• Népmesék

    Népmesék

    Válogatások a szájhagyomány útján terjedő elbeszélésekből, melyeket olyan ismert gyűjtők állítottak össze, mint Benedek Elek, Illyés Gyula, Arany László vagy a Grimm fivérek. Read More
  • 1

A tövisdisznó

Részletek

Látogatás
8260
Értékelés
Star10Star10Star10Star10Star10
Egyszer volt egy szegény ember meg egy szegény asszony, de nem volt egy csepp gyermekük sem. Azt mondja az ember: - Hallod-e, feleség, menj el a templomba az egyik úton, majd én megyek a másik úton, s amit kapsz, kutyát, macskát vagy bármit, hozd haza, hogy legyen nekünk is gyermekünk. Elindulnak a két úton, s a vénember talál egy tövisdisznót egy agyaglyukban. Hazaviszi. - Na, vénasszony, kaptál valamit? Mert én kaptam ni, egy tövisdisznót. Most már van nekünk is gyerekünk. Megszólal a tövisdisznó: - Apám s anyám, vegyenek disznókat, legyünk disznópásztorok. - Ó, édes fiam - azt mondja a vénember -, ládd, mi öregek vagyunk, ki hajtja ki a disznókat? - Kihajtom én - mondja a tövisdisznó. Hát jól van, vett a vénember disznókat. - Vett, édesapám? - Vettem, fiam. - Jól van, apám, ha vett, vegyen még egy fehér kakast, egy veres kakast és egy fekete kakast. Vett az öregember, s a tövisdisznó mind ellátta a kakasokat, vitt nekik, hogy egyenek s igyanak. Telt-múlt az idő, tavasz lett, s a disznókat ki kellett hajtsák. - Hát ki kürtöl? - kérdi a vénember. - Kürtölök én, csak adja ide, édesapám. Felül a tövisdisznó a ház tetejére, s kürtöl, aztán ráül a fekete kakasra, s kihajtja a csordát. Mikor kiértek az erdőbe, belegombolyodik egy útilapuba, s a kakast megköti. Éppen a fekete király utazott abban az erdőben, s ott érte a sötétség. Elküldi a kocsisát, hogy keressen valakit, aki kivezesse az erdőből. Megy a kocsis, és találkozik a tövisdisznóval. - Ügyelj, te - azt mondja a kocsisnak -, nehogy rám lépj, mert úgy váglak pofon, hogy egyik szemed a másikat veri! A kocsis néz széjjel, hogy honnan beszélnek, s meglátja az úton a tövisdisznót. - Ki- s miféle vagy, te tövisdisznó? Nem tudnád kivezetni a fekete királyt ebből az erdőből? - Vagy ki biz én, miért ne? Csak adja ide a fekete király a lányát feleségül s a fele királyságát. - Na, csak szaporán, odaadja, hogyne adná! - Előbb csináljunk írást, akkor majd kivezetem, de addig nem. Elmegy a kocsis vissza. Kérdi a király: - Na kaptál valakit? - Kaptam egy tövisdisznót, de ezt meg ezt kéri. - Csak mondd neki, hogy megkapja. - Csinál írást a király, a kocsis elviszi a tövisdisznónak. - Nekem efféle írás nem kell - azt mondja -, kötlevelet adjon, hogy a lányát s a fele királyságát nekem adja. Mit volt mit csináljon, adott kötlevelet, s a tövisdisznó kivezette az erdőből. Este hazahajtja a csordát, s azt mondja az apjának: - Édesapám, holnap adjon enni a veres kakasnak, hogy menjek avval. Másnap felült a veres kakas hátára, kürtölt, s kihajtotta a disznókat az erdőbe. A kakast megkötötte, s ő maga belegombolyodik a lapuba. Akkor meg a veres király utazott arra, s a sötétség az erdőben érte, s eltévelyedett. Elküldi a kocsist, hogy keressen valakit, aki kivezeti az erdőből. Megy a kocsis, s megkapja a tövisdisznót, de először nem látta meg a lapuban. - Ügyelj, te - mondja a kocsisnak a tövisdisznó -, nehogy