• Népmesék

    Népmesék

    Válogatások a szájhagyomány útján terjedő elbeszélésekből, melyeket olyan ismert gyűjtők állítottak össze, mint Benedek Elek, Illyés Gyula, Arany László vagy a Grimm fivérek. Read More
  • 1

MesékRSS

A deákból lett király

 

Útra ment egy deák, s amint a mezőbe ment, talált valami kipattogzott borsószemekre; gondolta, hogy azoknak hasznát veheti, mett ő szegény legény; hiszen az apja azt es tanácsolta volt neki, hogy ami többet ér egy bolhánál, azt ha találja, vegye fel. Felszedte hát a borsót, s a zsebibe rakta.

 

Útjába elestéledett egy királyi városba, béjelentette magát a királynál, s útiköltséget kért, s az éjjelre szállást.

A deák jóforma legén volt, helyesen beszélt, s ügyesen viselte magát. A királynénak ez figyelmire esett, s minthogy eladó leánya volt, úgy vélekedett, hogy hátha ő királyfiú, s leánynézőbe jött, s csak azét őtözött deáknak, hogy ne esmerjék meg! Ezt a gondolatját megmondta az urának, s a király es helyesnek vette. Ketten megegyeztek, hogy tudják ki, igazán királyfiú-e? Megmarasztották vagy két napra. Első écakára nemigen pompás ágyat vetettek neki, azétt, hogy ha avval megelégszik, úgy csak deák, de ha nem, akkor királyfiú.

 

Az ágyat megvetették egy oldalházban, s egy bizadalmas emberit a király annak az ablakára állította, hogy lesse meg a deákot, mit csinál. Megmutatták a deáknak az ágyat, s ő vetkezni kezd ott egyedül; de amint vetkeznék, a borsó a zsebiből mind az ágyba hull alája; ő keresgélni kezdi, s egyenként esszeszedegetni; hajnal lett, míg essze tudta szedni. A vigyázó nem látta, mivel dógozik a deák, de látta, hogy nem aluszik, hanem mind csak az ágyát igazgatja, s csak hajnalra aludt egy cseppecskét. Azt jelentette a királynak, hogy a szálló nem aludt, csak az ágyával bajlódott; úgy látszik, hogy nem afféle ágyhoz van szokva.

 

Felkőtt a deák, s reggeli ebéd alatt a király megkérdette: hogy aludt?

A deák azt mondta:

— Egy kicsit nyughatatlanul, de annak es magam valék az oka!

Ebből azt húzták ki, hogy megbánta, miért nem adta ki magát, hogy ahhoz való

jó ágyat vessenek neki. Hitték, hogy királyfiú, s ahhozléve bántak véle.

 

Más este esmént oda vetettek ágyat, de királyi módra. A deák, hogy a múlt éjjel nem aludt vót, mihent a fejit letette, úgy elaludt, mint a tök, virradtig meg sem moccant. Most a borsóval nem kellett, hogy baja legyen, mett azt a küsruhája szegibe kötte vót, mikor az ágyból esszekeresgélte. A vigyázó azt jelentette reggel, hogy az utazó végig jól aludt.

 

Csakugyan most mán meghitték, hogy a deák csak deák képet vett, de királyfiú; reá fogták, hogy királyfiú, s királyfiúnak szólítgatták.

A király leánya jól járt utána a deáknak, nem nagy dologba került, hogy magát véle megszerettesse; s ketten esszekőttek. Álló esztenedeje vót, hogy együtt élnek; akkor őköt felrakták, s útnak eresztették, hogy a deák-király es mutassa meg feleséginek a maga országát.

 

A deák még most ijedt meg, hogy kurucoson tanál járni. Szepegett, szepegett, de csak elszánta magát, hogy úgy legyen, ahogy jő. Mondá magában:

— Elindulok vélik, s ha nem egyéb, elszököm töllik, visszamegyek a kolégyomba! 

A deákköntöst soha sem hagyta el magától.

 

Elindultak, s addig mennek, míg egy nagy erdőbe érnek; ott egyhelyt a deák félre menyen, s egy mély árokba vetkeződni kezd, hogy a deák gúnyába őtözzék s elszökjék.

Éppen ott hevert egy hétfejű sárkán, s ez őt megszólította:

— Ki vagy? Mit keressz itt? Mit akarsz?

A deák elbeszélte a sárkánnak az egész dógát, s azt es, hogy most eppen szökni

akar el.

 

A sárkán azt mondta reá:

— Nem szükség elszökni. Kár vóna! Csak folytasd útadot, s amint az erdőből kiérsz, meglátsz egy lúdlábon forduló rézvárat, menj be abba, s lakjál ott békével feleségestől, kutyástól, macskástól addig, míg a vár mozogni s forogni kezd; de akkor osztán kotródj onnét, met akkor én menyek oda haza, s ha benne kaplak, vége életednek.

