűséges leány lépett be rajta. - Én vagyok a sárkány leánya - mondta halkan. - Azért jöttem hozzád, hogy megmentselek. Tudd meg, hogy az apám a vesztedre tör. Olyan feladatokat bíz majd rád, amiket nem tudsz elvégezni, az pedig az alku szerint az életedbe kerül. Menekülj, amíg lehet! A fiú alig hallotta a leány beszédét, avval sem törődött, hogy az életéről van szó, csak nézte a leányt, akihez hasonló szépet még soha életében nem látott. - Ha százszor kell meghalnom, akkor sem megyek innen egy tapodtat sem! A leány észrevette, hogy a fiú első szempillantásra megszerette őt. Örült ennek, mert neki is igen tetszett a legény, azért sietett a megmentésére. - Jól van hát! Csak csinálj mindent úgy, ahogy én mondom, akkor túljárunk apám. eszén. Itt van egy varázsvessző. Majd elvégez ez helyetted minden munkát. Te nyugodtan feküdj le, és ne is nézd, mit csinál a vessző, csak akkor tekints fel, amikor egy fehér galamb a szárnyával megérint. Nagyon megörült a fiú a leány beszédének. Elvette tőle a varázsvesszőt, és nyugodtan aludt másnap estig. Ekkor maga elé hívatta a sárkány. - No, te legény, kezdődik a szolgálat! - mondta, és kiadta az első feladatot: - Van énnekem hetven mérföldre egy akácosom. Reggelre vágd ki ennek az akácosnak valamennyi fáját. Mit volt mit tenni, elment a hetven mérföldnyire lévő akácosba, hasra feküdt, és a többit rábízta a varázsvesszőre. Még el is aludt közben. Arra ébredt fel, hogy egy fehér galamb a szárnyával keltegeti. Hát mit látott, mit nem, egy erdőre való fa hevert ott, mind kivágva. - A hetven mérföldnyire fekvő akácosban minden fát kivágtam, küldheted a fuvarosokat érte - mondta a legény reggel a sárkánynak. A sárkány nem akarta elhinni, gyorsan elküldött hát egy futárt, nézze meg, igazat mondott-e a legény. A futár nem tehetett mást: jelentette a sárkánynak, hogy az egész akácos ki van vágva. Bosszankodott a sárkány, mert nem tudta, hogyan járt túl az eszén a legény. - A fát neked kell haza hordanod reggelre - adta ki az újabb munkát a sárkány -, s le is kell ágaznod az egészet. A fiú egész nap aludt, este aztán megint hasra feküdt, és a varázsvessző végezte a munkáját. Reggel a sárkány kíváncsian nézett ki az ablakon. Hát amikor kidugta a fejét, fába verte az orrát. Annyi lett a fa és az ág, hogy nem fért el a kastély udvarán, a tetőre is került belőle. Az ablak is majdnem egészen be volt rakva. Abba verte az orrát. Mérgelődött erősen, egyre dühösebb lett a sárkány. Két véka arannyal tartozik már a legénynek, és még a kastélyát is csúffá tette. Elhatározta, hogy harmadik feladatnak olyat ad, amit biztosan nem tud elvégezni, akkor elpusztíthatja, és akkor a sok aranyat sem kell megadni. - Harmadik feladatod az lesz, hogy a hetven mérföldre levő akácosom helyét felásod, beülteted szőlővel, és reggel elhozod az első termés borát az asztalomra - mondta haragtól sziszegve. Nemigen hitte a legény, hogy ezt is el tudja végezni a vessző. De hát nem volt mit tenni, elindult a hetven mérföldre levő akácos helyére, hasra feküdt, és a többit rábízta a varázsvesszőre. Hát uramfia! Reggel tele volt szőlővel, de a fürtök nem a tőkén voltak, meg nem is a kádakban, hanem a hordókban: bor gyanánt illatoztak. A legény gyorsan felkapott egy kisebb hordót, és futott a sárkány elébe. - Itt van a termés a hetven mérföldre fekvő akácos helyén termesztett szőlőből - mondta a sárkánynak, és kínálta is a borral. A sárkány majdnem megfulladt dühében. Már látta, hogy a legényen nem tud kifogni. Hatalmas haragjában egy szuszra felhajtotta az egész hordó bort. Az italtól jókedve kerekedett, táncolni