• Népmesék

    Népmesék

    Válogatások a szájhagyomány útján terjedő elbeszélésekből, melyeket olyan ismert gyűjtők állítottak össze, mint Benedek Elek, Illyés Gyula, Arany László vagy a Grimm fivérek. Read More
  • 1

MesékRSS

A deákból lett király

 

Útra ment egy deák, s amint a mezőbe ment, talált valami kipattogzott borsószemekre; gondolta, hogy azoknak hasznát veheti, mett ő szegény legény; hiszen az apja azt es tanácsolta volt neki, hogy ami többet ér egy bolhánál, azt ha találja, vegye fel. Felszedte hát a borsót, s a zsebibe rakta.

 

Útjába elestéledett egy királyi városba, béjelentette magát a királynál, s útiköltséget kért, s az éjjelre szállást.

A deák jóforma legén volt, helyesen beszélt, s ügyesen viselte magát. A királynénak ez figyelmire esett, s minthogy eladó leánya volt, úgy vélekedett, hogy hátha ő királyfiú, s leánynézőbe jött, s csak azét őtözött deáknak, hogy ne esmerjék meg! Ezt a gondolatját megmondta az urának, s a király es helyesnek vette. Ketten megegyeztek, hogy tudják ki, igazán királyfiú-e? Megmarasztották vagy két napra. Első écakára nemigen pompás ágyat vetettek neki, azétt, hogy ha avval megelégszik, úgy csak deák, de ha nem, akkor királyfiú.

 

Az ágyat megvetették egy oldalházban, s egy bizadalmas emberit a király annak az ablakára állította, hogy lesse meg a deákot, mit csinál. Megmutatták a deáknak az ágyat, s ő vetkezni kezd ott egyedül; de amint vetkeznék, a borsó a zsebiből mind az ágyba hull alája; ő keresgélni kezdi, s egyenként esszeszedegetni; hajnal lett, míg essze tudta szedni. A vigyázó nem látta, mivel dógozik a deák, de látta, hogy nem aluszik, hanem mind csak az ágyát igazgatja, s csak hajnalra aludt egy cseppecskét. Azt jelentette a királynak, hogy a szálló nem aludt, csak az ágyával bajlódott; úgy látszik, hogy nem afféle ágyhoz van szokva.

 

Felkőtt a deák, s reggeli ebéd alatt a király megkérdette: hogy aludt?

A deák azt mondta:

— Egy kicsit nyughatatlanul, de annak es magam valék az oka!

Ebből azt húzták ki, hogy megbánta, miért nem adta ki magát, hogy ahhoz való

jó ágyat vessenek neki. Hitték, hogy királyfiú, s ahhozléve bántak véle.

 

Más este esmént oda vetettek ágyat, de királyi módra. A deák, hogy a múlt éjjel nem aludt vót, mihent a fejit letette, úgy elaludt, mint a tök, virradtig meg sem moccant. Most a borsóval nem kellett, hogy baja legyen, mett azt a küsruhája szegibe kötte vót, mikor az ágyból esszekeresgélte. A vigyázó azt jelentette reggel, hogy az utazó végig jól aludt.

 

Csakugyan most mán meghitték, hogy a deák csak deák képet vett, de királyfiú; reá fogták, hogy királyfiú, s királyfiúnak szólítgatták.

A király leánya jól járt utána a deáknak, nem nagy dologba került, hogy magát véle megszerettesse; s ketten esszekőttek. Álló esztenedeje vót, hogy együtt élnek; akkor őköt felrakták, s útnak eresztették, hogy a deák-király es mutassa meg feleséginek a maga országát.

 

A deák még most ijedt meg, hogy kurucoson tanál járni. Szepegett, szepegett, de csak elszánta magát, hogy úgy legyen, ahogy jő. Mondá magában:

— Elindulok vélik, s ha nem egyéb, elszököm töllik, visszamegyek a kolégyomba! 

A deákköntöst soha sem hagyta el magától.

 

Elindultak, s addig mennek, míg egy nagy erdőbe érnek; ott egyhelyt a deák félre menyen, s egy mély árokba vetkeződni kezd, hogy a deák gúnyába őtözzék s elszökjék.

Éppen ott hevert egy hétfejű sárkán, s ez őt megszólította:

— Ki vagy? Mit keressz itt? Mit akarsz?

A deák elbeszélte a sárkánnak az egész dógát, s azt es, hogy most eppen szökni

akar el.

 

A sárkán azt mondta reá:

— Nem szükség elszökni. Kár vóna! Csak folytasd útadot, s amint az erdőből kiérsz, meglátsz egy lúdlábon forduló rézvárat, menj be abba, s lakjál ott békével feleségestől, kutyástól, macskástól addig, míg a vár mozogni s forogni kezd; de akkor osztán kotródj onnét, met akkor én menyek oda haza, s ha benne kaplak, vége életednek.

