Egy másik legénynek vót szeretője. Hát az is a fonással kapcsolatba... Hát mikor eljött a szeretőjihez, az fölkezd egy nagy kender gúgyelát(guzsalyra erősített szösz, amelyből a fonalat fonták), fölköt a guzsallyára. Aszongya neki: -Hű de nagy gúgyelád van! -Nagy bizony! - Há mikor fogod ezt a nagy gúgyelát lefonni? - Hát íllyet lefonok naponta hármat is! Erős kender vót; no a legény addig sendergett - mert régen csak a fonós jányok mentek férjhez. Aki nem tudott dógozni, bizony az megbánta. Hát kedd vót, a legény sündörgött, a tulipántos láda kulcsát valahogy elcsente. Még a jány elment valahova, addig a gúgyelába, a kender gúgyelájába belecsúsztatta. No, hogy nem ment az egész héten hozzá, a jányhoz, hagyta. hogy a jány csak hadd fonja a sok kendert. Majd oszt ha jó dógos lesz, elveszi feleségül. Hát megy a másik héten hozzája, a legény a jányhoz, hát mondja neki: - Ide hallgassál, kedvesem, nem láttalak vasárnap a templomba. Nem vótál? - Jaj, dehogy vótam, dehogy vótam! - Hát mér nem vótál, tán beteg vótál? - Dehogy vótam beteg, dehogy vótam! - Hát akkor mér nem vótál? - Tudod-e, hogy elveszett a tulipántos láda kulcsa! - Oszt nem találtad meg? - Nem én! A világon mindenütt kerestük, sehol nem itt a portán. No, akkor tudta meg a legény, hogy a jány egy hétig nem fonta le a gúgyeláját. A kendergúgyelát. Na bíza nem is köllött neki tovább. Egy dolgosabb jány után nézett. Hát így vót.   Magyar Zoltán A herencsényi mesemondó - Balassi Kiadó Budapest - 2004