• Népmesék

    Népmesék

    Válogatások a szájhagyomány útján terjedő elbeszélésekből, melyeket olyan ismert gyűjtők állítottak össze, mint Benedek Elek, Illyés Gyula, Arany László vagy a Grimm fivérek. Read More
  • 1

MesékRSS

A deákból lett király

 

Útra ment egy deák, s amint a mezőbe ment, talált valami kipattogzott borsószemekre; gondolta, hogy azoknak hasznát veheti, mett ő szegény legény; hiszen az apja azt es tanácsolta volt neki, hogy ami többet ér egy bolhánál, azt ha találja, vegye fel. Felszedte hát a borsót, s a zsebibe rakta.

 

Útjába elestéledett egy királyi városba, béjelentette magát a királynál, s útiköltséget kért, s az éjjelre szállást.

A deák jóforma legén volt, helyesen beszélt, s ügyesen viselte magát. A királynénak ez figyelmire esett, s minthogy eladó leánya volt, úgy vélekedett, hogy hátha ő királyfiú, s leánynézőbe jött, s csak azét őtözött deáknak, hogy ne esmerjék meg! Ezt a gondolatját megmondta az urának, s a király es helyesnek vette. Ketten megegyeztek, hogy tudják ki, igazán királyfiú-e? Megmarasztották vagy két napra. Első écakára nemigen pompás ágyat vetettek neki, azétt, hogy ha avval megelégszik, úgy csak deák, de ha nem, akkor királyfiú.

 

Az ágyat megvetették egy oldalházban, s egy bizadalmas emberit a király annak az ablakára állította, hogy lesse meg a deákot, mit csinál. Megmutatták a deáknak az ágyat, s ő vetkezni kezd ott egyedül; de amint vetkeznék, a borsó a zsebiből mind az ágyba hull alája; ő keresgélni kezdi, s egyenként esszeszedegetni; hajnal lett, míg essze tudta szedni. A vigyázó nem látta, mivel dógozik a deák, de látta, hogy nem aluszik, hanem mind csak az ágyát igazgatja, s csak hajnalra aludt egy cseppecskét. Azt jelentette a királynak, hogy a szálló nem aludt, csak az ágyával bajlódott; úgy látszik, hogy nem afféle ágyhoz van szokva.

 

Felkőtt a deák, s reggeli ebéd alatt a király megkérdette: hogy aludt?

A deák azt mondta:

— Egy kicsit nyughatatlanul, de annak es magam valék az oka!

Ebből azt húzták ki, hogy megbánta, miért nem adta ki magát, hogy ahhoz való

jó ágyat vessenek neki. Hitték, hogy királyfiú, s ahhozléve bántak véle.

 

Más este esmént oda vetettek ágyat, de királyi módra. A deák, hogy a múlt éjjel nem aludt vót, mihent a fejit letette, úgy elaludt, mint a tök, virradtig meg sem moccant. Most a borsóval nem kellett, hogy baja legyen, mett azt a küsruhája szegibe kötte vót, mikor az ágyból esszekeresgélte. A vigyázó azt jelentette reggel, hogy az utazó végig jól aludt.

 

Csakugyan most mán meghitték, hogy a deák csak deák képet vett, de királyfiú; reá fogták, hogy királyfiú, s királyfiúnak szólítgatták.

A király leánya jól járt utána a deáknak, nem nagy dologba került, hogy magát véle megszerettesse; s ketten esszekőttek. Álló esztenedeje vót, hogy együtt élnek; akkor őköt felrakták, s útnak eresztették, hogy a deák-király es mutassa meg feleséginek a maga országát.

 

A deák még most ijedt meg, hogy kurucoson tanál járni. Szepegett, szepegett, de csak elszánta magát, hogy úgy legyen, ahogy jő. Mondá magában:

— Elindulok vélik, s ha nem egyéb, elszököm töllik, visszamegyek a kolégyomba! 

A deákköntöst soha sem hagyta el magától.

 

Elindultak, s addig mennek, míg egy nagy erdőbe érnek; ott egyhelyt a deák félre menyen, s egy mély árokba vetkeződni kezd, hogy a deák gúnyába őtözzék s elszökjék.

Éppen ott hevert egy hétfejű sárkán, s ez őt megszólította:

— Ki vagy? Mit keressz itt? Mit akarsz?

A deák elbeszélte a sárkánnak az egész dógát, s azt es, hogy most eppen szökni

akar el.

 

A sárkán azt mondta reá:

— Nem szükség elszökni. Kár vóna! Csak folytasd útadot, s amint az erdőből kiérsz, meglátsz egy lúdlábon forduló rézvárat, menj be abba, s lakjál ott békével feleségestől, kutyástól, macskástól addig, míg a vár mozogni s forogni kezd; de akkor osztán kotródj onnét, met akkor én menyek oda haza, s ha benne kaplak, vége életednek.

