• Népmesék

    Népmesék

    Válogatások a szájhagyomány útján terjedő elbeszélésekből, melyeket olyan ismert gyűjtők állítottak össze, mint Benedek Elek, Illyés Gyula, Arany László vagy a Grimm fivérek. Read More
  • 1

A vízözön

Részletek

Látogatás
7358
Értékelés
Star10Star00Star00Star00Star00
Az Úristen azt parancsolta Noénak még annak idején, hogy csináljon bárkát, vagyis hajószekrényt, de senkinek az égvilágon meg ne mondja,; hogy mit is csinál. Noé a házátul föl a hegyre járt el dolgozni. Mindennap. A felesége kérdezgette, hogy hova jár. De Noé nem akarta megmondani. Hanem amilyen az asszony, nem hagyta békén az urát, addig szekírozta, amíg az! megmondta, hogy hajót jár csinálni. Hajó lesz, hajó lesz! Azelőtt, amíg az asszonynak meg nem súgta, mi járatban böstörködik a hegyen, minden úgy teremtődött a keze ügyében, ahogy kigondolta. Nem kellett fúrni, fűrészelni, faragni, gyalulni, vésni, szögezni, csak összetett két fát egyvégtében, már összeforrt, ahogy Noé akarta. Vagy ha egymás mellé, tett két fát, akkor úgy forrt össze. Most, hogy az asszony is tudta, mit csinál, bizony vért verítékezve vágta: deszkává a fatörzset, faragta gerendává a szálfát, csapozta, véste, ácskapcsozta, rovátkolta, iszkábázta össze a hajó testét meg a rávaló szek­rényt, azaz házat, betetejézve. Mikor a bárka elkészült, elég difinyósan ücsörgött a száraz Ararát högyé­nek egyik hónaljában, hát az Úr, csak úgy, a két tenyeréből tölcsért csinálva szól Noénak. Közel voltak egymáshoz, kiabálni sem kellett nagyon, csak azt mondja az Úr, hogy most kész a szép bárka, költözzön bele a mester családostól, de minden állatból válasszon a legszöbbjeiből összeillő párokat, kant, nyőstént, kocát, kakast, tyúkot. Mindent párba állítva vigyen föl a bárkába, de élelmükről se feledkezzen meg. A növényekrül se! A legyet nem akarta bevenni a hajógazda. De az könyörgött. Noé azt mondta neki: - Te csak légy odakint! A Sátán ott leselkedett, annak is bizonytalan volt a holnapja, amikor Noé kitette a légy szűrét, helyére kéredzkedett a Sátán. De Noé őérte se adott volna egy faforgácsot, kiutasította. - Távozz, Sátán! De a Sátán csak fölszömtelenködött a bárkába, Noé feleségének az árnyékába bújva, amikor az lépdelt fölfelé a bárkába. Akkor aztán rákezdte az eső. Negyven nap, negyven éjjel de zúgott, zuhogott, mintha dézsából szakadt volna a földre. lgen, de az egér rágás nélkül nem lehet el egy napot sem. Addig rágta Noé apánk bárkájának egyik sarkát, amíg azon a lukon át a víz kezdett beköszönni a hajótestbe. A kígyó észrevette, a farkával bedugta a lyukat, azzal az igével: - Az én képemben van megcsalva a világ. Ádám is azért lakolt, hogy ez a sok teremtmény el ne pusztuljon, a föld el ne néptelenedjen, begyugom az egérrágta lyukat! De az egeret fülönfogta, hogy mért csinálta az ártalmat. Mire az, tudva, a kígyó egy harapással benyeli, elcincogta, hogy őtet az ördög biztatta, rágja ki a bárka oldalát, hogy süllyedjen el a bárka. Mert az ördögnek mindig a pusztítás a kenyere, meg az öröme! Igen, de a kígyó sem tarthatta örökké egérlyukban a farkát, Noénak javítani kellett a hajófenéken. Nahát javít, javít, de hol akkora deszkát nem talált, amekkora oda illene, hol a szög görbült el, hol a kalapáccsal ütött szögfej helyett a saját kezére. Sötét van a hajófarfenékben világos nappal is. Annyira dolgozott, szakadt róla a veríték, mégsem haladt. Már az étvágya is elment. Kérdezte tőle a felesége, hogy mire megy. De Noé jelentette, hogy nem halad. Mint a megkötözött barom, annyira töri magát. A víz meg jön be, tör be. Kérdezi a felesége: - Kezet mostál-e mukád előtt. -Bizony a nagy buzgalomban, sürgős is a foltozás, én kezet nem mostam. - Fohászkodtál é - faggatta az asszony Noét. - Lám, a nagy kapadozásban, biz én föl nem pillantottam az égre. - Nahát, moss kezet, ahogy szoktál mindennap ennél különben, fohászkodj föl, ahogy szoktál minden reggel, s látni kezded a munkád eredményét. Másnap aztán a vízbetörés megállt, az eső is alábbhagyott, eljött az ideje a kihajózásnak. Noé, ahogy eregette kifelé az élőlényeket, mindnek mondta a nevét. -Alma, ablakosszömű majom, bálna, bika, bükkfa... Mondta ezeregyig. A légy az ereszet alól előzümmögött, ott dongott Noé feje körül. Azt mondta neki: - Na, légy!
Értékelés
★
1 szavazás