• Népmesék

    Népmesék

    Válogatások a szájhagyomány útján terjedő elbeszélésekből, melyeket olyan ismert gyűjtők állítottak össze, mint Benedek Elek, Illyés Gyula, Arany László vagy a Grimm fivérek. Read More
  • 1

MesékRSS

A deákból lett király

 

Útra ment egy deák, s amint a mezőbe ment, talált valami kipattogzott borsószemekre; gondolta, hogy azoknak hasznát veheti, mett ő szegény legény; hiszen az apja azt es tanácsolta volt neki, hogy ami többet ér egy bolhánál, azt ha találja, vegye fel. Felszedte hát a borsót, s a zsebibe rakta.

 

Útjába elestéledett egy királyi városba, béjelentette magát a királynál, s útiköltséget kért, s az éjjelre szállást.

A deák jóforma legén volt, helyesen beszélt, s ügyesen viselte magát. A királynénak ez figyelmire esett, s minthogy eladó leánya volt, úgy vélekedett, hogy hátha ő királyfiú, s leánynézőbe jött, s csak azét őtözött deáknak, hogy ne esmerjék meg! Ezt a gondolatját megmondta az urának, s a király es helyesnek vette. Ketten megegyeztek, hogy tudják ki, igazán királyfiú-e? Megmarasztották vagy két napra. Első écakára nemigen pompás ágyat vetettek neki, azétt, hogy ha avval megelégszik, úgy csak deák, de ha nem, akkor királyfiú.

 

Az ágyat megvetették egy oldalházban, s egy bizadalmas emberit a király annak az ablakára állította, hogy lesse meg a deákot, mit csinál. Megmutatták a deáknak az ágyat, s ő vetkezni kezd ott egyedül; de amint vetkeznék, a borsó a zsebiből mind az ágyba hull alája; ő keresgélni kezdi, s egyenként esszeszedegetni; hajnal lett, míg essze tudta szedni. A vigyázó nem látta, mivel dógozik a deák, de látta, hogy nem aluszik, hanem mind csak az ágyát igazgatja, s csak hajnalra aludt egy cseppecskét. Azt jelentette a királynak, hogy a szálló nem aludt, csak az ágyával bajlódott; úgy látszik, hogy nem afféle ágyhoz van szokva.

 

Felkőtt a deák, s reggeli ebéd alatt a király megkérdette: hogy aludt?

A deák azt mondta:

— Egy kicsit nyughatatlanul, de annak es magam valék az oka!

Ebből azt húzták ki, hogy megbánta, miért nem adta ki magát, hogy ahhoz való

jó ágyat vessenek neki. Hitték, hogy királyfiú, s ahhozléve bántak véle.

 

Más este esmént oda vetettek ágyat, de királyi módra. A deák, hogy a múlt éjjel nem aludt vót, mihent a fejit letette, úgy elaludt, mint a tök, virradtig meg sem moccant. Most a borsóval nem kellett, hogy baja legyen, mett azt a küsruhája szegibe kötte vót, mikor az ágyból esszekeresgélte. A vigyázó azt jelentette reggel, hogy az utazó végig jól aludt.

 

Csakugyan most mán meghitték, hogy a deák csak deák képet vett, de királyfiú; reá fogták, hogy királyfiú, s királyfiúnak szólítgatták.

A király leánya jól járt utána a deáknak, nem nagy dologba került, hogy magát véle megszerettesse; s ketten esszekőttek. Álló esztenedeje vót, hogy együtt élnek; akkor őköt felrakták, s útnak eresztették, hogy a deák-király es mutassa meg feleséginek a maga országát.

 

A deák még most ijedt meg, hogy kurucoson tanál járni. Szepegett, szepegett, de csak elszánta magát, hogy úgy legyen, ahogy jő. Mondá magában:

— Elindulok vélik, s ha nem egyéb, elszököm töllik, visszamegyek a kolégyomba! 

A deákköntöst soha sem hagyta el magától.

 

Elindultak, s addig mennek, míg egy nagy erdőbe érnek; ott egyhelyt a deák félre menyen, s egy mély árokba vetkeződni kezd, hogy a deák gúnyába őtözzék s elszökjék.

Éppen ott hevert egy hétfejű sárkán, s ez őt megszólította:

— Ki vagy? Mit keressz itt? Mit akarsz?

A deák elbeszélte a sárkánnak az egész dógát, s azt es, hogy most eppen szökni

akar el.

 

A sárkán azt mondta reá:

— Nem szükség elszökni. Kár vóna! Csak folytasd útadot, s amint az erdőből kiérsz, meglátsz egy lúdlábon forduló rézvárat, menj be abba, s lakjál ott békével feleségestől, kutyástól, macskástól addig, míg a vár mozogni s forogni kezd; de akkor osztán kotródj onnét, met akkor én menyek oda haza, s ha benne kaplak, vége életednek.