kezdett, még a palota tetejére is felmászott, és ott kurjongatott. Estére elszállt a sárkány jókedve. Bizony ekkor eszébe jutott, hogy három véka arannyal tartozik már a fiúnak, s végleg elhatározta, hogy most aztán elpusztítja. - Most kell vigyáznod legjobban, szerelmem! - mondta a leány este a fiúnak. - Apám elhatározta, hogy végez veled. Lóra kell ülnöd, és ez a ló nem lesz más, mint az én apám. De te ne ijedj meg. Vegyél magadhoz két marék paprikát, és amikor a levegőbe emelkedik, szórd az egészet a szemébe, a többinél majd segítek. Így is lett. A sárkány kiadta a parancsot, hogy lovagolja meg a legtüzesebb paripáját. Elővezették a paripát. Rúgott és kapálózott, a fiú alig tudott fennmaradni rajta. Aztán elindult. Egy darabig csak vágtázott, aztán hirtelen felemelkedett a levegőbe. Erre a legény gyorsan elővette a paprikát, és beleszórta, a ló szemébe. Abban a pillanatban a ló megvakult mind a két szemére, és olyan szelíd lett, mint egy bárány. Szép csendesen lépkedett, és azt sem vette észre, hogy lovasa már nincs a hátán, mert egy fehér galamb leemelte onnan. A ló csak ment az erdőben. Nekiütközött a fáknak, beleesett az árokba. Sokáig kínlódott, amíg csak a farkasok fel nem falták szőrüstül-bőrüstül. A galamb közben elvezette a fiút egy patak partjára. Itt megrázta magát, és hirtelen átváltozott emberré. Nem volt bizony az más, mint a sárkány leánya. Ölelte, csókolta a megmentőjét. - Édes szerelmem, letelt a szolgálatod - mondta a leány. - Három véka arany a béred. Ez kijár neked. Menj vissza a kastélyba. Hozd el az aranyat, és elmegyünk erről a tájról, ahol apám annyit garázdálkodott. A legény visszament a kastélyba, és elhozta a három véka aranyat. Ekkor összeölelkeztek, és elindultak munkát keresni. Mentek, mendegéltek, sok faluba betértek, de munkát sehol sem találtak. A fiú belátta, hogy nincs értelme továbbra is rejtegetni az aranyat, elhatározta, hogy vesz rajta birtokot, majd megélnek azon szépen. Feleségét egy öregasszony gondjaira bízta, maga meg útnak indult, hogy eladó birtokot keressen. A tizenharmadik faluban talált egy szép birtokot. Meg is vette. Gazdag ember lett belőle. Lovakat és hintót is szerzett hozzá, úgy indult vissza a feleségéért, mint egy gróf. És ez lett a veszte. A tizenkettedik faluban egy grófnő lakott. Ez a grófnő csak gazdag emberhez akart feleségül menni, de mivel csúnya volt, messze elkerülték faluját a legények. A mi hősünk nem tudta ezt, hát csodálkozott nagyon, amikor fegyveres emberek fogták körül, és lovastul, hintóstul bevitték a grófnő kastélyába. Egy évig tartotta ott fogva a grófnő, de mikor látta, hogy sehogy sem lehet a felesége, útnak engedte, de a lovakat és a hintót elvette tőle. A sárkány leánya közben mindennap az utat leste, és várta szerelmetes férjét. Nem tudta, mi történhetett vele, hogy ilyen sokáig nem jön érte. Egyszer aztán mégiscsak megjelent. Boldogan ölelték, csókolták egymást, s a fiú elmondta, mi történt. - Ha nem lettem volna gazdag, ez nem történt volna meg velem! - mondta a feleségének. - Nem kell nekem a gazdagság, ha nincs boldogság. Mikor ezt kimondta, akkor jutott eszébe apjának az intelme: „- Ha egyszer gazdag ember leszel, ne felejtsd el, hogy te is szegény ember voltál." Szorgalmasan és becsületesen dolgoztak mind a ketten, szereztek maguknak egy kis házat, abba olyan boldogság költözött, hogy hetedhét országra szólt. De a szegény ember fia nem is felejtette el soha, honnan jött, mit várnak tőle a szegények.   szerk.Majtényi Zoltán Tündér mesék-Hajnalcsillag - Unikornis Kiadó Budapest - 1999
Értékelés
★★★★★
3 szavazat