 

Visszament hát a deák az úti társasághoz, s tovább utaztak, míg az erdőből kiérve a várat meglátta; oda mind bémentek, s megtelepedtek, mint az övébe. Jól találták magikot két esztendőn keresztül, s maga es hinni kezdte, hogy mán igazán király. De hát eccer a vár csak mozogni, forogni kezd nagy gyorson! Megbúsul a deák, s kimenyen a vár élire, ott sétál nagy búson alá s fel. Talál ott egy vén banyót, aki azt kérdi tőle:

— Mi bajod van, felséges király?

— Hm! Az a baj anyó — azt mondja a deák —, hogy nem vagyok király, de még es

annak kell lennem!

Elbeszéli egész dógát mostanig.

 

Az még nem baj, fiam! — mondja a banyó. — Köszönd, hogy nem titkoltad el előlem dógodat! Én a kuruzsos királyné vagyok, a hétfejű sárkánnak legfélelmesebb ellensége. Azétt azt tanácsolom: igen hirtelen süttess egy cipót, egymás után hét sütéssel, azt a cipót mindenkor legelőbb tétesd bé a kemencébe, s legutoljára vétesd ki; azt hónap reggelre, mikor a hétfejű sárkán megérkezik, tétesd ki a várkapuba, s az a sárkánnak úgy megfelel, hogy a téged soha nem fog háborgatni, s a vár mindenestől neked marad!

 

A deák a cipót eppen úgy elkészítette, s már éfél után egy órakor a cipó ki volt téve a várkapuba.

Mikor a nap bútt fel, a hétfejű sárkán a várkapura ment, de őt a cipó így szólította meg:

— Hó! Itt én vagyok az őrző, ide az én engedelmem nélkül nem mehetsz bé! Ha bé akarsz menni, előbb ki kell állanod azt, amit én kiállottam!

— Nekem ide csak bé kell mennem! — azt mondja a sárkán. — Micsoda próbákot állottál ki hát?

 

A cipó elbeszélte, hogy őt, mikor mag vót, felásott fődbe takarták, elrothadt, kikőtt, felnőtt, sok hideget, meleget, esőt, havat kiállott, méges megtermett, levágták, esszekötözték, megcsépelték, esszemorzsolták, meggyúrták; azután hétszer egymás után, mindannyiszor minden társainál előbb, a tüzes kemencébe bévették.

— Ha ezt mind így kiállod, akkor hiszem béeresztlek, de máskülönben ide nem mégy bé!

 

A sárkán tudva, hogy mind azt ki nem állhatja, úgy neki haragudt, hogy mérgibe kihasadt, s így elpusztult.

A deák pedig az naptól fogva annak a várnak ura lett; apósa s anyósa halála után két országnak lett királya; s ha meg nem hólt, ma es uralkodik.

Ha tudnám, hogy ilyen szerencsésen járok, mint a deák, én es a mái szentséges nap beállanék deáknak!

 
Kapcsolódó kategóriák

Surányba meg az vót, hogy az egyik háznál, Jalánál nagyon sok gyerek vót. Otten meg egy másik háznál meghalt egy kisgyerek; nekik nem tudom, egy vagy kettő, de kevés vót. Oszt akkor siratott az asszony: - Jaj. Halál. Halál, jaj, Halál, mért nem me ...

Látogatás11465
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star00Star00

No, vót egyszer egy cigány, elvitték katonának. Hát ugye nem nagyon szerettek a cigányok tanulni, iskolába járni. Nem tudott levelet írni. Hát ugye íratott a pajtásaival. - Pajtás, írjál levelet! Megint a másiknak: -Írjál levelet! Mondták neki: -Tanulj ...

Látogatás14681
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Ülök a deresre,   megyek a peredre,   megyek a mesék elejbe,   ott vannak a jászolhoz kötve.   Megláttak, elkezdtek szaladni,   volt köztük egy sánta,   megfogtam, hopp, majd téged elmondalak!   Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy emb ...

Látogatás14882
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Vót egyszer egy uraság, vót neki egy kocsissa. a Jancsi. Hát oszt akkor egyszer, ugye mán az olyan vót, mint egy családtag, ugye mindig vitte. hol a nagyságos urat vitte az állomásra, hol az egyiket, hol a másikat, a nagyságos urat, a nagyságos ass ...

Látogatás15099
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy nagy ország, abban egy város, abban a városban egy csizmadia, ennek a csizmadiának volt egy felesége meg egy fia. Ez a kölyök sehogy se akarta az apja mesterségét folytatni, hiába ütötte-verte az öreg csizmadia, ...

Látogatás9822
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star00Star00

Jankó hét esztendeig szolgált egy uraságnál. Mikor a hetedik esztendő is letelt, a gazdája elé állt. – Szeretnék hazamenni az édesanyámhoz, kérem a béremet! – Derekasan dolgoztál, hűséggel szolgáltál – mondta a gazda –, amilyen a munka volt, olyan lesz ...

