• Népmesék

    Népmesék

    Válogatások a szájhagyomány útján terjedő elbeszélésekből, melyeket olyan ismert gyűjtők állítottak össze, mint Benedek Elek, Illyés Gyula, Arany László vagy a Grimm fivérek. Read More
  • 1

MesékRSS

A deákból lett király

 

Útra ment egy deák, s amint a mezőbe ment, talált valami kipattogzott borsószemekre; gondolta, hogy azoknak hasznát veheti, mett ő szegény legény; hiszen az apja azt es tanácsolta volt neki, hogy ami többet ér egy bolhánál, azt ha találja, vegye fel. Felszedte hát a borsót, s a zsebibe rakta.

 

Útjába elestéledett egy királyi városba, béjelentette magát a királynál, s útiköltséget kért, s az éjjelre szállást.

A deák jóforma legén volt, helyesen beszélt, s ügyesen viselte magát. A királynénak ez figyelmire esett, s minthogy eladó leánya volt, úgy vélekedett, hogy hátha ő királyfiú, s leánynézőbe jött, s csak azét őtözött deáknak, hogy ne esmerjék meg! Ezt a gondolatját megmondta az urának, s a király es helyesnek vette. Ketten megegyeztek, hogy tudják ki, igazán királyfiú-e? Megmarasztották vagy két napra. Első écakára nemigen pompás ágyat vetettek neki, azétt, hogy ha avval megelégszik, úgy csak deák, de ha nem, akkor királyfiú.

 

Az ágyat megvetették egy oldalházban, s egy bizadalmas emberit a király annak az ablakára állította, hogy lesse meg a deákot, mit csinál. Megmutatták a deáknak az ágyat, s ő vetkezni kezd ott egyedül; de amint vetkeznék, a borsó a zsebiből mind az ágyba hull alája; ő keresgélni kezdi, s egyenként esszeszedegetni; hajnal lett, míg essze tudta szedni. A vigyázó nem látta, mivel dógozik a deák, de látta, hogy nem aluszik, hanem mind csak az ágyát igazgatja, s csak hajnalra aludt egy cseppecskét. Azt jelentette a királynak, hogy a szálló nem aludt, csak az ágyával bajlódott; úgy látszik, hogy nem afféle ágyhoz van szokva.

 

Felkőtt a deák, s reggeli ebéd alatt a király megkérdette: hogy aludt?

A deák azt mondta:

— Egy kicsit nyughatatlanul, de annak es magam valék az oka!

Ebből azt húzták ki, hogy megbánta, miért nem adta ki magát, hogy ahhoz való

jó ágyat vessenek neki. Hitték, hogy királyfiú, s ahhozléve bántak véle.

 

Más este esmént oda vetettek ágyat, de királyi módra. A deák, hogy a múlt éjjel nem aludt vót, mihent a fejit letette, úgy elaludt, mint a tök, virradtig meg sem moccant. Most a borsóval nem kellett, hogy baja legyen, mett azt a küsruhája szegibe kötte vót, mikor az ágyból esszekeresgélte. A vigyázó azt jelentette reggel, hogy az utazó végig jól aludt.

 

Csakugyan most mán meghitték, hogy a deák csak deák képet vett, de királyfiú; reá fogták, hogy királyfiú, s királyfiúnak szólítgatták.

A király leánya jól járt utána a deáknak, nem nagy dologba került, hogy magát véle megszerettesse; s ketten esszekőttek. Álló esztenedeje vót, hogy együtt élnek; akkor őköt felrakták, s útnak eresztették, hogy a deák-király es mutassa meg feleséginek a maga országát.

 

A deák még most ijedt meg, hogy kurucoson tanál járni. Szepegett, szepegett, de csak elszánta magát, hogy úgy legyen, ahogy jő. Mondá magában:

— Elindulok vélik, s ha nem egyéb, elszököm töllik, visszamegyek a kolégyomba! 

A deákköntöst soha sem hagyta el magától.

 

Elindultak, s addig mennek, míg egy nagy erdőbe érnek; ott egyhelyt a deák félre menyen, s egy mély árokba vetkeződni kezd, hogy a deák gúnyába őtözzék s elszökjék.

Éppen ott hevert egy hétfejű sárkán, s ez őt megszólította:

— Ki vagy? Mit keressz itt? Mit akarsz?

A deák elbeszélte a sárkánnak az egész dógát, s azt es, hogy most eppen szökni

akar el.

 

A sárkán azt mondta reá:

— Nem szükség elszökni. Kár vóna! Csak folytasd útadot, s amint az erdőből kiérsz, meglátsz egy lúdlábon forduló rézvárat, menj be abba, s lakjál ott békével feleségestől, kutyástól, macskástól addig, míg a vár mozogni s forogni kezd; de akkor osztán kotródj onnét, met akkor én menyek oda haza, s ha benne kaplak, vége életednek.

