Egy hosszú árok húzódik végig a Székelyföldön: Ördög árkának hívják. Elmondom ennek az
ároknak történetét, hallgassatok ide. Sok-sok száz esztendővel ezelőtt történt, hogy két testvér
összeállott, rengeteg sok követ hordott össze: várat akartak építeni. Amikor már szinte
felépült a vár, elfogyott a kő is, elfogyott a mész is, el minden. Búsultak a fiúk, s nem tudták
már, mit csináljanak, mert erősen belefáradtak az építésbe. Azt mondta az egyik:
- Odaadnám a lelkem üdvösségit, ha valaki annyi követ s meszet hozna még, amivel a várat
egészen felépíthetnők. Még ki sem mondta jól, honnét, honnét nem, eléjük ugrik az ördög.
Mondja a legénynek:
- Hallám a szavadat. Hozok én követ, meszet eleget, ha mindketten ideadjátok a lelketek
üdvösségét. Megrökönyödtek erre a legények. De az ördög addig beszélt, hogy így meg úgy,
nemcsak követ s meszet hoz, de fel is építi a várat, de úgy felépíti, hogy még az Isten sem
tudja elpusztítani, hogy azt mondták a legények:
- Jól van, legyen a tied a lelkünk üdvössége, csak építsd fel a várat. Ott mindjárt megcsinálták
az írást, aláírták a legények, aláírta az ördög. Mikor aztán az ördög kezében volt az írás, a
várat felépítette, de a legényeket nem eresztette be. Ekébe fogta őket, s úgy hajtotta keresztül,
véges-végig az egész Székelyföldön, s húzatott velük egy mélységes mély árkot. Azóta ez az
árok földdel, kővel betelt, de a nyoma megmaradt. Azt mondják, hogy ennek előtte sok száz
esztendővel az árokban megtalálták az ördög ekéjét. Ez az eke akkora volt, hogy a vasból
kilencvenkilenc egész-vágás
* szekeret megvasaltak, s még akkor is maradt egy szekercére
való.