Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy király. Annak a királynak volt tizenkét leánya. De azok a leányok éjjelente hol jártak, mit csináltak, azt a király nem tudta, s senki se. Elég az hozzá, hogy reggelre örökké eltáncolták a papucsukat. Minden áldott nap új papucsot, szép gyöngyös bársonypapucsot vetetett nekik a király. S az másnap reggelre ízzé-porrá volt szaggatva. Kihirdette a király ország-világra, aki megtudja, hol járnak éjjel a leányai, hát a tizenkét leány közül azt választja feleségül, amelyiket akarja. De emellett még a fele királyságát is ráíratja. Jelentkeztek is grófok, bárók, hercegek, válogatott cigánylegények, de senki se tudta meg, hogy a királykisasszonyok hol s merre járnak. Mert este a legidősebb királykisasszony örökké megitatta az őrt, s az bizony úgy elaludt, mint a tej. Nem tudták a legények, hogy abban a borban, amelyiket ők megittak, álompor van. Volt az országban egy szegény juhászlegény. Őrizte a juhokat, s ahogy őrizte, leült egy kicsit, hogy egyen a tarisnyájából. Ahogy ott eszegetett, nagy veszekedésre lett figyelmes. Abba hagyja az evést, s megy a hang irányában, s látja, hogy három törpe emberke civakodik szörnyen egymással. Nagyot kacag a juhászlegény, s rájuk szólt: - Ugyan bizony min veszekedtek? - Hogy min? Hát azon veszekedünk, hogy apánk hagyott egy nagy kalapot, egy csizmát s egy köpönyeget, s ezen a három tárgyon mi nem tudunk megosztozni. Aki minket megtanít, hogyan osztozzunk meg, azt mi gazdagon megjutalmazzuk. Mert ennek a három tárgynak csodálatos varázsereje van. Aki a kalapot felteszi, az mindenfélét hall s lát, aki a köpönyeget magára borítja, az láthatatlan lesz, s aki a csizmába belelépik, az még ki se gondolja, hogy hová menjen, s már ott is terem. Egyet villant az eszén a juhászlegénynek, hogy be jó lenne ez neki. Azt mondja:- Na, majd én becsületesen elosztom köztetek. Látjátok azt a nagy hegyet? Amelyiketek hamarabb felfut arra, s visszafut ide hozzám, azé lesz mind a három. Megörvendtek a törpék, hogy ilyen jó tanácsot adott a juhászlegény. Futottak, ahogy csak a lábuk bírta, fel a hegyre. De a legény nem várta meg, hogy visszaérjenek, belelépett a csizmába, feltette a kalapot, magára terítette a köpenyt, s egyet lépett, kettőt, s visszatért a juhaihoz . . .Visszaértek a törpék, de a juhászlegénynek bizony már hűlt helye volt. A legény kint maradt a legelőn estig, akkor aztán a juhokat hazahajtotta. Hát, ahogy hazafelé ballag, találkozik egy öregasszonnyal. - Jó estét, öreganyám! - Adjon isten, édes fiam, te is ballagsz haza? - Úgy bizony - feleli a juhászlegény. - Hát kend, öreganyám? - Én is ballagok hazafelé. Hát, hogy s mint vagy, te juhászlegény? - Hát elvagyogatok. Hanem tudja-e, nénikém, hallott-e róla, hogy a királykisasszonyok merre szaggatják a papucsukat, mert azt én szeretném megtudni. - No, azt könnyen megtudhatod - legyintett az öregasszony. - Csak kellene egy olyan köpeny, amelyik eltakar, hogy láthatatlan legyél. De megmondom azt is neked, hogy ha este megkínálnak borral, nehogy elfogadd. Hanem öntsd inkább a kebeledbe. Mert abban a borban álompor van, attól aludtak el minden este az őrök. Ezért nem tudták meg, merre vannak a királykisasszonyok, hol táncolnak egész éjjel.,,Na - gondolta magában a juhászlegény -, van nekem kalapom, köpenyem, csizmám. Elmegyek én, jelentkezem a királynál."Az öregasszony elmagyarázta neki az utat. A juhászlegény megvárta a reggelt, s elment a királyhoz, jelentkezett. - Felséges királyom, életem, halálom a kezedbe ajánlom, én kiállom a próbát. Meglesem, hol táncolnak a királykisasszonyok. - Jól van - feleli a király -, már sok legénynek beletörött a bicskája, mert ha háromszor megpróbálod, és nem tudod meg, akkor a te fejed is odakerül, ahova a többié. A legénynek a leányok szobája mellett adtak egy szobát. Lefeküdt, s úgy tett, mintha aludna. Betette a feje alá a köpenyt, a kalapot s az ágy alá a csizmát. A másik szobában a lányok jót kacagtak, s úgy estefelé