 

Visszament hát a deák az úti társasághoz, s tovább utaztak, míg az erdőből kiérve a várat meglátta; oda mind bémentek, s megtelepedtek, mint az övébe. Jól találták magikot két esztendőn keresztül, s maga es hinni kezdte, hogy mán igazán király. De hát eccer a vár csak mozogni, forogni kezd nagy gyorson! Megbúsul a deák, s kimenyen a vár élire, ott sétál nagy búson alá s fel. Talál ott egy vén banyót, aki azt kérdi tőle:

— Mi bajod van, felséges király?

— Hm! Az a baj anyó — azt mondja a deák —, hogy nem vagyok király, de még es

annak kell lennem!

Elbeszéli egész dógát mostanig.

 

Az még nem baj, fiam! — mondja a banyó. — Köszönd, hogy nem titkoltad el előlem dógodat! Én a kuruzsos királyné vagyok, a hétfejű sárkánnak legfélelmesebb ellensége. Azétt azt tanácsolom: igen hirtelen süttess egy cipót, egymás után hét sütéssel, azt a cipót mindenkor legelőbb tétesd bé a kemencébe, s legutoljára vétesd ki; azt hónap reggelre, mikor a hétfejű sárkán megérkezik, tétesd ki a várkapuba, s az a sárkánnak úgy megfelel, hogy a téged soha nem fog háborgatni, s a vár mindenestől neked marad!

 

A deák a cipót eppen úgy elkészítette, s már éfél után egy órakor a cipó ki volt téve a várkapuba.

Mikor a nap bútt fel, a hétfejű sárkán a várkapura ment, de őt a cipó így szólította meg:

— Hó! Itt én vagyok az őrző, ide az én engedelmem nélkül nem mehetsz bé! Ha bé akarsz menni, előbb ki kell állanod azt, amit én kiállottam!

— Nekem ide csak bé kell mennem! — azt mondja a sárkán. — Micsoda próbákot állottál ki hát?

 

A cipó elbeszélte, hogy őt, mikor mag vót, felásott fődbe takarták, elrothadt, kikőtt, felnőtt, sok hideget, meleget, esőt, havat kiállott, méges megtermett, levágták, esszekötözték, megcsépelték, esszemorzsolták, meggyúrták; azután hétszer egymás után, mindannyiszor minden társainál előbb, a tüzes kemencébe bévették.

— Ha ezt mind így kiállod, akkor hiszem béeresztlek, de máskülönben ide nem mégy bé!

 

A sárkán tudva, hogy mind azt ki nem állhatja, úgy neki haragudt, hogy mérgibe kihasadt, s így elpusztult.

A deák pedig az naptól fogva annak a várnak ura lett; apósa s anyósa halála után két országnak lett királya; s ha meg nem hólt, ma es uralkodik.

Ha tudnám, hogy ilyen szerencsésen járok, mint a deák, én es a mái szentséges nap beállanék deáknak!

 
Kapcsolódó kategóriák

A hollókői várat is emlegették, hogy Szécsényig ment onnan alagút. Hollókőtől a szécsényi nagytemplomig. Meg Karancskeszire, hogy arra is ment alagút. Meg Szandárúl is mesélték, hogy Szanda vára össze vót kötve a budai várral, meg ilyeneket mondtak.   ...

Látogatás7781
ÉrtékelésStar00Star00Star00Star00Star00

Volt egyszer egy szegény ember, annak volt három fia. A legnagyobbikat Nyakiglábnak, a másodikat Csupahájnak, a legkisebbiket Málészájnak hívták. Ezek annyit tudtak enni, hogy az apjuk még kenyérből sem tudott nekik eleget adni. Egyszer azt mondja nekik, ...

Látogatás17230
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy szegény árva fiú, kinek nem volt senkije e föld kerekségén. Elbúsulta ma­gát nagyon, s gondolta: elbujdosik világgá. El is indult szegény árva feje. Amint ment, mendegélt, elérkezett egy nagy rengeteg erdőbe, egy forrá ...

Látogatás8930
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star00Star00

No akkor régen ugye a gyerekeknek a' vót a legnagyobb szórakozása, hogy ugye mentek a madaraktól elszednyi minden fészket. Ó, nálunk is, mikor én jányka vótam, én is mindenféle fára fölmásztam a madaraké, hogy olyan tán nem vót Herencsénybe! De a jányokna ...

Látogatás13208
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star00Star00

Volt egy asszony, nemigen fogadta az ura szavát. Mondta az ura, hogy erre menjen, arra ment. Olyan visszás természetű volt. Az ember akármennyi pínzt adott, az asszony elpazarolta, ahova nem kellett volna. Az ember, hogy az asszony elköltötte a pénzt, ...

Látogatás12436
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

EgyEgyszer a régi világban hallottam az apámtól, hogy egy Ónodi nevű ember, a másik nevét nem tudom, miféle, hazajött a harctérről a lovával. Kétkardos huszárnak ismerték a harctéren. Na, hát a kocsmában aztán elkezdte magyarázni az embereknek, hogy ő mi ...