 

Visszament hát a deák az úti társasághoz, s tovább utaztak, míg az erdőből kiérve a várat meglátta; oda mind bémentek, s megtelepedtek, mint az övébe. Jól találták magikot két esztendőn keresztül, s maga es hinni kezdte, hogy mán igazán király. De hát eccer a vár csak mozogni, forogni kezd nagy gyorson! Megbúsul a deák, s kimenyen a vár élire, ott sétál nagy búson alá s fel. Talál ott egy vén banyót, aki azt kérdi tőle:

— Mi bajod van, felséges király?

— Hm! Az a baj anyó — azt mondja a deák —, hogy nem vagyok király, de még es

annak kell lennem!

Elbeszéli egész dógát mostanig.

 

Az még nem baj, fiam! — mondja a banyó. — Köszönd, hogy nem titkoltad el előlem dógodat! Én a kuruzsos királyné vagyok, a hétfejű sárkánnak legfélelmesebb ellensége. Azétt azt tanácsolom: igen hirtelen süttess egy cipót, egymás után hét sütéssel, azt a cipót mindenkor legelőbb tétesd bé a kemencébe, s legutoljára vétesd ki; azt hónap reggelre, mikor a hétfejű sárkán megérkezik, tétesd ki a várkapuba, s az a sárkánnak úgy megfelel, hogy a téged soha nem fog háborgatni, s a vár mindenestől neked marad!

 

A deák a cipót eppen úgy elkészítette, s már éfél után egy órakor a cipó ki volt téve a várkapuba.

Mikor a nap bútt fel, a hétfejű sárkán a várkapura ment, de őt a cipó így szólította meg:

— Hó! Itt én vagyok az őrző, ide az én engedelmem nélkül nem mehetsz bé! Ha bé akarsz menni, előbb ki kell állanod azt, amit én kiállottam!

— Nekem ide csak bé kell mennem! — azt mondja a sárkán. — Micsoda próbákot állottál ki hát?

 

A cipó elbeszélte, hogy őt, mikor mag vót, felásott fődbe takarták, elrothadt, kikőtt, felnőtt, sok hideget, meleget, esőt, havat kiállott, méges megtermett, levágták, esszekötözték, megcsépelték, esszemorzsolták, meggyúrták; azután hétszer egymás után, mindannyiszor minden társainál előbb, a tüzes kemencébe bévették.

— Ha ezt mind így kiállod, akkor hiszem béeresztlek, de máskülönben ide nem mégy bé!

 

A sárkán tudva, hogy mind azt ki nem állhatja, úgy neki haragudt, hogy mérgibe kihasadt, s így elpusztult.

A deák pedig az naptól fogva annak a várnak ura lett; apósa s anyósa halála után két országnak lett királya; s ha meg nem hólt, ma es uralkodik.

Ha tudnám, hogy ilyen szerencsésen járok, mint a deák, én es a mái szentséges nap beállanék deáknak!

 
Kapcsolódó kategóriák

Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egyszer egy szegény asszony. Annak volt egy fia meg egy kis tehénkéje. Egyszer úgy elfogyott az ennivalójuk, hogy el kellett a kis tehénkét hajtsák a vásárra, hogy eladják. Mondja az anyja a kisfi ...

Látogatás82190
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Volt egyszer egy fiatal házaspár, de nagyon rosszul éltek. Mán majd úgy vót, hogy szétválnak. és az asszony állapotos vót.. Héthónapos állapotos. Egyszer gyöttek hozzájok a rablók. Az ember szóba állt velük, az asszony nem vót bent. Azt mondták a rablók: ...

Látogatás12210
ÉrtékelésStar10Star10Star00Star00Star00

No, akkor megint a cigánnak mondja az egyik asszony a faluba - fájt a lába, oszt akart kűdeni a papnak hízólibát -, hát aszongya: - Te elvinnéd, Rudi, elvinnéd a plébános úrnak ezt a hízott libát? -Elviszem én! Mán meg vót sütve, sülve. - El én ...

Látogatás18727
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star00Star00

Egyszer volt egy asszony, de az a világon mindent visszájára cselekedett. Egyszer mondja az ura, hogy hozza ki korábban az ebédet a szántóba. Õ bizony csak azért is legkésőbbre vitte. Máskor azt mondta, hogy vigyen jobb ételeket, de ő annál rosszabbakat v ...

Látogatás9554
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Mikor én olyan suhanc gyerek voltam, egyszer mondja az édesapám, hogy fogjak be két ökröt, menjek az erdőre fáért. Befogom a két ökröt, elindulok az erdőre. Csak megyek, csak megyek az ökör előtt, de igen nagy volt a sár, egyszer beleragadt a fél csizmám, ...

Látogatás8041
ÉrtékelésStar10Star10Star00Star00Star00

Volt egyszer egy együgyű, szegény csizmadia. Szegény feje erősen habókás volt, de azért jó mesterember volt. Egyszer a felesége nagyon beteg lett, a feje fájt. Próbált a csizmadia ott a falun mindenféle ráolvasást, de a felesége csak nem gyógyult meg. A ...