odavittek egy pohár bort. De a legény beleöntötte alattomban a csizma szárába. Nem itta meg. Tette magát, hogy alszik, erősen horkolt. - Na - azt mondja a legidősebb leány -, ettől mi most mehetünk! Ez is aludt, mint a többi. Azzal egy ágyat félrehúztak, az ágy alatt volt egy ajtó, azt az ajtót felemelték, s a lépcsőkön mentek szépen lefele egyenként. Legelöl a legidősebb, utána a többi s leghátul a legkisebb királykisasszony. A legény csak erre várt, fejébe tette a kalapot, belelépett a csizmájába, magára terítette a köpenyt, s uccu, a lányok után orozkodott. Hát, ahogy ment lefelé, véletlenül a legkisebbik királykisasszonynak reálépett a viganójára, a szoknyájára. - Jaj- kiáltotta a leány -, valaki reálépett a ruhámra, valaki jön utánunk. Megharagudott a nénje, s jól megszidta: - Ó, ó, te örökké ijedezel, nincs itt senki! Tudod jól, hogy a legény, aki minket őriz, az alszik, mint a bunda. De nem látták, hogy ott mozog hátul egy fekete kalap, mert csak a kalap látszott, köpeny, csizma nem. Mentek tovább, egyszer elértek egy gyönyörű szép ezüsterdőbe. Azon keresztül mentek, a legény utánuk. Akkor egy aranyerdő következett, s azon is keresztülmentek, utána egy gyémánterdő, azon is keresztülmentek, s egy olyan szép, kacsalábon forgó palotához érkeztek, hogy azt kimondani nem lehet. Ki volt világítva, szólt a muzsika, húzták a cigányok rettenetesen. Mikor odaértek a királykisasszonyok, egy ajtó csak kitárult, s tizenegy királyfi jött elejükbe. Mindegyik királykisasszonynak volt párja, csak a legkisebbiknek nem. Táncoltak, mulattak, vigadtak. A juhászlegény meghúzódott az ajtó sarkánál, s alattomban még el is kapta a kicsi királykisasszonyt, s egyet-kettőt fordult vele. De a királykisasszony azt hitte, hogy egyedül táncol, mert nem látott senkit. A többiek is el-elhúzták a királykisasszonyt, fordultak egyet-kettőt vele. Addig, hogy immár hajnal felé járt az idő. Kezdtek készülődni a királykisasszonyok. A juhászlegény is összekapta magát, még megivott egy-két pohár bort úgy, hogy senki se látta, s elindult visszafele. Amikor jött, a gyémánterdőből letört egy nagy ágat, ment az aranyerdőn keresztül, onnan is letört egyet, akkor ment az ezüsterdőn keresztül, onnan is. Mire feljöttek a leányok, akkorra már ágyban volt.Hazaérnek a királykisasszonyok, becsukják az ajtót, odahúzzák az ágyat. Lesik a juhászlegényt. - Na - legyint egyet a legidősebb -, kár volt ijedezni, alszik ez úgy, mint a bunda. Így volt ez első este, így volt második este, három estén keresztül. Reggelre úgy eltáncolták a királykisasszonyok a papucsukat, hogy még talpa is alig maradt, tiszta rongy volt. Az apjuk másnapra örökké újat csináltatott. Eltelt a három nap, azt kérdi a király: - Na, te legény, most vagy megmondod, merre járnak a lányaim, vagy a fejedet vétetem. - Megmondom, felséges királyom! Akkor a legény elővette a gyémánterdőből, aranyerdőből s az ezüsterdőből hozott ágakat, megmutatta a királynak: - Jöjjön, felséges királyom, megmutatom az ágy alatt az ajtót, hol járnak le a kedves lányai, s tizenegy királylegénnyel egész éjjel táncolnak. A tizenkettediknek, a kicsi királykisasszonynak nem jutott párja. Hát a leányoknak tágra nyílott a szemük a csodálkozástól. A király utánanézett a dolognak. Ő is lement az ajtón, az úton végig, ő is meglátta a kacsalábon forgó palotát s abban a tizenegy legényt. - Na - ijesztett rájuk -, hogyha táncoltatok mostanáig a leányaimmal, most vagy feleségül veszitek őket, vagy elfoglalom a ti kacsalábon forgó palotátokat! Hadat üzenek. Mit volt mit tegyenek a legények, elvették feleségül a tizenegy királykisasszonyt. A tizenkettediknek, akár hiszitek, akár nem, a juhászlegény jutott. Nem is bánta a kicsi királykisasszony, mert úgy megszerette a juhászlegényt, hogy azt kimondani nem lehet.Csapott a király hetedhét országra szóló lakodalmat. Ki volt a legboldogabb? A kicsi királykisasszony. Utána tojáshéjba kerekedtek, s a kéményen leereszkedtek.S még ma is élnek, ha meg nem haltak.