 

Visszament hát a deák az úti társasághoz, s tovább utaztak, míg az erdőből kiérve a várat meglátta; oda mind bémentek, s megtelepedtek, mint az övébe. Jól találták magikot két esztendőn keresztül, s maga es hinni kezdte, hogy mán igazán király. De hát eccer a vár csak mozogni, forogni kezd nagy gyorson! Megbúsul a deák, s kimenyen a vár élire, ott sétál nagy búson alá s fel. Talál ott egy vén banyót, aki azt kérdi tőle:

— Mi bajod van, felséges király?

— Hm! Az a baj anyó — azt mondja a deák —, hogy nem vagyok király, de még es

annak kell lennem!

Elbeszéli egész dógát mostanig.

 

Az még nem baj, fiam! — mondja a banyó. — Köszönd, hogy nem titkoltad el előlem dógodat! Én a kuruzsos királyné vagyok, a hétfejű sárkánnak legfélelmesebb ellensége. Azétt azt tanácsolom: igen hirtelen süttess egy cipót, egymás után hét sütéssel, azt a cipót mindenkor legelőbb tétesd bé a kemencébe, s legutoljára vétesd ki; azt hónap reggelre, mikor a hétfejű sárkán megérkezik, tétesd ki a várkapuba, s az a sárkánnak úgy megfelel, hogy a téged soha nem fog háborgatni, s a vár mindenestől neked marad!

 

A deák a cipót eppen úgy elkészítette, s már éfél után egy órakor a cipó ki volt téve a várkapuba.

Mikor a nap bútt fel, a hétfejű sárkán a várkapura ment, de őt a cipó így szólította meg:

— Hó! Itt én vagyok az őrző, ide az én engedelmem nélkül nem mehetsz bé! Ha bé akarsz menni, előbb ki kell állanod azt, amit én kiállottam!

— Nekem ide csak bé kell mennem! — azt mondja a sárkán. — Micsoda próbákot állottál ki hát?

 

A cipó elbeszélte, hogy őt, mikor mag vót, felásott fődbe takarták, elrothadt, kikőtt, felnőtt, sok hideget, meleget, esőt, havat kiállott, méges megtermett, levágták, esszekötözték, megcsépelték, esszemorzsolták, meggyúrták; azután hétszer egymás után, mindannyiszor minden társainál előbb, a tüzes kemencébe bévették.

— Ha ezt mind így kiállod, akkor hiszem béeresztlek, de máskülönben ide nem mégy bé!

 

A sárkán tudva, hogy mind azt ki nem állhatja, úgy neki haragudt, hogy mérgibe kihasadt, s így elpusztult.

A deák pedig az naptól fogva annak a várnak ura lett; apósa s anyósa halála után két országnak lett királya; s ha meg nem hólt, ma es uralkodik.

Ha tudnám, hogy ilyen szerencsésen járok, mint a deák, én es a mái szentséges nap beállanék deáknak!

 
Kapcsolódó kategóriák

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer, hogy elmentem Peregre, a mesék elejbe, ott voltak a mesék jászolhoz kötözve. Eloldtam egy cifrát, elmondok egy kurtát. Volt egyszer a világon egy királyasszony. Annak a királyasszonynak nem volt gyereke, pedig nagyon ...

Látogatás8741
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star00Star00

Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl volt, volt egy nagy tenger. Abban a nagy tengerben volt egy nagy hal. Annak zápfogára volt írva ez a mese: Élt egy öreg király, volt neki három fia. A legidősebb volt Zoltán, a középső Árpád, a legkise ...

Látogatás12383
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Volt egyszer egy szegény ember. Kilenc fiával éldegélt, de nagyon sokat sírtak azok a gyerekek, mer nagyon szegények voltak, éheztek. A legkisebb gyereket Gyurkának hívták, az meg azé rítt, mer csúfolta a többi: - Gyurka, kell-e neked hurka? Hogyne kel ...

Látogatás8257
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Élt egyszer valahol, hetedhét országon is túl, egy király. Volt annak a királynak egy fia, aki már ide s tova legénysorba jutott volt. „Elmegyek, s keresek feleséget magamnak" - gondolta a királyfi. El is indult világot látni, magához való szép leányt ker ...

Látogatás18523
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star10

Egyszer volt egy szegény halászember, annak semmije sem volt az ég alatt, csak a felesége s egy nagy kamasz fia, Józsi. Meghal egyszer mind a két öreg egyszerre, s ott marad Józsi egyedül. Beáll a kemence megé, s onnat ki nem jő, amíg apját, anyját el ne ...

Látogatás7923
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star10

Alsóvárosról egy szegény család legény fia a martonyosi tanyákra háza­sodott. Éltek a martonyosi asszony födele alatt, a martonyosi asszony földjén. Kicsi súgás-búgások jártak a tanyák között. Mert a szegedi boszorkányok is szerettek Martonyoson deve ...