 

Visszament hát a deák az úti társasághoz, s tovább utaztak, míg az erdőből kiérve a várat meglátta; oda mind bémentek, s megtelepedtek, mint az övébe. Jól találták magikot két esztendőn keresztül, s maga es hinni kezdte, hogy mán igazán király. De hát eccer a vár csak mozogni, forogni kezd nagy gyorson! Megbúsul a deák, s kimenyen a vár élire, ott sétál nagy búson alá s fel. Talál ott egy vén banyót, aki azt kérdi tőle:

— Mi bajod van, felséges király?

— Hm! Az a baj anyó — azt mondja a deák —, hogy nem vagyok király, de még es

annak kell lennem!

Elbeszéli egész dógát mostanig.

 

Az még nem baj, fiam! — mondja a banyó. — Köszönd, hogy nem titkoltad el előlem dógodat! Én a kuruzsos királyné vagyok, a hétfejű sárkánnak legfélelmesebb ellensége. Azétt azt tanácsolom: igen hirtelen süttess egy cipót, egymás után hét sütéssel, azt a cipót mindenkor legelőbb tétesd bé a kemencébe, s legutoljára vétesd ki; azt hónap reggelre, mikor a hétfejű sárkán megérkezik, tétesd ki a várkapuba, s az a sárkánnak úgy megfelel, hogy a téged soha nem fog háborgatni, s a vár mindenestől neked marad!

 

A deák a cipót eppen úgy elkészítette, s már éfél után egy órakor a cipó ki volt téve a várkapuba.

Mikor a nap bútt fel, a hétfejű sárkán a várkapura ment, de őt a cipó így szólította meg:

— Hó! Itt én vagyok az őrző, ide az én engedelmem nélkül nem mehetsz bé! Ha bé akarsz menni, előbb ki kell állanod azt, amit én kiállottam!

— Nekem ide csak bé kell mennem! — azt mondja a sárkán. — Micsoda próbákot állottál ki hát?

 

A cipó elbeszélte, hogy őt, mikor mag vót, felásott fődbe takarták, elrothadt, kikőtt, felnőtt, sok hideget, meleget, esőt, havat kiállott, méges megtermett, levágták, esszekötözték, megcsépelték, esszemorzsolták, meggyúrták; azután hétszer egymás után, mindannyiszor minden társainál előbb, a tüzes kemencébe bévették.

— Ha ezt mind így kiállod, akkor hiszem béeresztlek, de máskülönben ide nem mégy bé!

 

A sárkán tudva, hogy mind azt ki nem állhatja, úgy neki haragudt, hogy mérgibe kihasadt, s így elpusztult.

A deák pedig az naptól fogva annak a várnak ura lett; apósa s anyósa halála után két országnak lett királya; s ha meg nem hólt, ma es uralkodik.

Ha tudnám, hogy ilyen szerencsésen járok, mint a deák, én es a mái szentséges nap beállanék deáknak!

 
Kapcsolódó kategóriák

Egy tavaszi szombati napon elvígeztem a szántást. Az úton hazafelé tanálkozok egy idegen emberrel. Azt mondja nekem: - Bácsika, nem eladó az ökör? - Én ugyan eladom, úgyis elvígeztem a szántást. Még egynapi munkám van hátra, majd hívok segitséget. Egyk ...

Látogatás7336
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star10

Valamikor régestelen régen a sas meg a bagoly jó barátságban éltek. Ha tehették, közös fa közös ágára ülve hallgattak nagyokat. Hanem aztán most kiderül, a bagoly megneheztelt a sasra. Észrevette, hogy a sas a Tisza erdejében szedegeti össze a madárfióká ...

Látogatás9636
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star00Star00

A kuruc korban is úgy jártak lefelé a fölső országrészbéli vándoriparosok, ahogy a világ kezdete óta mindig. Drótosok, üvegesek, tepsisek, lekvárosok, bicskások, mézesbábosok meg a többiek. A Rákóczi idejében is, akár a víz, jöttek a maguk kenyérkereseté ...

Látogatás10113
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star00Star00

Egyszer a szegény ember kint üldögélt a háza előtt. Odament az ördög Apró magokat adott a szegény ember kezébe azzal, hogy vesse el, naponta locsolgassa, megnő. De mire ő előjön, s addig ki nem találja annak növénynek a nevét, akkor vége az életének! Bús ...

Látogatás7102
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star10

Egyszer, jó régen a názáreti ács fia, Jézus meg Szent Péter a földön jártak világot látni. Ballagnak a Maros mentén, mentek egész nap, nagyon elfáradtak. Estére odaértek egy révjáróbeli csárdához, szállást kértek éjszakára. A kocsmáros az i ...

Látogatás7318
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star00Star00

Most azt a mesét mondom el, mióta haragszik a kutya a macskára. Tél volt, nagyon fázott a kutya. Aztán elhatározta: ha gyön a nyár, majd épít magának egy házat, mer mennyit kell dideregnyi a nagy télnek idején. Neki is látott, hogy elkészíti a rajzot, mil ...