Látogatás10017
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Élt igen-igen messze egy kis faluba egy szegény ember meg egy szegény asszony, akiknek nem vót semmijik az égvilágon, csak a gúnyájok, ami a testyiket eltakarta, meg egy nádfedeles házok. Búslakodott is a szegény asszony eleget, különösen ha a gazdag szo ...

Látogatás16290
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer a világon egy szegényszerű molnár, aki csak úgy dögönyözte a világot. Annak, hogy ő olyan szegény, világdögönyöző volt, hetvenhét oka-foka volt, első az, hogy nagyon szerette az italt. Hogy ilyen bornemszereti volt, cs ...

Látogatás8925
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star00Star00

Mondtak olyant, hogy vót olyan. hogy láttak olyant, hogy az arany tisztítkozott. De hogy kiásta-e valaki, azt nem hallottam. Régen az aratók kint aludtak a mezőbe. Mikor aratás vót. És akkor mondták, hogy itten tisztítkozott, láttak nagy fényt, hogy az hé ...

Látogatás12266
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star00Star00

Volt egyszer egy király. Annak a királynak volt tizenkét fia. Mikor felnőttek, házasodni akartak. Ám a király kijelentette: - Addig, fiaim, nem szabad megnősülnötök, míg meg nem találjátok azt az asszonyt, akinek tizenkét eladó lánya van. H ...

Látogatás11151
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star10

Meg vót olyan is, hogy fényképeztek, úrfelmutatáskor fényképeztek. És van ott egy nagyon-nagyon szép olyan Jézus, hogy üvegszeme van, töviskoszorúzott, megkötözött kezű Jézus. Arra ha ránézel, mintha az teljesen élő vóna. És annak a képmása jelent meg a f ...

Látogatás8199
ÉrtékelésStar10Star00Star00Star00Star00

Élt egy király a nagyon szép kisfiával. Nagyon kíváncsi vót a kisfia sorsára, ezér összehívta a bölcseket: mondják meg, mi vár az ő fiára, milyen jövő. Össze is gyöttek az öreg bölcsek, tanakodtak éjt nappallá téve, de nem tudtak mire mennyi. Megszólalt ...

Látogatás6359
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Szomorúan kullogott a farkas az erdőben, fülét-farkát leeresztette, s mind csak a földet nézte. Észre sem vette, hogy szembejön a medve; csak akkor nézett fel ijedten, mikor a medve köszönt: - Jó reggelt, farkas koma. - Adjon isten, medve koma - fogadta ...

Látogatás28474
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Amikor az Isten az embert megteremtette, s az már járni meg szólni tudott, behívta magához. - Hány évig akarsz élni? - Harminc év elég lesz! Amikor kiment, megbánta, hogy olyan keveset kért. Szép az élet!Az ajtóban ácsorogva vakarózott, mert az Isten a ...

Látogatás6839
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star10

Jézus Krisztus mikor a földön járt, hát az egyik faluba hát az asszonyok mentek elejbe. Hát oszt érdeklődött: -No asszonyok, hát meg vagytok-e elégedve a világ sorsával, ahogy az Isten megteremtette? Hát az asszonyok aszongyák, hogy nincsenek meg ...

Látogatás8085
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Hogy az egyik asszonynak nagyon rossz vót az ura. Hát mán elment a paphó gyovónni. -Jaj, plébános úr, hát az ollyan rossz az az ember! Hát ennek má semmi esze nincs! Ez verekedik, ez mindent csinál. Veszekedik! Hát mit tegyek mán? - aszongya. - Ad ...

Látogatás13205
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Egyszer egy szegény szolgálólány egy nagy-nagy erdőn utazott át a gazdáival. Az erdő közepén rablók támadtak rájuk, és aki a kezük ügyébe került, azt irgalmatlanul megölték.A lány fent ült a kocsis mellett a bakon. Amikor a rablók nagy lármával előrontott ...

Látogatás8759
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Rengeteg nagy erdő szélén élt kis kunyhójában a favágó a feleségével meg a három lányával. Egy reggel, mikor munkába indult, azt mondta a feleségének: – Egész napra odamaradok, különben nem tudok végezni a sok dologgal. Az ebédemet majd küldd utánam a l ...

Látogatás16908
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Egyszer csak azon veszem észre magamat, hogy hát az apám házasodni akar, s anyámat akarja elvenni. Azt mondja nekem az apám: - Eridj a malomba, s őrless a lakodalomra kenyérnekvalót! Rajta szegény, kapom én nagy frissen magamat, mint ez a könnyű fickó i ...

Látogatás10330
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

No, a Dobrai keresztnél az úgy vót, hogy sok imameghallgatás vót. Ugye nagyon régi kereszt vót az, és akkor sokan, ugye mindig ahogy mentek arra, vittek virágot rája. Sokan, akiknek fődjeik arra vótak. És akkor mindenki megállt imádkozni. Hát az eg ...

Látogatás7781
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star00Star00