• Népmesék

    Népmesék

    Válogatások a szájhagyomány útján terjedő elbeszélésekből, melyeket olyan ismert gyűjtők állítottak össze, mint Benedek Elek, Illyés Gyula, Arany László vagy a Grimm fivérek. Read More
  • 1

MesékRSS

A deákból lett király

 

Útra ment egy deák, s amint a mezőbe ment, talált valami kipattogzott borsószemekre; gondolta, hogy azoknak hasznát veheti, mett ő szegény legény; hiszen az apja azt es tanácsolta volt neki, hogy ami többet ér egy bolhánál, azt ha találja, vegye fel. Felszedte hát a borsót, s a zsebibe rakta.

 

Útjába elestéledett egy királyi városba, béjelentette magát a királynál, s útiköltséget kért, s az éjjelre szállást.

A deák jóforma legén volt, helyesen beszélt, s ügyesen viselte magát. A királynénak ez figyelmire esett, s minthogy eladó leánya volt, úgy vélekedett, hogy hátha ő királyfiú, s leánynézőbe jött, s csak azét őtözött deáknak, hogy ne esmerjék meg! Ezt a gondolatját megmondta az urának, s a király es helyesnek vette. Ketten megegyeztek, hogy tudják ki, igazán királyfiú-e? Megmarasztották vagy két napra. Első écakára nemigen pompás ágyat vetettek neki, azétt, hogy ha avval megelégszik, úgy csak deák, de ha nem, akkor királyfiú.

 

Az ágyat megvetették egy oldalházban, s egy bizadalmas emberit a király annak az ablakára állította, hogy lesse meg a deákot, mit csinál. Megmutatták a deáknak az ágyat, s ő vetkezni kezd ott egyedül; de amint vetkeznék, a borsó a zsebiből mind az ágyba hull alája; ő keresgélni kezdi, s egyenként esszeszedegetni; hajnal lett, míg essze tudta szedni. A vigyázó nem látta, mivel dógozik a deák, de látta, hogy nem aluszik, hanem mind csak az ágyát igazgatja, s csak hajnalra aludt egy cseppecskét. Azt jelentette a királynak, hogy a szálló nem aludt, csak az ágyával bajlódott; úgy látszik, hogy nem afféle ágyhoz van szokva.

 

Felkőtt a deák, s reggeli ebéd alatt a király megkérdette: hogy aludt?

A deák azt mondta:

— Egy kicsit nyughatatlanul, de annak es magam valék az oka!

Ebből azt húzták ki, hogy megbánta, miért nem adta ki magát, hogy ahhoz való

jó ágyat vessenek neki. Hitték, hogy királyfiú, s ahhozléve bántak véle.

 

Más este esmént oda vetettek ágyat, de királyi módra. A deák, hogy a múlt éjjel nem aludt vót, mihent a fejit letette, úgy elaludt, mint a tök, virradtig meg sem moccant. Most a borsóval nem kellett, hogy baja legyen, mett azt a küsruhája szegibe kötte vót, mikor az ágyból esszekeresgélte. A vigyázó azt jelentette reggel, hogy az utazó végig jól aludt.

 

Csakugyan most mán meghitték, hogy a deák csak deák képet vett, de királyfiú; reá fogták, hogy királyfiú, s királyfiúnak szólítgatták.

A király leánya jól járt utána a deáknak, nem nagy dologba került, hogy magát véle megszerettesse; s ketten esszekőttek. Álló esztenedeje vót, hogy együtt élnek; akkor őköt felrakták, s útnak eresztették, hogy a deák-király es mutassa meg feleséginek a maga országát.

 

A deák még most ijedt meg, hogy kurucoson tanál járni. Szepegett, szepegett, de csak elszánta magát, hogy úgy legyen, ahogy jő. Mondá magában:

— Elindulok vélik, s ha nem egyéb, elszököm töllik, visszamegyek a kolégyomba! 

A deákköntöst soha sem hagyta el magától.

 

Elindultak, s addig mennek, míg egy nagy erdőbe érnek; ott egyhelyt a deák félre menyen, s egy mély árokba vetkeződni kezd, hogy a deák gúnyába őtözzék s elszökjék.

Éppen ott hevert egy hétfejű sárkán, s ez őt megszólította:

— Ki vagy? Mit keressz itt? Mit akarsz?

A deák elbeszélte a sárkánnak az egész dógát, s azt es, hogy most eppen szökni

akar el.

 

A sárkán azt mondta reá:

— Nem szükség elszökni. Kár vóna! Csak folytasd útadot, s amint az erdőből kiérsz, meglátsz egy lúdlábon forduló rézvárat, menj be abba, s lakjál ott békével feleségestől, kutyástól, macskástól addig, míg a vár mozogni s forogni kezd; de akkor osztán kotródj onnét, met akkor én menyek oda haza, s ha benne kaplak, vége életednek.