Látogatás6269
ÉrtékelésStar10Star10Star00Star00Star00

Élt egyszer egy messzi-messzi országban egy gazdag ember a feleségével meg a kislányával. Az asszony egyszer csak megbetegedett. Érezte, hogy nem sok ideje van hátra. Odahívatta betegágyához egyetlen leánykáját, és így szólt hozzá: – Kedves gyermekem, ne ...

Látogatás10154
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl volt, az Óperenciás tengeren innen volt, az üveghegyen meg túl volt, volt a világon egy szegény ember. Volt neki egy fia. De olyan szegények voltak, hogy alig tudtak a szegénységtől mozogni. A fiú már feln ...

Látogatás8180
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

1. Egyszer volt egy gazdaember, aki már negyven esztendeje élt a feleségével, s gyermekük még mindig nem volt. Egyszer a többi között beszélgetnek együtt, hogy milyen csudálatos dolog az, hogy nekik gyermekük nincsen. Azt mondja az ember: - Ne b ...

Látogatás20126
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Élt egyszer egy szegény ember. Alig múlt el a lagzija, elvitték katonának. Három évig kellett szegénynek szolgálni a királyt, de szabadságra egyetlen egyszer se engedték haza. Búsult is eleget. Azt se tudta, hogy él-e, hal-e az ő szép feleségi. ...

Látogatás10134
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star10

Hol volt, hol nem volt, elég az, hogy volt egyszer egy szegény ember meg annak a felesége. Fiatalok voltak, gyerekük se volt még, szerették egymást, megértették egymást, de a nagy szegénység miatt egyszer-egyszer azért összezördültek.   Na elég, egyszer ...

Látogatás16342
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Mink elmentünk oda; egy márciusba vót ez, havas eső esett nagyon. Gyümölcsoltó Boldogasszony vót. Aszongya a jányom: - Én nem tudom, de én úgy érzem. hogy itt valami csoda lesz! - így lelkileg. Akkor nagyon el vót borulva. Egyszer csak - úrfelmut ...

Látogatás7671
ÉrtékelésStar10Star10Star00Star00Star00

Volt a világon egy szegény asszony, akinek akkor született két kisgyereke, amikor az ura már nem is élt. Nagy szegénységében, karján szopósaival elment a királynéhoz, hogy a segítségét kérje. De a királyné a segítség helyett inkább elpirongatta palotájá ...

Látogatás6982
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star10

Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egy öreg király, s annak egy dali szép fia. Meghal az öreg király, a királyfira marad az ország, de nem volt felesége. Gondolja, elmegy világot látni, benéz ide is, benéz oda is, majd talál magá ...

Látogatás10649
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star10

Volt egyszer egy király, aki elhatározta, hogy addig nem nősül meg, míg a világ legszebb lányát meg nem találja. Egyszer elindult az inasával leánynézőbe. Mentek, mendegéltek, hát elértek egy erdőt. Ott lakott egy öreg remete: - Fiaim, idej ...

Látogatás21817
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Volt egy szegény koma meg egy gazdag koma. Nagyon-nagyon szerették egymást, nagyon jó barátságba vótak. De hiába kaparkodott akarhogy a szegény koma, mégiscsak szegény maradt. Bántotta ez a gazdag komát, így mindég segítette. A szegény koma ily ...

Látogatás5689
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star00Star00

Tél volt, kiszakadt a felhők dunnája, sűrűn hulltak a hópihék a világra. Hulltak kunyhókra, hulltak kastélyokra, bevonták szép fehér takaróval a királyi palota tetejét is. A királyné ott ült csillogó ébenfa keretes ablakában, s öltögetés közben ki-kin ...

Látogatás55258
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Egyszer Mátyás király nagy vadásztársasággal kiment vadászni a Bakonyba. Vitte a szakácsait, a kuktáit, de még az udvari tudóst is. Szerencsés volt a vadászat. A zsákmányból nagy lakomát csaptak. Sült a zsiványpecsenye, na meg akadt finom innivaló is a jó ...

Látogatás17929
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Mikor a juhász vezette a szamarát az úton, két ember utolérte. Azt mondja az egyik: - Lopjuk el ettől a juhásztól a szamarát! - Hogy lopod el, mikor vezeti? - kérdezte a másik. - Hogyne lopnám el, mikor sose néz hátra! Ellopom én, te csak hajtsd el! S ...

Látogatás6641
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Görbe mind a kettőé. A Nagygöncölé annyira, mint a Kisgöncölé. Az égen sok a munka, kevés a szekér. A Nagyhőncölt némely ügyetlen népek Döncölnek mondják, húzza körben a világot, ettől forog. A Kisgöncölön hordja Illés próféta a villámokat, a kocsiderék ...

Látogatás7345
ÉrtékelésStar10Star10Star00Star00Star00