Mióta dohány a dohány?
Egyszer a szegény ember kint üldögélt a háza előtt. Odament az ördög Apró magokat adott a szegény ember kezébe azzal, hogy vesse el, naponta locsolgassa, megnő. De mire ő előjön, s addig ki nem találja annak növénynek a nevét, akkor vége az életének!
Búsulásnak eresztette a fejét a szegény ember. Hogy találja ő ki annak a micsodának a nevét?
Nap nap után ezen rágódott, annyira lenyomta a bánat, majdnem az orrával súrolta már a földet.
Kérdezi tőle a felesége, elejitől fogva hites oldalbordája, hogy mi baja? Elhessentette a szegény ember az asszonyi kíváncsiságot:
- Úgyse tudsz te azon segíteni!
- Hátha tudok, - feleselt az asszony.
Akkor az ember elmondta, hogy itt járt az ördög, valami magot tett a. markába azzal, hogy fődbe vesse, locsolja, gondozza, majd ő jön valami, útjáról erre, akkor mondjam meg a valaminek a nevét. Mert ha nem, vége; az életemnek.
-Ne búsulj, emberpajtás - így az asszony az urának, - segítünk mink azon, csak csinálj az udvaron egy nagy bánya sarat.
Az ember elkezdte a nagy bánya sárhoz a földet betalicskázni. Kikerekítette a földkupacot. Hordta a közepébe a vizet. Kapával megvágta a földet, hogy jó sárrá álljon össze. Meg is taposta, meg is polyvázta. De akkorára az a bizonyos mag kihajtott, nagy kunkori bajuszokat kezdett eregetni. A sár is szépen készen állt, a növény is növögetett, amikor jött az ördög, bekopogott az utcai ablakon. Mire az ember beeresztette, az asszony szűzanyamezte- lenre vetkőzve meghempergőzött a sárban, de annyira, a füle hegyétől a lába körméig belemártódott. Akkorára már ki volt repesztve a nagy dunna, annak a tollában is azon sárosan meghempergőzött a szűzanyameztelenre vetkőzött szép fiatalasszony.
Amikor az ördög az udvarba lépett, az asszony farral fordulva a micsoda palántának, szépen hátrálni kezdett felé. Az árdög meg féltette a növényt, aminek a magját ő parancsolta a szegény ember gondozásába. De az asszony csak curikkol, csak curikkol a palánta felé, amikor az ördögből kitört a kiáltás:
-Hajtsa mán el, szegény ember, azt atollas állatot onnan, hiszen mindjárt letapossa a dohányt!
Így tudta meg a szegény ember a dohány nevét.