rám lépj, mert úgy váglak pofon, hogy egyik szemed a másikat veri! - Hát te, kis tövisdisznó, téged nem is láttalak! A veres király eltévedt az erdőben, s most nem talál ki, nem tudnád-e kivezetni? - Vagy ki, csak adja nekem a lányát s fele királyságát! De írást csináljon, mert különben nem mozdulok! Visszamegy a kocsis, s elmondja, hogy kivel találkozott, s az mit kér, s a király ad neki egy kicsi írást. Azt mondja a tövisdisznó: - Nekem nem kell efféle írás, nekem kötlevél kell! Mit csináljon a király? Küldött kötlevelet, akkor a tövisdisznó kivezette az erdőből. Az erdőszélen ráugrik a kakasra, s hazahajt. - Édesapám, adjon annak a fehér kakasnak is enni, hogy menjek vele is. Az öreg adott, s reggel kapja magát a tövisdisznó, felszökik a fehér kakasra, kürtöl, s kihajtja a csordát az erdőre. A kakast megköti, s belegombolyodik a lapuba. Hát a fehér király éppen akkor utazott arra a lányával, s besötétedett az erdőben. Elküldi az inasát. - Menj - mondja -, keríts valakit, hogy vezessen ki az erdőből. Az inas elmegy, hogy keressen valakit, rátalált a tövisdisznóra, de a sötétben nem látta meg mindjárt. - Ügyelj, te, nehogy rám lépj, mert úgy váglak pofon, hogy egyik szemed a másikat veri! Ki- s miféle vagy, s mi járásod vagyon erre? - Én a fehér király inasa vagyok, az én uram így és így járt, nem tudnád kivezetni az erdőből? - Vagy ki, csak hozz egy írást, hogy a lányát s fele királyságát nekem adja. Elmegy az inas vissza, s a király kérdi: - Kaptál? - Kapni kaptam egy tövisdisznót, de mit kíván: hogy felséges király a lányodat add neki s a fele királyságot. - Odaadom, mit tehessek egyebet! - De nem úgy van az, hanem írást kér a dologról. Kérdi a lányát a fehér király: - Na, lányom, elmész utána? - Elmegyek, édesapám! A király megadta az írást, s a tövisdisznó kivezette az erdőből. Azután nekifogott, felkapott a fehér kakasra, s elhajtotta a csordát haza. Mikor hazaértek, azt mondja: - Na látja, édesapám, hogy megőriztem a csordát. Most már eltelt az esztendő - akkoriban három napból állott az esztendő -, vegyék fel a fizetést. Nekem pedig keressenek szekeret, hogy menjek és házasodjam meg. - Ó, fiam - mondja az anyja -, ki jönne teutánad? De azért csak hoztak vagy öt szekeret másnap reggelre. A tövisdisznó felkapott a fekete kakasra, s elment legelőször is a fekete király udvarába. Hát ott beszegezték a kaput, de a tövisdisznó megsarkantyúzta a paripáját, s berepült. - Na né, én vezettem ki az erdőből, s most ugyan szépen várnak a vőlegényre! Még az sem jő, aki a lovamat elvegye! Nem azért jöttem, hogy itt üljek! Van nekem egy vén apám s anyám, azokra kell ügyeljek. Kérdi a fekete király: - Itt esküsztök meg vagy otthon? - Otthon, apám házánál. Felpakol a fekete király egy láda gúnyát, pénzt s a lányát, s útnak indultak. Az első szekéren ült a menyasszony, a tövisdisznó pedig a fekete kakason. Odarúgtat a mátkájához. - Szeretsz-e engem, lelkem? - kérdi a lányt. - Ó, menj el, isten csúfja, ne is lássalak! Megharagszik a tövisdisznó, visszakergeti a lányt az apjához, a szekereket pedig a sok drágasággal elvitte haza. Mikor hazaértek, azt mondja: - Na, apám, most már van pénz, csak asszony kell. Holnap reggelre hozzanak négy-öt szekeret, hogy