 

Visszament hát a deák az úti társasághoz, s tovább utaztak, míg az erdőből kiérve a várat meglátta; oda mind bémentek, s megtelepedtek, mint az övébe. Jól találták magikot két esztendőn keresztül, s maga es hinni kezdte, hogy mán igazán király. De hát eccer a vár csak mozogni, forogni kezd nagy gyorson! Megbúsul a deák, s kimenyen a vár élire, ott sétál nagy búson alá s fel. Talál ott egy vén banyót, aki azt kérdi tőle:

— Mi bajod van, felséges király?

— Hm! Az a baj anyó — azt mondja a deák —, hogy nem vagyok király, de még es

annak kell lennem!

Elbeszéli egész dógát mostanig.

 

Az még nem baj, fiam! — mondja a banyó. — Köszönd, hogy nem titkoltad el előlem dógodat! Én a kuruzsos királyné vagyok, a hétfejű sárkánnak legfélelmesebb ellensége. Azétt azt tanácsolom: igen hirtelen süttess egy cipót, egymás után hét sütéssel, azt a cipót mindenkor legelőbb tétesd bé a kemencébe, s legutoljára vétesd ki; azt hónap reggelre, mikor a hétfejű sárkán megérkezik, tétesd ki a várkapuba, s az a sárkánnak úgy megfelel, hogy a téged soha nem fog háborgatni, s a vár mindenestől neked marad!

 

A deák a cipót eppen úgy elkészítette, s már éfél után egy órakor a cipó ki volt téve a várkapuba.

Mikor a nap bútt fel, a hétfejű sárkán a várkapura ment, de őt a cipó így szólította meg:

— Hó! Itt én vagyok az őrző, ide az én engedelmem nélkül nem mehetsz bé! Ha bé akarsz menni, előbb ki kell állanod azt, amit én kiállottam!

— Nekem ide csak bé kell mennem! — azt mondja a sárkán. — Micsoda próbákot állottál ki hát?

 

A cipó elbeszélte, hogy őt, mikor mag vót, felásott fődbe takarták, elrothadt, kikőtt, felnőtt, sok hideget, meleget, esőt, havat kiállott, méges megtermett, levágták, esszekötözték, megcsépelték, esszemorzsolták, meggyúrták; azután hétszer egymás után, mindannyiszor minden társainál előbb, a tüzes kemencébe bévették.

— Ha ezt mind így kiállod, akkor hiszem béeresztlek, de máskülönben ide nem mégy bé!

 

A sárkán tudva, hogy mind azt ki nem állhatja, úgy neki haragudt, hogy mérgibe kihasadt, s így elpusztult.

A deák pedig az naptól fogva annak a várnak ura lett; apósa s anyósa halála után két országnak lett királya; s ha meg nem hólt, ma es uralkodik.

Ha tudnám, hogy ilyen szerencsésen járok, mint a deák, én es a mái szentséges nap beállanék deáknak!

 
Kapcsolódó kategóriák

Volt a világon egy falu. Volt benne templom is. Szolgálta azt a kántor meg a harangozó. Félősek voltak mind a ketten. Papjuk nem lévén, a maguk esze szerint tekingéltek a világba.Annyira féltek, este alig mertek a házukból kilépni.A faluban diákgyerekek c ...

Látogatás6573
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star00Star00

Egyszer volt, hol nem volt, valahol egy folyó mellett volt egy kecskecsorda. A kecskék elszéledtek, a víznek az innenső felén is ették a fűzfabokrokat s a víznek a túlsó felén is. Azok a kecskék, amelyek ezen az oldalon legeltek, azt gondolták, hog ...

Látogatás28703
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Egyszer volt egy királynak három lánya, azokat úgy hívták: Kevélység, Sóvárság, Szívesség. Mindegyiket szerette a király, de Szívességet, a legkisebbiket leginkább, mert az az apjának legjobban tudott a kedvében járni. De Szívességhez sok ügyes úrfi is já ...

Látogatás9993
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star10

Volt a világon egy öregember, az egyszer kinn járt a mezőn. Mikor jött hazafelé, fogott egy egeret. Mikor hazaért, látja, hogy kislány lett az egérből.   Nőtt a kislány, nagylány lett belőle, azt mondta:   - Én csak akkor megyek férjhez, ha olyan férj ...

Látogatás9650
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Jézus Krisztus mikor a földön járt, találkozott egy csavargóval. Azt mondja neki: - Idehallgassál, ne csavarogjál mán te az úton, szegődjél el hozzám szolgának! Hát úgy is vót. Örült az ember. hogy má valaki szóba állt vele, a csavargó, hogy hát ...

Látogatás7361
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star10

Na vót egyszer egy koldús. Az egyik faluba; mamikám mindig így me¬sélte. Jaj, de nagyon odafigyeltem! Mer nagyon sajnálta a mama a legényt. Hát egy koldús ment háztél házra, oszt mindig azt énekölte, hogy: Ki mit cse - lek - szik, ma - gá- nak cse - lek- ...

