Egyszer a szegény ember kint üldögélt a háza előtt. Odament az ördög Apró magokat adott a szegény ember kezébe azzal, hogy vesse el, naponta locsolgassa, megnő. De mire ő előjön, s addig ki nem találja annak növénynek a nevét, akkor vége az életének! Búsulásnak eresztette a fejét a szegény ember. Hogy találja ő ki annak a micsodának a nevét? Nap nap után ezen rágódott, annyira lenyomta a bánat, majdnem az orrával súrolta már a földet. Kérdezi tőle a felesége, elejitől fogva hites oldalbordája, hogy mi baja? Elhessentette a szegény ember az asszonyi kíváncsiságot: - Úgyse tudsz te azon segíteni! - Hátha tudok, - feleselt az asszony. Akkor az ember elmondta, hogy itt járt az ördög, valami magot tett a. markába azzal, hogy fődbe vesse, locsolja, gondozza, majd ő jön valami, útjáról erre, akkor mondjam meg a valaminek a nevét. Mert ha nem, vége; az életemnek. -Ne búsulj, emberpajtás - így az asszony az urának, - segítünk mink azon, csak csinálj az udvaron egy nagy bánya sarat. Az ember elkezdte a nagy bánya sárhoz a földet betalicskázni. Kikerekí­tette a földkupacot. Hordta a közepébe a vizet. Kapával megvágta a földet, hogy jó sárrá álljon össze. Meg is taposta, meg is polyvázta. De akkorára az a bizonyos mag kihajtott, nagy kunkori bajuszokat kezdett eregetni. A sár is szépen készen állt, a növény is növögetett, amikor jött az ördög, bekopogott az utcai ablakon. Mire az ember beeresztette, az asszony szűzanyamezte- lenre vetkőzve meghempergőzött a sárban, de annyira, a füle hegyétől a lába körméig belemártódott. Akkorára már ki volt repesztve a nagy dunna, annak a tollában is azon sárosan meghempergőzött a szűzanyameztelenre vetkőzött szép fiatalasszony. Amikor az ördög az udvarba lépett, az asszony farral fordulva a micsoda palántának, szépen hátrálni kezdett felé. Az árdög meg féltette a növényt, aminek a magját ő parancsolta a szegény ember gondozásába. De az asszony csak curikkol, csak curikkol a palánta felé, amikor az ördögből kitört a kiáltás: -Hajtsa mán el, szegény ember, azt atollas állatot onnan, hiszen mindjárt letapossa a dohányt! Így tudta meg a szegény ember a dohány nevét.