menjek a veres király lányáért. - Ó, fiam, fiam - azt mondja az anyja -, hogy tudnád te azt elhozni? - De azért a szekereket csak elhozták. Reggel felült a tövisdisznó a veres kakas hátára, s mennek a veres király országába. Hát a kaput ott is beszegezték, nem tudtak be menni. A tövisdisznó fogta magát, s berepült a kakassal. - No né, én vezettem ki őket az erdőből, s most ugyan szépen várnak a vőlegényre, még az se jő, aki a lovamat elvegye! Nem azért jöttem, hogy itt üljek, van nekem egy vén apám s anyám, azokra kell ügyeljek. Kérdi a veres király: - Itt esküsztök vagy otthon? - Otthon, az apám házánál. A veres király felpakol egy láda gúnyát, pénzt s a lányát, s útnak bocsátja őket. Az útban, ahogy mennek, odarúgtat a tövisdisznó a királylányhoz, s kérdi: - Szeretsz-e, lelkem? - Hordd el magad, ne is lássalak! - kiabált a menyasszony. Megharagszik a tövisdisznó, s egyszeribe visszakergeti a lányt az apjához. A szekereket a sok drágasággal elvitte haza. - Na, édesapám, most már van, amiből éljenek. Nekem meg csináljanak egy olyan házat, mint a fehér királyé, mert én most a fehér király lányáért megyek, hogy mire megjövök, készen legyen. Hozzanak még kétannyi szekeret, mint az előbb, s édesapám adjon enni a fehér kakasnak. Hozott az apja másnap tizenkét szekeret, s a tövisdisznó rászökött a fehér kakasra, s kommandérozta őket, hogy merre menjenek. Hát a fehér király palotájában nyitott kapuval várták, s mindent készítettek a vendégségre. Mindjárt elvették a lovát, s bevitték a hombárba, hogy egyék. De a tövisdisznó azt mondja: - Nem azért jöttem, hogy itt üljek, mert van nekem öreg apám s anyám, azokra kell ügyeljek. Én a fehér király lánya után jöttem. - Na ne siess, édes fiam - mondja a király -, ülj egy cseppet nálunk is. Itt esküsztök meg? - Itt esküszünk, felséges királyi apám! - S nagy vendégséget csináltak. A vendégség után felpakoltak sok mindent a tizenkét szekérre, de még diskuráltak. Éppen aznap telt be a hét esztendő, ameddig a tövisdisznó el volt átkozva. Mikor hazaértek, már akkor kész volt a szép ház, éppen olyan, mint a fehér királyé. Azt mondja a tövisdisznó: - Édesapámék feküdjenek ebbe a régi házba, mi majd a másik házba megyünk. Mikor bementek, elővesz a tövisdisznó egy nagy kést, s azt mondja: - Szívem szerelme, mikor pont tizenkét óra lesz, szúrj belém, hogy egy csepp vér jöjjön, de ne feledkezzél meg, mert akkor még hét esztendőt kell hogy ebben a formában legyek. Aludt a tövisdisznó, s a királyleány sajnálta, de azért pontban tizenkét órakor beleszúrta a nagy kést. Egyszeriben kihullott egy csepp vére, s abban a pillanatban királyfi lett belőle. Reggel sír az apja, sír az anyja, hogy hova lett az ő drága tövisdisznójuk. Hiába mondta a királyfi: - Én vagyok a fiuk, el voltam átkozva - mégiscsak siratták az ő drága tövisdisznó fiukat. A királyfi írt az apósának, hogy jöjjön el, s nézze meg, milyen boldogságban vannak. El is jött az öreg király, s örvendett, hogy ilyen jó vége lett a dolognak. Meghallotta a fekete s a veres király is, hogy mi lett a tövisdisznóból, s eleget bánták, hogy nem az ő lányuk lett a felesége.   szerk. Kovács Ágnes Icinke-picinke - Móra Ferenc Könyvkiadó Budapest - 1972
Értékelés
★★★★★
2 szavazat