Látogatás10510
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egy kanalastót, aki mindig azon sopánkodott a feleségével, miért nincs őnekik gyerekük. Egyszer kiment az erdőbe kanálnak való fáért, mire hazaért, a felesége megbabázott. Nagyon megörült, hogy van m ...

Látogatás8345
ÉrtékelésStar10Star00Star00Star00Star00

Hol volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl, volt egyszer egy király, annak volt egy fia, úgy hívták, hogy János. Egyszer a király azt mondja Jánosnak: - Eredj, fiam, hetedhét ország ellen világot látni, úgy aztán hamarább lesz belőled vala ...

Látogatás8747
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Élt a világon egy János nevű leszeklegény, akit a testvérei kicsit kalahüttyösnek ismertek, úgy is bántak véle. Jánosunknak egyebe nem volt a létező világon, mint egy felesége, meg egy tarka macskája. János avval a macskával ment a világba, ha nem a hóna ...

Látogatás8488
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Volt egyszer egy legényke. A határban találták. Nevet is összevissza adtak neki, mert a faluban minden házhoz eljárt, ki Jóskának, ki Gyurkának, ki meg Jankónak hívta, ahogy épp a szájukra jött. De még így is csak felnőtt valahogy, s amint végre nagyocs ...

Látogatás9334
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star00Star00

Volt a világon egy király, annak három lánya. Kiküldte egyszer az erdőbe földiepret szedni. Megmondta nekik: aki leghamarabb teli szedi a kosarát, annak vesz legszebb ruhát. A legkisebb lány volt amúgy is legszorgalmasabb, hamar teliszedte a kosarát. A k ...

Látogatás13914
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Volt egyszer egy király. Vót annak három jánya. Hát a legkisebb jányt szerették a legjobban; ugye az vót a kedvence az egész családnak. No, egyik napon elmentek a három leány szamócázni az erdő szélire. Hát a kettő jány elszaladgáltak a lepkék után, virág ...

Látogatás11242
ÉrtékelésStar10Star10Star00Star00Star00

Akkoriba, hogy aratásba én is kihajtottam a libákat, akkor édesapám azt mondja: -No, nézd csak meg, kisjányom - a búzakalászt vette, és a búzaszemet megmutatta -, az Úrjézusnak az arca rajta van a búzaszemen, minden búzaszemen, de tudod-e, hogy mér? Mon ...

Látogatás19367
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Régen-régen a madaraknak nem vótak neveik.. Csak úgy mondták, hogy nagy madár, kis madár. Jézus Krisztus egyszer mikor a földön járt, összeparancsolta a madarakot, osztotta nekik a neveket. -Na te leszel kánya, vércse, székács, pacsirta!... - így ...

Látogatás10482
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Valahol messze-messze, a havasokban élt egy király a feleségivel meg a három lányával. Egyszer a királynénak eszibe jutott, hogy tizenkét szolgálólányt hívat, aki kitakarítja a palotáját. Jöttek is a tizenkét szolgálólányok. Hét nap, hét éjjel takarított ...

Látogatás7717
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star10

Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy király. Volt annak egy juhásza, aki nagyon hűségesen szolgált. A juhász nyájában meg volt egy fekete bárány, amelyik már kétszer is fialt, de annak a fiai mindig elvesztek. Amikor éppen harmadszorra várták, hogy ...

Látogatás9618
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Volt egyszer egy juhász, nagy uraságnál szolgált. Az akóba egyszer mit fedezett fel: egy kisgyereket tanált a juhok között. Ment jelenteni az uraságnak. - Tekintetes nagyságos úr, az akóba a birkák között egy szép kisbabát tanáltam, fiúgyermek. - Édes ...

Látogatás11733
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star10

Volt egy asszony, volt neki tizenkét égetnivaló rossz fia, meg egy karonülő leánykája. A tizenkét követelőző, dologkerülő fiú annyira gyötörte, kínozta már az asszonyt, hogy végső elkeseredésében azt találta mondani: Az ördög vinne már el bennőtöket har ...

Látogatás7288
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star00Star00

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy özvegyasszony s annak egy macskája. Nagy macska volt már, de éppen olyan nyalánk volt, mintha kis macska lett volna. Egy reggel is mind felnyalta a lábasból a tejet. Megharagudott az özvegyasszony, jól megverte ...

Látogatás70927
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Volt egyszer egy szegény özvegyasszony, s annak volt egy macskája. Ez a macska olyan kajtár, olyan falánk volt, hogy minden fazékba, minden lábasba beleütötte az orrát. A szegény asszony megelégelte a macska kajtárságát, s egyszer, mikor a macska a tejesl ...

Látogatás1372
ÉrtékelésStar00Star00Star00Star00Star00