Látogatás9799
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Élt egyszer egy vándorlegény. Senkije nem vót ezen a világon, hát vándorolt egyik helyrő a másikra a tüzes-poros országúton. Unalmába rá akart gyútanyi a pipájára, de nem vót tüzi. Alig várta, hogy valakivel összetanálkozzon, akitő gyufát kaphatna, egy ki ...

Látogatás8881
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star10

Volt egyszer egy szegény asszony s annak egyetlen fia: Jancsi volt a neve. Azt mondja Jancsi egyszer az anyjának: - Édesanyám, én elmegyek szerencsét próbálni. Talán csak szerzek valamit, s kendnek is jobb lesz az élete. A szegény asszony pogácsát sütö ...

Látogatás20917
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon túl, és ahol a kurta farkú malac túr, még azon is túl, volt egyszer egy szegény özvegyasszony, annak meg egy fia, akit Kilencnek hívtak. Csak azért hívták Kilencnek, mert annyit evett, mint más kilenc ember. A sze ...

Látogatás7723
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egy hetvenhét éves nyárfa. Annak a hetvenhét éves nyárfának a hetvenhetedik ágán volt egy hetvenhét éves szoknya. A hetvenhét éves szoknyának a hetvenhetedik ráncában volt egy hetvenhét éves kis k ...

Látogatás27915
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star10

Egyszer volt egy király, s annak volt egy jó felesége. Mikor a királyné esztendeje férjhezment asszony volt, született neki egy szép kicsi fia. De az a fiú olyan síró volt, hogy mikor született, sírni kezdett, s a sírást el sem hagyta, hanem éjjel-nappal ...

Látogatás7100
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Kismadárka az erdőben élt. Egy nagy fának a tetejire fészket rakott, hogy a gyerekek a fiókáit - ha lesznek - el ne szedjék. Ott élt boldogságba, rakta a fészket. Mikor készen lett, öt aranyos madárkát kőtött ki a tojásaiból. Úgy őrizte, úgy szeret ...

Látogatás12385
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Régen történt. Kenyérkeresetből a dorozsmaiak lovaskocsikkal messzi tájékokra hordták elpiacolni a falu határában söpörhető, tisztogatásra kelendő sziksót. Egy tál búzáért vagy kukoricáért adtak egy tál széksót.Összefogott három dorozsmai ember két kocsiv ...

Látogatás6216
ÉrtékelésStar10Star10Star00Star00Star00

Volt egyszer egy legényke. Egy napon befogta a kis szamarát, s ment végig egy nagy rengeteg erdőn. Amint ment, találkozott egyszer egy öregasszonnyal. Valami száraz gallyat szedegetett össze, hogy vigye haza. Amint odaérkezett Palkó, kérte az öregasszony, ...

Látogatás45148
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Volt egyszer egy szegíny ember. Nagyon szegíny volt, nem is volt mit egyenek. Mondja a felesíginek, hogy hát nem vót mivel vegyenek gabonát vaj kenyeret, elmenyen a szomszídba, kír ötven lejt. Elmenyen a nyáron dolgozni, egy napszámot tölteni. Adtak is az ...

Látogatás6879
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star00Star00

Óbecse tájékán gyalogszerrel utazott Krisztus urunk, Szent Péter, meg Illés. Azt mondja Krisztus urunk: - Szomjas vagyok, ennek a rác embörnek jó bora van, kérök egy pohár bort. Be is ment, beköszönt, kért egy pohár bort. Kérdezi a gazda: - Ki vagy ...

Látogatás6604
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star10

Mikor Krisztus Urunk a földön járt Szent Péterrel, hát Szeged alatt át akartak menni a másik oldalra. De se csónak, se átkelő edény sehol. Arra pecázgatott az Óriás. Mondta neki Jézus, hogy Szent Pétert vigye át a túlsó partra. Mert az akkor még nem tudot ...

Látogatás7978
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star00Star00

Hol volt, hol nem volt, még hetedhét országon is túl, kidőlt kemencének oldalában, pendely korcában, gatya szorosában s a fekete rokolyának a ráncában, hol a tetűt, bolhát rézpatkóba verték, hogy a rincbe-ráncba meg ne botránkozzék - ki az én beszédemet m ...

Látogatás9181
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star10

Egyszer volt egy gazdaember s annak egy nagy kamasz fia.   Kimegy ez a gazdaember a mezőre, ment vele a fia is, mentek a cselédei, a napszámosok, gyűjtötték erősen a szénát, hogy csak úgy csurgott le róluk a verejték.   Mindenki dolgozott, csak a gazd ...

Látogatás7912
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star00Star00

Egyszer a kutyák lakodalmat csaptak. Bodri feltette a sok csontot, sütötte-főzte, aztán odahítta a Sajót kóstolni. Sajó megkóstolta a galuskát, de nem volt se íze, se bűze, mert nem volt rajta tejföl. Keresi a kutya a tejfölt, de nem volt a háznál. Hamar ...

Látogatás42574
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00