Mátyás király koldusnak öltözött
Részletek
Könyv címe
Mátyás király rózsát nyitó ostornyele
Egy napon Mátyás király koldusnak öltözött. Faluról falura járt, hogy megismerje az emberek termesztét. Bekopogtatott egy gazdag paraszthoz. Illendően köszöntötte a háziakat. Ruháját látva, azok foghegyről fogadták köszönését, éppen hogy csak vakkantott a gazda. Látta Mátyás király, hogy a szolgáló nagy lábos krumplit főzött, éppen kitette hűlni, hogy aztán adjon belőle a malacoknak.
- Gazduram, bocsásson meg, már két napja nem ettem, adjon egy kis krumplit! - kérte szépen Mátyás király.
- Még mit nem képzelsz, te senkiházi, nyomorult? Én azt a malacaimnak főzettem. Hordd el magad, de tüstént, mert rád szabadítom a kutyáimat! - vicsorgott a gazda.
Mátyás kihátrált a házból, s továbbment. A falun végigjárt. Mindenhol valamivel elutasították. Csak itt-ott vetettek neki egy kis száraz kenyeret. Utoljára egy faluvégi házacskához érkezett. Már sötétedett erősen. A ház gazdája, s a felesége egy apró mécses mellett éppen vacsorához ültek.
- Adjatok, adjatok, amit Isten adott!
Két napja nem ettem, szinte éhen halok - kezdte Mátyás király a mondókáját kinn, a kódisálláson. A gazda felállt az asztaltól, s kinyitotta az ajtót:
- Gyere be, te Isten szegénye!
Az asztalon négy sült krumpli volt egy tálon, az volt a vacsora.
- Nyúljon hozzá, jó szívvel adjuk - kínálta a háziasszony. Mátyás király elfogadta a szegényes vacsorát, s köszönte erősen. Ágyat is vetettek neki a kemence oldalánál, hogy melegedjék meg jól az éjszaka. Mátyás kipihente magát, s reggel eltávozott.
Egy napon levelet kapott a szegény ember, hogy menjen Budára, a király elejébe. Ekkor, s ekkor jelenjen meg. A szegény ember nem tudott olvasni, hát elvitte a levelet a módos gazdához, hogy silabizálja ki, mi áll az írásban.
- Jó pénzért! - mondta a gazdag ember. - Jó pénzért felolvasom az írást. Vagy ha nincs pénzed, hát napszámért.
Megegyeztek, hogy a szegény ember asszonyostul eljön kapálni, két napra a gazdának a levél felolvasásáért.
- Ekkor, s ekkor jelenj meg a király előtt! Ez áll az írásban;
- Szerelmes Istenem, - mit vétettem én, hogy a király elé kell állanom?
- Ha meg nem jelensz, a király a fejedet véteti - toldotta meg az igazságot a gazdag paraszt.
Lesz, ami lesz, el kell menni. Megjelent a szegény ember a megadott órában, s hát azt hitte, hogy a mennyországba cseppent.A nagy márványpalota ajtajai megnyíltak előtte. Aranyos, ezüstös libériás katonák kísérték nyájasan a király elejébe. A trónteremben ült a király az aranytrónusán. Mikor meglátta a szegény embert, elébe sietett. Asztalhoz vezették, s számtalan, jobbnál jobb étket szolgáltak fel neki.
- Adjatok, adjatok, amit Isten adott!
Két napja nem ettem, szinte éhen halok - kántálta Mátyás király, s azt mondta az uraknak:
- Amikor koldusként jártam a falvakat, a gazdagok nem adtak semmit, kikergettek házaikból. Ez a szegény ember, a négy sült krumplijából megvendégelt, szállást adott. Adjatok neki annyi aranyat, ezüstöt, amennyit csak elbír. A szegény ember egyszeriben meggazdagodott.
Otthon, a falujában már várta a nagygazda, hogy megtudja, ugyan mit akarhatott a király, attól a szegényjánostól. Amikor a szegény ember hazatért hatlovas hintón, a gazdag szomszéd ráébredt, hogy ki tisztelte meg a házát, hogy magát Mátyás királyt kergette ki az udvaráról.
Menten eret kellett vágni rajta, hogy meg ne üsse a guta. Az is nagyon nyomta a begyét, hogy két krumpliért megcsinálhatta volna a szerencséjét. De az még jobban fájt neki, hogy a szegény ember lett a falu első embere. Még írni is megtanult, s a nép őt választotta meg bírónak.