• Népmesék

    Népmesék

    Válogatások a szájhagyomány útján terjedő elbeszélésekből, melyeket olyan ismert gyűjtők állítottak össze, mint Benedek Elek, Illyés Gyula, Arany László vagy a Grimm fivérek. Read More
  • 1

Az eltáncolt papucsok

Részletek

Látogatás
9028
Értékelés
Star10Star10Star10Star10Star10
Gyűjtötte
Sebestyén Ádám
Könyv címe
Az eltáncolt papucsok Bukovinai székely népmesék
Kiadó
Móra Ferenc Könyvkiadó
Kiadás helye
Budapest
Kiadás éve
1984
Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy király. Annak a királynak volt tizenkét leánya. De azok a leányok éjjelente hol jártak, mit csináltak, azt a király nem tudta, s senki se. Elég az hozzá, hogy reggelre örökké eltáncolták a papucsukat. Minden áldott nap új papucsot, szép gyöngyös bársonypapucsot vetetett nekik a király. S az másnap reggelre ízzé-porrá volt szaggatva. Kihirdette a király ország-világra, aki megtudja, hol járnak éjjel a leányai, hát a tizenkét leány közül azt választja feleségül, amelyiket akarja. De emellett még a fele királyságát is ráíratja. Jelentkeztek is grófok, bárók, hercegek, válogatott cigánylegények, de senki se tudta meg, hogy a királykisasszonyok hol s merre járnak. Mert este a legidősebb királykisasszony örökké megitatta az őrt, s az bizony úgy elaludt, mint a tej. Nem tudták a legények, hogy abban a borban, amelyiket ők megittak, álompor van. Volt az országban egy szegény juhászlegény. Őrizte a juhokat, s ahogy őrizte, leült egy kicsit, hogy egyen a tarisnyájából. Ahogy ott eszegetett, nagy veszekedésre lett figyelmes. Abba hagyja az evést, s megy a hang irányában, s látja, hogy három törpe emberke civakodik szörnyen egymással. Nagyot kacag a juhászlegény, s rájuk szólt: - Ugyan bizony min veszekedtek? - Hogy min? Hát azon veszekedünk, hogy apánk hagyott egy nagy kalapot, egy csizmát s egy köpönyeget, s ezen a három tárgyon mi nem tudunk megosztozni. Aki minket megtanít, hogyan osztozzunk meg, azt mi gazdagon megjutalmazzuk. Mert ennek a három tárgynak csodálatos varázsereje van. Aki a kalapot felteszi, az mindenfélét hall s lát, aki a köpönyeget magára borítja, az láthatatlan lesz, s aki a csizmába belelépik, az még ki se gondolja, hogy hová menjen, s már ott is terem. Egyet villant az eszén a juhászlegénynek, hogy be jó lenne ez neki. Azt mondja:- Na, majd én becsületesen elosztom köztetek. Látjátok azt a nagy hegyet? Amelyiketek hamarabb felfut arra, s visszafut ide hozzám, azé lesz mind a három. Megörvendtek a törpék, hogy ilyen jó tanácsot adott a juhászlegény. Futottak, ahogy csak a lábuk bírta, fel a hegyre. De a legény nem várta meg, hogy visszaérjenek, belelépett a csizmába, feltette a kalapot, magára terítette a köpenyt, s egyet lépett, kettőt, s visszatért a juhaihoz . . .Visszaértek a törpék, de a juhászlegénynek bizony már hűlt helye volt. A legény kint maradt a legelőn estig, akkor aztán a juhokat hazahajtotta. Hát, ahogy hazafelé ballag, találkozik egy öregasszonnyal. - Jó estét, öreganyám! - Adjon isten, édes fiam, te is ballagsz haza? - Úgy bizony - feleli a juhászlegény. - Hát kend, öreganyám? - Én is ballagok hazafelé. Hát, hogy s mint vagy, te juhászlegény? - Hát elvagyogatok. Hanem tudja-e, nénikém, hallott-e róla, hogy a királykisasszonyok merre szaggatják a papucsukat, mert azt én szeretném megtudni. - No, azt könnyen megtudhatod - legyintett az öregasszony. - Csak kellene egy olyan köpeny, amelyik eltakar, hogy láthatatlan legyél. De megmondom azt is neked, hogy ha este megkínálnak borral, nehogy elfogadd. Hanem öntsd inkább a kebeledbe. Mert abban a borban álompor van, attól aludtak el minden este az őrök. Ezért nem tudták meg, merre vannak a királykisasszonyok, hol táncolnak egész éjjel.,,Na - gondolta magában a juhászlegény -, van nekem kalapom, köpenyem, csizmám. Elmegyek én, jelentkezem a királynál."Az öregasszony elmagyarázta neki az utat. A juhászlegény megvárta a reggelt, s elment a királyhoz, jelentkezett. - Felséges királyom, életem, halálom a kezedbe ajánlom, én kiállom a próbát. Meglesem, hol táncolnak a királykisasszonyok. - Jól van - feleli a király -, már sok legénynek beletörött a bicskája, mert ha háromszor megpróbálod, és nem tudod meg, akkor a te fejed is odakerül, ahova a többié. A legénynek