A huszárnak nem volt pénze, kért a pajtásától egy forintot kölcsön, míg szerez valahonnan. Elment a kereskedőhöz, s a boltokba bekukucskált, egyik boltos azt kérdezte: mit keres? A huszár azt mondja: „Ilyen szürke ruhás boltostól kaptam tegnapelőtt egy forintot, mint maga, azt hoztam meg". A boltos kapott az alkalmon, hogy mindjárt könnyűszerrel keres egy forintot, azt mondja, hogy: „Én voltam az, én adtam magának a forintot. „A huszár odaadta a boltosnak a forintot, s várt egy kis ideig, hogy mentül többen legyenek a boltban, azután mondta a boltosnak, hogy adja ide az óráját! „Micsoda órát?" - kérdezte a boltos. „Hát azt a 30 forintos órát, amelyiket itt hagytam az úrnál, hogy egy forintot kölcsön kaphassak." „Énnálam nem hagyott." - mondja a boltos. Addig ide, addig oda, felmentek a bíróhoz. A bíró azt kérdezte, hogy megadta a katona a forintot? - a boltos nem tagadhatta, mert látták többen, a bíró azután megítélte a katonának a 30 forintot, ha az órát nem tudja visszaadni, mert katonának senki sem ad kölcsön egy forintot, hacsak zálogban nem hagy valamit.