Látogatás8784
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star10

Meghalt a szüret előtti héten. Ahogy eltemettük, harmadnapra már hazajárt. Éjfél körül konyhában, kamrában, a tehénistállóban matatott. Nem vert nagy zajt. Amekkorát sötétben tapogatózó ember zajol. A megérintett tárgyak megszólalnak. Kés leesik, ajtó zör ...

Látogatás6311
ÉrtékelésStar00Star00Star00Star00Star00

Az öreg medvének utoljára fölnőtt két bozontosan szép, nagy étvágyú fia. Az öreg már nem győzte őket élelemmel ellátni, magának is nagyon nehezen kaparászta, szedegette össze a napi betevő falatot. Azt mondta a gyerekei-nek, akármennyire is fájlalja, de e ...

Látogatás22708
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star00Star00

S vót egy szegény özvegyasszony, vót annak három jánya. Hát ezek mostak a patakon, sulykolták a ruhát, hát arra sétált a királyfi. Azt mondja a legnagyobb jány: - Hej, ha engem elvenne ez a királyfi feleségül, én ennek szőnék annyi vásznat, elég vóna ing ...

Látogatás10789
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star00Star00

Volt egyszer, hol nem volt, már bizonyosan nem tudom, hogy hol, de annyit mégis tudok, hogy volt egyszer egy szegény özvegyember. Volt neki két kis neveletlen gyermeke: Pál és Jolánka. Lakott a szomszédjukban egy özvegyasszony, bejárogattak oda a gyermeke ...

Látogatás9800
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Volt egyszer egy szegény favágó. Törte magát, dolgozott kora reggeltől késő estig. Mikor már megtakarított némi pénzecskét, így szólt a fiához:   – Egyetlen gyermekem vagy, rád akarom fordítani, amit az arcom verejtékével kerestem. Eredj a városba, tanu ...

Látogatás8165
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Nagyanyám nagyanyja mesélte, hogy a szomszédjukban, hogy ez igaz vót, a szomszédjukba lakott egy Palkó nevű legény. Nagyon dógos legény vót. Eljárt az emberekvel az erdőre fát vágni. Még vállaltak munkát, de nem a faluban, hanem eljártak messzire. ...

Látogatás20789
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Volt egy faluban egy özvegyember. Olyan szegíny volt, mint a templom egere. Volt neki egy fiacskája, meg egy kis leánykája, ez a két gyerek tartotta az öreget. Házaltak a faluban, s úgy kírtek egy kis kenyeret az apjoknak. Többek közt egyszer ...

Látogatás8153
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star10

Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl volt, volt egy szegény asszony, annak volt egy igen rest leánya, aki soha semmit se lendített a ház körül, hanem csak ült a padon a ház előtt, vagy pedig a faluba sétafikált előre-hátra. Váltig ...

Látogatás14298
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Élt egyszer egy ország fővárosában egy igen-igen gazdag király, Sándor volt a neve. Ennek a királynak nagy kedve tellett a vadászatban. Egyszer, mikor jönne haza vadásztársaival a havasból; látja, hogy egy kopasz lófej meghengeredik előtte az úton. Megpar ...

Látogatás8300
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star10

Volt egyszer egy kedves, aranyos kislány; aki csak ismerte, mindenki kedvelte, de legjobban mégis a nagymamája szerette: a világ minden kincsét neki adta volna. Egyszer vett neki egy piros bársonysapkát. A kislánynak annyira tetszett a sapka, hogy mindig ...

Látogatás171508
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Egyszer volt, hol nem volt, volt az egyik faluban egy olyan asszony, akinek sohase volt gyermeke. Egyszer aztán elszólta magát az asszony, hogy nem bánná már, ha a jóisten egy kutyakölyköt adna neki, azt is felnevelné, csak legyen, akiben öröme teljék. ...

Látogatás25175
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Anyósommal beszélgettünk: -Hej -aszongya-, édes jányom, a mi időnkbe nem úgy vót, hogy hálószoba, meg - aszongya - elmúlt a lagzi, oszt akkor mingyá nászútra meg hálószoba a fiataloknak... Mi időnkbe úgy vót, hogy egy házba, egy szobába laktunk - ...

Látogatás11008
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, ki dőlt kemencének bedőlt oldala mellett, hoI a verebek térden imádkoztak, s a bolhának fontját petákon vágták, nagy messze, Szentegyházasfaluban volt egy Pistuka nevezetű kevély legény és egy Kató ne ...

Látogatás9678
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00

Mikor Jézus föltámadt, akkor elment a tisztítótűzbe, lement, oszt leszállt a pokol tornácára. És otten mondta ,lúdárnak, hogy: - Gyere te is ide! Mer ugye mindegyikek odamentek. És akkor Júdás aszondta, hogy: - Nem megyek, jó nekem itt is! Jó nek ...

Látogatás8204
ÉrtékelésStar10Star10Star10Star10Star00