• Népmesék

    Népmesék

    Válogatások a szájhagyomány útján terjedő elbeszélésekből, melyeket olyan ismert gyűjtők állítottak össze, mint Benedek Elek, Illyés Gyula, Arany László vagy a Grimm fivérek. Read More
  • 1

Az átváltozó halott

Részletek

Látogatás
6526
Értékelés
Star10Star10Star10Star00Star00
Élt igen-igen messze egy anyós, aki nagyon rossz vót a menyihe, mer az szegény vót. Nem tetszett hát neki, akarmennyit dolgozott, mindég ócsárolta, szidta, mindég mindenbe hibát tanált neki. Egyszer elkeseredett nagyon a menyecske. Azt mondja: - Jaj, anyám, anyám, csak má meghalnék! - Akaszd fel magad! - Fel is akasztanám, de nem tudom, hogy kell. - Gyere, majd megmutatom! A szoba közepire vitt egy széket az anyósa. A mestergerendába vót egy kapocs, arra rátette a kötelet. Felállt egy székre. - No, nézd, így kell a kötelet meghurkolnyi, má kész a hurok is, így belehúzod a nyakadba. Belehúzta a gonosz anyós a nyakába a hurkot, a menyecske meg hirtelen gondolt egyet, kirúgta az anyósa alól a széket. Ott csüngött az anyós. Mit csináljon, mit csináljon a menyecske? Kitanálta, hogy leveszi a kötelrő, felültetyi a kemencére, olvasót nyom a kezibe, mintha imádkozna. Belőrő bezárta a menyecske az ajtót, az ablakon meg kibújt. Mint aki jó végezte dolgát, ment kapányi a mezőre. Kapált is jó darabot, hogy ne ő menjen előbb haza. Megyen haza az ura este a szántásbó, hát a sok jószág az udvaron. - Ejnye, ejnye, ez az anyám, még a jószágot se zárja be! Mit csiná má ez? Menne be a házba, de be van kúcsolva az ajtó. Les be az ablakon, hát látja, hogy ott imádkozik a kemencén. Csak kiabá neki, de nem kap választ. - Elaludt ez az anyám. Mérgibe felkapott egy féltéglát, keresztűvágta az ajtó üvegin, hogy felébressze az anyját. Odacsapódott a tégla a halottho, hogy az lebukott. Az ember meg feltörte az ajtót. - Jaj, Istenem, Istenem, mit tettem, agyonüttem az anyámot! Gyön a feleségi haza. - Mi bajod? Mér sopánkodsz? . - Jaj, kedves feleségem, végem van, agyonüttem az anyámot! - Ó, ne ijedezz! Mér tetted? - Nézd, még a jószágot se zárta be! Elaludt, ahogy imádkozott. Mérgembe, felhevültségembe meghajítottam egy féltéglával. - Jaj, te ember, mit csináljónk vele, mit csináljónk? - Te, tudod-e, a szomszédék kertjibe nagyon lopják a káposztát. Ha teljesen besötétegyik, elvisszük abba a kertbe. Viszünk egy zsákot is. Kést nyomunk a markába, mintha lopna. Késő este húzták-vonták a mamát, lenyomták egy nagy fej káposztáho. Megvagdosták a káposztát körülötte, a kést meg a markába tették, aztán otthagyták. Majd éjféltájba megyen őriznyi a káposztát a gazdája. Meglátja, hogy valaki ott guggol, lopja a káposztát. Egy karóval csendbe, lapulva odahúzógyik, végigvág az anyókán, hogy az felfordul. Mikor világosodnyi kezdett, akkor látta, hogy a szomszédasszonya. Hőj, mingyár betakarta, oszt szaladt mondanyi a fiának: - Jaj, fiam, hogy mit tettem, agyonüttem az anyádot! Képzeld, a káposztám lopta. De ha tudom, hogy ő, akkor nem ütöm agyon. Adok egy bornyút, csak ne szólj senkinek! - Jó van, jó, hozza át, ha má így van! Hazavitték az anyóst, betették a komrába. Másnap megy ára szekervel egy szalonnaáruló ember, kérdezi, hogy bemehet-e, beállhat-e nálok. Jó késűn érkezett, hogy szalonnát árul. - Gyöjjön! Berakták a szalonnát is a komrába, ahol az öregasszony vót. A menyecske meg éccaka az egyik zsákbó kiszedte a szalonnát, az anyóst gyugta bele helyette. Másnap árolta az ember a szalonnát a kocsma előtt. Menegettek is a falu népei szalonnát vennyi. Má mindegyik zsákbó elfogyott a szalonna, csak egy zsák maradt. Bontja ki a gazdája, oldozgatja, nyúl szalonnáé, hát az anyóka ősz haja akadt a kezibe. - Jaj, kérem, befűllött, befűllött, nincs eladó, befűllött, befűllött! A maradék vevők elszállingóztak, az ember meg: - Mit csináljak? Ezt a halott asszonyt mégse víhetem haza a családomnak. Hogy hol tehették a zsákba, azt nem tudhatom. A kocsma előtt kirázta az anyókát a zsákbó, letakarta. Bement egy féldecire. Látta, hogy győnnek kocsik a kocsma elé, hát odatette az anyóst egy meszeskocsi saroglyájába. Kigyött a meszes ember, továbbhajtott. Nem figyelte, hogy a saroglyán van-e valaki vagy nem. Ahogy rázódott a kocsija a kövesúton, leesett a halott. Kiabálnak neki: - Álljon meg, leejtette az öreganyját, álljon meg! Nem hallotta a kocsizörgéstő, mit kiabálnak, hát csak integettek mindenhogy neki. Majd megállt, hogy mi van. - Én ezt az öregasszonyt nem ismerem. Mér kapaszkodott fel a kocsimra? Én nem felelek érte, hogy meghalt. Bevitték aztán az anyókát egy temetőbe, elföldelték.   Nagy Zoltán -Nagy Ilona Az ikertündérek - Akadémia Kiadó Budapest - 1990
Értékelés
★★★
4 szavazat