Látogatás13909
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star10

Hát hogy a cigányok nagyon is szeretnek, meg tudnak is, meg tán meg is van engedve nekik a hazugság. Meg a lopás is meg van engedve nekik. No, mer olyan törvényt szabtak maguknak, hogy egyszer egy nagyon nagy vízbe belevergődött, valami nagyon nagy ...

Látogatás10911
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star00Star00

Volt egyszer egy juhász, akinek mindig elveszett a bojtárja. Egyszer arra járt egy cigány legény, odaköszönt a juhásznak: - Jó napot adjon isten, juhász uram! Kell-e magának egy bojtár? - Kell hát, mit kívánsz bérnek? - Nem sokat kérek én, juhász uram, ...

Látogatás6432
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star10

Meghalálozott az öreg vízimolnár. Fölment, a mennyország kapuján szelídkésen kopogtatott. Semmi nesz belülről. Jól megdöngette a tölgyfa kaput, ahogy otthon szokta a garatot, amikor már az utolját járja a kő, s fölakadozik a termény. De a hangoskodásra s ...

Látogatás6938
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Egyszer egy pap szerelmes lett egy asszonyba. De nagy hiba volt köztük, mert az asszonynak férje volt. Az asszony azonban bűvös-bájosságot tudott, és elhatározta, hogy majd ő elegyengeti a bajt. Egy vesszővel rálegyintett az urára, és azt mondta: - Hét ...

Látogatás11294
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star00Star00

Egyszer egy férfi szerelmes lett egy asszonyba. De nagy hiba volt köztük, mert az asszonynak férje volt. A menyecske sok bűvös-bájosságot tudott, elhatározta, hogy majd ő elmulasztja ezt a bajt. Egy varázsvesszővel rálegyintett az urára, és azt mondta: - ...

Látogatás1081
ÉrtékelésStar00Star00Star00Star00Star00

Hol volt, hol nem volt, élt a világon egy fuvaros. Járt-kelt vásárról vásárra. Az egyik útján talált egy pólyás gyereket. Hazavitte, s bejelentette a plébánosnak, hogy milyen nevet adott neki. Pénteken találta, hát akkor legyen Péntek! Ahogy a gyerek nőt ...

Látogatás6119
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star10

Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egyszer egy szegény ember a feleségével meg egyetlen lányával. A lány édesanyja megbetegedett, meghalt, így az édesapjával maradtak ketten. A lány amit tudott, végezte a konyhában. Egyszer odatol ...

Látogatás9157
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy király meg egy királyné. Egyik nap a királyné észrevette, hogy gyereke lesz. Nagyon megörült ennek ő is meg a király is. Egy reggel, ahogy fölkeltek, csak hallja, hogy a méhében elkezdett a gyerek ríni. - Ugyan mi ...

Látogatás6969
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star10

No, vót két szomszéd. Hét bizony azok sokat veszekedtek. Összevesztek a kerten. Mer aki utóbb szántott, az mindig elszántott a másikébúl. Még ha csak egy fél lépésnyire is a határkövet egyik erre, a másik arra lökte. Hát ugye ez nem illős dolog vót. Sokat ...

Látogatás9864
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star00Star00

Mikor a huszár hazajött Talijánországból (Olaszország), elmesélte, ott olyan nagy káposztát látott, hogy az egész ármádia, ha meleg volt, aláment, hogy hűvösben legyenek. És akkora méhet látott, mint egy ló.   - Hát a kaptár mekkora volt? - kérdezték tő ...

Látogatás11186
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

A Nap, a Hold meg a Szél együtt üldögéltek egy fa alatt. Egy cigány megy arra, és köszön: - Jó napot, adjon isten! Azt mondja a Nap a többinek: - Látjátok, mindenki engem köszönt! Rámondja a cigány: - De még jobban a Szelet köszöntöm! Azt mondja a H ...

Látogatás16409
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Napi sétáin az Úr szeretett Mihály arkangyallal karonfogvást társalogni. Egy alkalommal arra neszel föl, hogy az annyi vidám csivitelő hangot visszhangzó mennyországban német szó nem hallatszik. A magyar szó, magyar ének, cseh, román, szerb, görög, spanyo ...

Látogatás6421
ÉrtékelésStar10Star00Star00Star00Star00

Egyszer régen volt egy király, fiatal volt ő is, a felesége is. Esztendőre szép kis fiúgyermekük született. Oltalmazták, a széltől is óvták, de még fel se nőtt, háborúba kellett mennie a királynak. A királyfi menni akart utána. Volt egy ügyes kis lova, m ...

Látogatás14594
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star10

Egyszer a Megváltó azt üzente neki, hogy készítsen bárkát, mert a világ bűneiért olyan vizet áraszt a földre, hogy ott élő csak egy bárkányi maradhat. De ne mondja meg senkinek, még a feleségének se. Noé, hívő ember létére, az üzenetet nagyon az eszébe v ...

Látogatás9528
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star00Star00