a leányok szobája mellett adtak egy szobát. Lefeküdt, s úgy tett, mintha aludna. Betette a feje alá a köpenyt, a kalapot s az ágy alá a csizmát. A másik szobában a lányok jót kacagtak, s úgy estefelé odavittek egy pohár bort. De a legény beleöntötte alattomban a csizma szárába. Nem itta meg. Tette magát, hogy alszik, erősen horkolt. - Na - azt mondja a legidősebb leány -, ettől mi most mehetünk! Ez is aludt, mint a többi. Azzal egy ágyat félrehúztak, az ágy alatt volt egy ajtó, azt az ajtót felemelték, s a lépcsőkön mentek szépen lefele egyenként. Legelöl a legidősebb, utána a többi s leghátul a legkisebb királykisasszony. A legény csak erre várt, fejébe tette a kalapot, belelépett a csizmájába, magára terítette a köpenyt, s uccu, a lányok után orozkodott. Hát, ahogy ment lefelé, véletlenül a legkisebbik királykisasszonynak reálépett a viganójára, a szoknyájára. - Jaj- kiáltotta a leány -, valaki reálépett a ruhámra, valaki jön utánunk. Megharagudott a nénje, s jól megszidta: - Ó, ó, te örökké ijedezel, nincs itt senki! Tudod jól, hogy a legény, aki minket őriz, az alszik, mint a bunda. De nem látták, hogy ott mozog hátul egy fekete kalap, mert csak a kalap látszott, köpeny, csizma nem. Mentek tovább, egyszer elértek egy gyönyörű szép ezüsterdőbe. Azon keresztül mentek, a legény utánuk. Akkor egy aranyerdő következett, s azon is keresztülmentek, utána egy gyémánterdő, azon is keresztülmentek, s egy olyan szép, kacsalábon forgó palotához érkeztek, hogy azt kimondani nem lehet. Ki volt világítva, szólt a muzsika, húzták a cigányok rettenetesen. Mikor odaértek a királykisasszonyok, egy ajtó csak kitárult, s tizenegy királyfi jött elejükbe. Mindegyik királykisasszonynak volt párja, csak a legkisebbiknek nem. Táncoltak, mulattak, vigadtak. A juhászlegény meghúzódott az ajtó sarkánál, s alattomban még el is kapta a kicsi királykisasszonyt, s egyet-kettőt fordult vele. De a királykisasszony azt hitte, hogy egyedül táncol, mert nem látott senkit. A többiek is el-elhúzták a királykisasszonyt, fordultak egyet-kettőt vele. Addig, hogy immár hajnal felé járt az idő. Kezdtek készülődni a királykisasszonyok. A juhászlegény is összekapta magát, még megivott egy-két pohár bort úgy, hogy senki se látta, s elindult visszafele. Amikor jött, a gyémánterdőből letört egy nagy ágat, ment az aranyerdőn keresztül, onnan is letört egyet, akkor ment az ezüsterdőn keresztül, onnan is. Mire feljöttek a leányok, akkorra már ágyban volt.Hazaérnek a királykisasszonyok, becsukják az ajtót, odahúzzák az ágyat. Lesik a juhászlegényt. - Na - legyint egyet a legidősebb -, kár volt ijedezni, alszik ez úgy, mint a bunda. Így volt ez első este, így volt második este, három estén keresztül. Reggelre úgy eltáncolták a királykisasszonyok a papucsukat, hogy még talpa is alig maradt, tiszta rongy volt. Az apjuk másnapra örökké újat csináltatott. Eltelt a három nap, azt kérdi a király: - Na, te legény, most vagy megmondod, merre járnak a lányaim, vagy a fejedet vétetem. - Megmondom, felséges királyom! Akkor a legény elővette a gyémánterdőből, aranyerdőből s az ezüsterdőből hozott ágakat, megmutatta a királynak: - Jöjjön, felséges királyom, megmutatom az ágy alatt az ajtót, hol járnak le a kedves lányai, s tizenegy királylegénnyel egész éjjel táncolnak. A tizenkettediknek, a kicsi királykisasszonynak nem jutott párja. Hát a leányoknak tágra nyílott a szemük a csodálkozástól. A király utánanézett a dolognak. Ő is lement az ajtón, az úton végig, ő is meglátta a kacsalábon forgó palotát s abban a tizenegy legényt. - Na - ijesztett rájuk -, hogyha táncoltatok mostanáig a leányaimmal, most vagy feleségül veszitek őket, vagy elfoglalom a ti kacsalábon forgó palotátokat! Hadat üzenek. Mit volt mit tegyenek a legények, elvették feleségül a tizenegy királykisasszonyt. A tizenkettediknek, akár hiszitek, akár nem, a juhászlegény jutott. Nem is bánta a kicsi királykisasszony, mert úgy megszerette a juhászlegényt, hogy azt kimondani nem lehet.Csapott a király hetedhét országra szóló lakodalmat. Ki volt a legboldogabb? A kicsi királykisasszony. Utána tojáshéjba kerekedtek, s a kéményen leereszkedtek.S még ma is élnek, ha meg nem haltak.
Értékelés
★★★★½
15 szavazat

Mesekeresés

Mesék, mondák